Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Borhy László. Venus Anadyomené-szobor torzója Savariából

SAVAIBA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA A hellenisztikus kori szobrászatban az Aphrodité Anadyomené-típusnak két fő csoportja élt tovább. Az első csoportba tartozó darabok, amelyek eredetije Euphranór vagy Sóstratos (esetleg a sikyóni Kleón) Kr. e. 4. századi szobra lehetett, a polykleitosi Diadumenos-testtartást követik (DELIVORRIAS 1984, 61),

3 vagyis a test enyhén a bal tartó láb felé fordul, a jobb láb pedig be van hajlítva. Karjait felemeli, és kétoldalt egy-egy vastag hajtincset tart, míg hajának nagyobbik része a hátára omlik. A hű másolatokban oldalt megjelenik egy delfin mint támaszték, amely az istennő tengerből való születésére utal. A hellenisztikus változatot továbbgondoló, és a kismüvészetek körében nagymértékben elterjedt második csoport darabjainak - amelyek előképét többen Praxiteles vagy fiai müveként azonosítót)ák -jellemzője, hogy a test erőteljesebben fordul a behajlított láb felé, kéztartása pedig a haj megragadásának mozdulatát illetően jóval differenciáltabb, mint az előző csoportban: míg a bal alkar szinte függőlegesen fölfelé emelkedik, addig a jobb alkar hátranyúlik, haja pedig nem omlik a hátra. Ebben a csoportban is megfigyelhető a támaszték, még pedig a bal láb mellett megjelenő triton alakjában. Érdemes már most leszögezni, hogy - noha eddig csak a klasszikus- és hellenisztikus kori csoportokat tekintettük át vázlatosan - a savariai darab a fentiekben tárgyalt első és második csoportjellemzőivel egyaránt rendelkezik. Míg testtartása a második csoporthoz közelíti,

4 haja mégiscsak az első csoportra jellemző módon jelenik meg a hátára omolva. Ugyanakkor a karok legalábbis amennyire a töredékek láttatni engedik - talán a savariai darab esetében is több mozgalmasságot tükröztek: jobb felkarja már-már függőleges tartásban talán szorosan a felsőtesthez tapadt, bal karját pedig esetleg jobban felemelte, ugyanis az már hónaljban elvált a felsőtesttől. Fontos megjegyezni, hogy a Savaria Múzeumbeli darab mindkét oldalán támasztékra utaló törésfelületek láthatók, ami végképp a két fő csoport ikonográfiái elemeinek keveredését mutatja.

5 A további csoportok közül meg kell továbbá említeni a "szépítkező Aphrodité" típusát (DELIVORRIAS 1984, 59 - "Aphrodite bei der Toilette"), ez ugyanis számos további olyan elemet mutat, amelyek alapján a savariai darabot akár ebbe a csoportba is be lehetne sorolni. Tovább bonyolíthatná a helyeztet az ún. Aphrodité Pseliumené-, azaz a "nyakéket felvevő Aphrodité"-típus (DELIVORRIAS 1984, 59-60), amelynek testtartására ugyan emlékeztet a savariai darab, a nyakék hiánya azonban ezt az azonosítást mégiscsak kizárja (3.a kép). A görög előképekkel való azonosítás nehézsége abban rejlik, hogy a klasszikus korra vonatkozóan talán még egységesnek mondható ^/zroí/fré-ikonográfia a hellenisztikus korban teljességgel felbomlott, és az egyes csoportok korábban jól elkülönülő jellemzői keveredtek egymással. Ez a keveredés érvényesül a savariai darabon is, amely egyes jegyeit tekintve több csoportba is besorolható lenne, de nehezen köthető egyetlen, jól meghatározható típushoz. 3 Aphrodité Diadumené típusát A. Delivorrias az alexandriai művészkörök találmányának tartja, amely "hat das männliche DiadumenosVorbild der Klassik variiert auf das weibliche übertragen". 4 Jobb tartóláb, behajlított bal láb. 5 Az első és a második csoport támasztékai alapján hypothétikusan felvethetjük, hogy az egyik oldalon talán delfin, a másik oldalon pedig esetleg triton vagy Erós ábrázolása lehetett. Azt, hogy melyik oldalon milyen támaszték lehetett, a szobor töredékes állapota miatt nem lehet eldönteni (5. kép). 6 Az istennőt álló, ruhátlan alakban jelenítették meg, akit leköt a saját szépségével való foglalatoskodás. A hellenisztikus korban közkedvelt típus, amelyet - főleg torzók esetében - nem könnyű ikonográfiái lag elkülöníteni, "da es - A. Delivorrias szerint (loc. cit.) - sich fast in allen Fällen um indirekte Weiterbildungen schon früher geschaffener Bilder, ohne klare Kopieüberlieferung, handelt". 30