Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)
Ottományi Katalin. Késői római kutak, Szombathely-Fő tér
OTTOMÁNYI KATALIN: Késő római kutak, Szombathely-Fő tér dörzstálak, vízszintes peremű tálak, hordó alakú edény, emberi ill. ló alakú terrakottafigurák stb. kerültek elő a kemencékből ill. a környékükről. Az ásató nem keltezte pontosabban ezeket a tárgyakat. 20 A továbbélő római lakosság, a Fő téren előkerült edényégető kemence tanúsága szerint, Szombathelyen még az 5. század közepén is gyártja a mázas edényeket. A SzombathelyFő téri kemence edényeinek máz színe hasonlít a mi edényeinkre, bár sötétebb zöldes-barna, mely elvékonyodva sárgás-barna színű lesz. Az anyag színe azonban más. A kemence edényei többnyire szürkék, csak ritkán vörösek, a mi edényeink viszont mind vörös, vagy sárgás-vörös színűek. Biztosan nem ennek a műhelynek a gyártmányai. A kemence melletti négyzetből (Q 16, Pl6) kerültek elő olyan mázpettyes edények, melyek már jobban hasonlítanak kutunk edényeire. Anyaguk vörös, vöröses-sárga, mázuk sárgás-barna. Formájuk viszont, ellentétben a kút szokásos római edényformáival, már az 5. századi interregionális formákat mutatják (bikónikus tál besimítással, murgai korsó perem). Ebbe a nagyon késői csoportba sem tartozhatnak a mi edényeink. l A formák és díszítő motívumok analógiái alapján a 4. század második felére-végére keltezhetjük kutunk mázas edényeit. Az 5. századi használatra nincs bizonyítékunk. Házi kerámia: (I. t. 3-9.) A mindennapi életben használt, korongolt, többnyire szürke színű, keményre égetett, főző és tálaló edények tartoznak a házi kerámiához. A kútban talált ilyen edények anyaga nagyon egységes. Keményre égetettek, többnyire szemcsés, csillámos anyagból. Ez a szemcsés, keményre égetett kidolgozásmód a 2-3. századi kerámiára nagyon jellemző, de még a 4. század második felére tehető edényeknél is előfordul. Ezek a későbbi edények vastagabb falúak. A század vége felé egyre nő a rosszabbul iszapolt, kaviccsal vagy mészszemcsével soványított, hólyagosra, lyukacsosra égetett edények száma. Itt a szombathelyi kút anyagában csak egyetlen bögre töredék van (I. t. 6.), melynek anyaga kavicsos, hólyagosra égett. Színük többnyire sötétszürke, feketés-szürke, melynek törésfelülete világosabbra égett (5 db). Ritkábban világos szürkék (2 db, 1/5, és Kat. 6.). Csak az eltérő anyagú 1/6. számú bögre barnás-szürke színű. Ez utóbbinak a pereme másodlagosan égett, akárcsak az egyik talptöredék. (I. t. 9.). A két elveszett korsó is szürke színű volt, anyaguk valószínűleg keményre égetett, szemcsés. A formát tekintve a házi kerámiához tartozik egy behúzott peremű tál, két korsó, négy darab bögre ill. fazék perem egy hurkaiul és két talp töredék. Behúzott peremű tál: (I. t. 3.) Egyetlen ide sorolható töredékünk erősen behúzott, duzzadt peremű, meredek falú, mély tál. A forma a korongolt, díszítetlen, szürke kerámiában az egyik leggyakrabban előforduló táltípús. A római kori kerámiában többféle peremkiképzéssel és formában gyártották. A kora római ilyen tálak pereme enyhén behúzott, formájuk laposabb. Kivitelük is más. Nyers színűek, sárgák, vörösek, jól iszapolt anyagból, kívül festettek is lehetnek. Ilyen pl. az I, t. 2. számú edény, mely az 1. századi, ún. pompeji vörös festett tál helyi utánzata. A forma sigilláta előz20 Buócz 1992, 58—70. Már korábban is itt Szombathelyen kereste R. Noll a lóalakú mécseseket gyártó mázas kerámia műhely helyét. Ő a műhely korát a 3.századra tette. Noll, R.: Statuetten, Lampen in Pferdegestalt, Pannónia 3 (1937) 31; Bonis 1990, 29. 21 Ottományi—Sosztarics 1998, 155—159, 174—17; Buócz 1992, 58—70. 139
