Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Ünnepeljük Szentléleky Tihamért (Póczy Klára)

SAVARÏA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA A Hajógyárat szovjet tulajdonban bővítették. A Budapesti Történeti Múzeum ókori részlegének ekkor még nem volt geodétája, évek óta magam mértem fel az ásatásokat, ekkor és ott, éppen tudásomat messze meghaladó körülmények közt kínlódtam. Váratlanul a Bíróság csendes mosolyú fiatalembere tette kezét a teodolitra: „Ne szenvedjen, majd én folytatom! Légvédelmi tüzér voltam a háborúban, XY-nal együtt tanultam mérni, tudom magának jó barátja. - mondta igen praktikusan, ajánlásképpen. Szentléleky Tihamér ekkor már régészhallgató volt, s mint ilyen vett részt a helytartói palota ásatásán. Megrögzött szakmai szokás szerint kronológiai sorrerendbe szedve a fenti jeleneteket, a szokványostól eltérő pálya rajzolódik ki előttünk: 1941 - Bíróság, jogügyek, 1951 - BTM, római régészeti ásatások, 1953 - a kecskeméti múzeum igazgató-régésze, 1955 - veszprémi múzeum, régész és megyei főigazgató, továbbá Vas és Zala megyék régésze, az Iseum feltárása és műemléki helyreállítása, 1961 - Szombathely, Savaria Múzeum, Vas megyei főigazgató, egyiptomi és iraki ásatások, 1973 - Budapest, Szépművészeti Múzeum, főigazgatóhelyettes. Ebből az összeállításból, pontosabban múltból azonnal kitűnik, hogy az 1990-es évek elején, amikor a rendszerváltás utáni időszakban sor került egy új, korszerű múzeumi törvény megalkotására, az előkészítő munkákhoz éppen Szentléleky Tihamérra volt szükség, aki négy eltérő szakmai területen volt jártas: 1. Az ókortörténeti kutatás alapelveit elsajátította, igényeit ismerte. 2. Belföldön és külföldön a terepen dolgozó régész ismereteivel és igényeivel rendelkezett. 3. Megszenvedte az antik romok műemléki helyreállításával kapcsolatos problémákat az ún. Velencei Chartát követő évtizedekben. 4. Rendelkezett annyi jogi ismerettel, hogy több mint három évtizeden át két megyei múzeumi szervezet és egy országos múzeumnak a jogi útvesztői között otthonosan mozgott. Kollégaként - biztos vagyok benne - szíve szerint nyugdíjas idejét az „ezerarcú és ezernevű Isis istennővel" töltötte volna. Ugyanakkor gyermekkora óta rá jellemző fegyelmezettséggel, egyéni vágyait félretéve, s erejét nem kímélve szolgálja múzeumi területen a KÖZÉRDEKET. Reméljük, még nagyon sokáig! Kívánjuk és kívánom. 10