Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Vámos Gábor: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán

S AVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA Először is figyelembe kell venni azt, hogy nem minden általunk ismert régészeti objektum figyelhető meg a levegőből, és még az általában megfigyelhetők sem észlelhetőek - értelemszerűen - az év bizonyos hónapjaiban, de az ellenkezőjére is vannak bizonyítékok. Azt tehát, hogy a terepbejárások során regisztrált lelőhelyek az azonos területről készült légifelvételek nem látszanak az nem a véletlen műve és nem is foghatjuk mindig időjárási okokra, összetettebb annál. Ennek egyik oka talán az objektum természetében keresendő. Hazánkban akármilyen jó légifotók is készültek a vegetációs időszakban, nem mindig láthatók temetők sírfoltjai, őskori települések nyomai, de gyakran még mérhető árkok sem. Ezzel ellentétben pedig vannak olyan pl. németországi, szlovákiai és más közép-európai felvételek (AUS DER LUFT... 1997), amelyeken mindezek határozottan és jól megfigyelhetők. A különbség elsődleges oka a térségek éghajlati, klimatikus viszonyaiban és az eltérő talajszerkezetben keresendő. Magyarország és a Kárpát-medence közepének agroklimatológiai jellemzője, hogy optimális a szántóföldi növények, leginkább a pázsitfűfélék termesztése szempontjából. A viszonylag gyakran váltakozó és sokszínű talajtípusok meghatározzák a rajta termeszthető növények számát és azok minőségét. A különböző meteorológiai hatások sem kiegyensúlyozottan és egységesen érik a terület nagy részét. Ezek alapján az itt élő mezőgazdasági kultúrnövények kevésbé reagálnak a talajtani változásokra, mint pl. Németországban. Egyértelmű légifelvételek készítését korlátozza az is, hogy hazánkban nincsenek olyan hatalmas, egybefüggő monokultúrájú mezőgazdasági termőterületek, mint Hollandiában, Németországban és esetleg Angliában, így aztán gyakran előfordul, hogy két különböző reagenciájú növénykultúra határán található az objektum. Magyarországon a TSz-ek felbomlása és a kárpótlás címén kiosztott földek tovább aprózták az amúgy is széttagolt termőterületet. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy e földterületek többsége parlagon marad. Ennek ellenére Magyarországon a gyomok egyértelmű jelző szerepéről általánosságban nem beszélhetünk, bár vannak ilyen irányú próbálkozások és esetünkben is vannak rá bizonyítékok. Ezekből a következtetésekből az vonható le, hogy Németországban és más Nyugat-Európái országokban kifejlesztett és használt, a növények jelző szerepével foglalkozó elméleti rendszerek csak elvben és szerkezeti felépítésükben hozhatók párhuzamba, egy a Kárpát-medencére vonatkozó, a vegetációt hasonló okokból vizsgáló agroklimatológiai és talajtani rendszerekkel. A szórt mikrokultúrák többnyire ugyan nem tárnak a szemünk elé egybefüggő objektumokat, de a részletek megfigyelése és topográfiai rögzítése is fontos, hogy később az apró részletek is egésszé állhassanak össze (ERDÉLYI 1998, 39). A legtöbb európai országban (az előzőekben felsoroltaknál főleg) a légifotózás, a légi régészet már jóval korábban haladó fázisába jutott. Kialakultak azok az egységes rendszereik, amelyek országonként specifikusak, de az alaplépések megegyeznek. A légi régészetet leginkább támogató országok közé tartozik Anglia, Franciaország, Németország, Svájc és Belgium is. 204