Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Balogh Beáta–Sosztarits Ottó–Szilasi Attila Botond: A Szombathely Éva malom területén feltárt kora római falfestmény és topográfiai jelentősége

SAVARIA25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA - Az első, falra vakolt réteg oltott mész és apró kavics keveréke, homokkal és valamilyen növényi soványító anyaggal (Arriccio 1), átlagos vastagsága esetünkben kb.10 mm. - A második réteg szintén oltott mészből, kavicsból és növényi szálakból tevődik össze (Arriccio 2), átlagos vastagsága =12 mm. - A harmadik réteg oltott mészből és mészkőzúzalékból áll. Átlagos vastagsága = 26 mm. - Az intonaco (simító vakolat) 2-3 mm vastag, enyhén rózsaszínes árnyalatú, valószínűleg finomra zúzott téglapor keveréke mésszel. - Erre a négy rétegű vakolatra került fel a polikróm festés oly módon, hogy mezők és osztósávok alapszínei alfresco, míg a növényi és geometrikus motívumok secco technikával kerültek kivitelezésre. Átfestésre, javításra utaló nyomokat, korábbi festett rétegeket nem találtunk. - Néhány töredéken - közvetlenül az intonaco alatt - 5 mm vastag gipszréteg figyelhető meg (Kat. No. 2, 4, 30-31, 33-36), mely minden esetben a zöld keretelő - elválasztó sáv alól indul és a mezőket lezáró stukkódíszek alapvakolatba ágyazott gipszalapozásának véljük. STUKKÓK Töredékeink a római épületek belső díszítésénél mezőzáró párkányként, vagy zónazáró tagoló elemként, illetve nyíláskeretként használt stukkólécek közé sorolhatók. Ezeknek a NAGY Lajos által (NAGY 1927, 114-132) nyugat-pannóniai csoporthoz sorolt stukkóknak az általános sajátossága, hogy kis méretűek, magasságuk esetünkben 6-15 cm közt váltakozik. Díszítő elemeik a klasszikus architektonikus motívumokat követik. Az "opus albariumnak" nevezett (PLINIUS 1987, 183), klasszikus gipszstukkó-készítés alapozástechnikájáról az auktorok eltérően vélekedtek. Plinius szerint három sor finom homokot (vakolat) két réteg márványgipsszel vontak be (PLINIUS 1987, 176). Vitruvius szerint a három homokréteg alatt még durvább vakolatot is használtak, az így nyert négyes bevonat tetejére alkalmazták a márványos gipszet, de nem két, hanem három rétegben (VITRUVIUS 1988, VII. 3, 5). Az Éva malmi töredékek alapozásánál a fenti technika nem volt megfigyelhető. Ugyancsak hiányzik a Vitruviustól említett durva alsó réteg is. A technikai eljárások vizsgálatánál megállapítható, hogy a stukkókon lévő egyes díszítések vagy öntőformával, vagy nyomódúccal készültek. A Kat. No. 37.-es léctöredéknek alárendelt szerepe van a falfestmény mellett, inkább csak kiemeli azt. A legegyszerűbb tagozatokból tevődik össze, nem túl magas és nem is igen ugrik ki a falsíkból (V. tábla). A Kat. No. 38. számú kerettöredék (V. tábla) felső, 3 cm-es gipszrétege alatt tiszta, apró szemcsés habarcsot használtak alapozásul. A bevonó gipszréteg egy kicsit durvább, mint a Kat. No. 37-es töredék esetében. A díszítés egyes motívumait negatív minta segítségével nyomták a friss anyagba (NAGY 1927, 120). A nyomóformák illesztése, toldása során keletkező, a kinyomódó gipsz által képzett keskeny borda a mi esetünkben nem volt megfigyelhető. 170