Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Tóth István: Apuleius Savariensis
S AVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA tak, miszerint a „művészi alkotású hajót körös-körül bámulatos aegyptusi festmények tarkították" lekicsinyítve, mondjuk az aquincumi ládika-dísszé átalakított a mumia - portré méretében képzeljük el. A mindennapos kultuszgyakorlat vonatkozásában is számos megfigyelésre nyílik lehetőség. A Cenchrae-i Iseum területén belül ideiglenes szállást bérlő Lucius az ott lakókkal együtt „részt vesz a magán-istentiszteleteken", azaz kultusszal tiszteli meg azokat a kicsiny, többnyire bronzból készült szobrocskákat, amelyek leginkább háziszentélyekben képzelhetők el, s amelyből feltűnően sokat ismerünk Pannoniából. Az ismert Isis, Isis-Fortuna, Osiris, Harpocrates, Anubis, Hermes-Thot, Apis, Bész, stb. szobrocskák mellett a magunk részéről hasonló funkciót tulajdonítunk a több lelőhelyről is ismert - és mások mellett LAKATOS Pál által vizsgált - usebtiknek is, melyeknek itt a halotti kultuszban semmiféle funkciója sem lehetett. De ide vonnánk a D. PINTEROVIÖ -tói publikált mursai majom-szobrocskát, a savariai Basztet-macskát és valószínűleg azokat a díszes szandált viselő lábfej-alakú mécseseket is, amelynek az egyiptomi vallásos-ság körében való értelmezési lehetőségét CASTIGLIONE László vizsgálta behatóan. A templom-beli Lar temporarius lakója - nyilván Savariában is! - mindennapos egyéni szertartásként gyakorolta az incubatio-t, melynek során „nem múlt el egyetlen éjszaka anélkül, hogy az istennő meg nejelent s ne figyelmeztetett volna", így a templomi szolgálatban részvevő „kereső"-t a „sötét éjszakában világos paranccsal figyelmeztetve", a közelítő beavatás időpontjára. A reggeli templomnyitás mindennapos szertartása során a főpap „végigjárja körös-körül sorra az oltárokat, ... szent edényben vizet hozott a szentélyből s ezzel áldozott." Ha az egyedi hydria a savariai templom kegyszerei közé tartozott, akkor e szertartás során is szerephez juthatott, miközben a nílusi jelenettel díszített patera természetesen az áldozat másik eszköze lehetett. (Az egyedi kincslelet két további - meglehetősen hétköznapi - római kori bronz edényfüle arra utal, hogy a szertartáshoz további edényekre, esetleg fából készült tárgyakra is szükség volt.) De az Isis-kultusszal is kapcsolatban állhattak azok a több lelőhelyről is előkerült „kígyós kerámia" . néven ismert tárgyak, amelyekről elmondható, hogy az edény egyik oldalához „messze kiugró, öblösen ívelt fül tapad, amelyen karikába tekerőzött kígyó feküdt és magasra emelte ráncos, püffedt, pikkelyes nyakát." - Bizonyára a szertartások során megszentelt vizet tartottak azokban a parányi, amulettként használt amphorákban, ill. situlákban, amelyek egyiptomi amulettek, istenszobrocskák társaságában kerültek elő Brigetioban és Intercisában. Az egyiptomi kultuszok szertartásain nagy szerepet játszott a zene. Természetesen a Pannoniából ismert zene szerszámok egyikéről sem tudjuk eldönteni mikor, milyen cél szolgálatában használták őket. De az intercisai lyra csontdíszei, amelyek egy Marcus Aurelius érem által datált sírból került elő, s amelyeken Eros-figurák, Mars és Venus-ábrázolások mellett egy nagy méretű Isis-fej alkotja a legfontosabb díszítőmotívumot, okkal idézik fel a kultikus zenéről szóló apuleiusi leírást. Az idegen nyelven, idegen írással rögzített kifejezések valamennyi nagy vallás liturgiájában jelentős szerepet játszottak s játszanak ma is. Az apuleiusi műben is több helyen, nyomatékosan hangsúlyozva került elő a hieroglyf-írásos szövegek szerepe. Legfontosabb említésük a Cenchrae-i beavatkozásra való felkészítés kapcsán történik: a főpap „a szentély mélyéből előhozott ismeretlen betűkkel írott könyveket. Csupa tömör, néhány szavas, hagyományos mondás 196
