Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

VIG К,: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei A tájvédelmi körzet állatvilága részleteiben még ismeretlen. Rendszeres állattani gyűjtések eddig nem történtek a területen, de nagy vonalakban elmondható, hogy a hegy közép-európai eltérjedésü állatoknak ad otthont, s közülük is a melegebb-szárazabb klímát, a nagy hőingadozást elviselő fajok gyakoribbak. A hegy szigetszerűsége az állatok esetében nem jelentkezik olyan markánsan; ebben valószínűleg a terület kicsiny kiterjedése meghatározó. A nappali lepkék fajszáma viszonylag alacsony, ugyanakkor egy-egy faj nagyobb egyedszámú populációja tenyészik a hegyen. Ilyen közönséges faj a sakktábla lepke {Melanargia galathea). Érdekes módon, a hegy külső lejtőihez képest, a sziklagyepekkel mozaikos szerkezetet alkotó molyhos tölgyesek nappali lepke fajokban szegényebbek. A molyhostölgy kemény borszövetu levelei tápnövény-specialista bagolylepkéknek, míg a görgeteglejtők zuzmófoltjai számos zuzmószövőnek (Eilema spp., Lithosia quadra) jelentenek táplálékot. Tavasszal gyakoriak a nagy potrohú nünükék {Meloë spp.), valamint a sároshátú bogár {Opatrum sabulosum) fekete-szürke példányai. A gyorsan felmelegedő talajon számos sáskafaj tenyészik, s ősszel gyakorta találkozhatunk az imádkozó sáska {Manthis religiosa) bokrokon, kórókon zsákmányra váró, lágyan ringó példányaival. A hegyre jellemző mezoklímatérség következtében a puhatestű fauna is szegényes, igazán „hegyi faj" nem került elő. Úgy tűnik, a redős csiga {Laciniaria plicata) és a tüskéscsiga {Acanthinula aculeata) számára jelent a Sághegy megfelelő élőhelyet. Ezek a fajok csak távolabbi területekről ismertek. A kétéltű és hüllőfauna feltáratlan. A hegy madárvilága azonban gazdagnak mondható, számos ritkaság is fészkel (vagy fészkelt) a területen. A hetvenes években még fészkelt a kövirigó {Monticola saxatilis), azóta nem került szem elé. Néhány éve telepedett meg a holló {Corvus corax), amely a kráter meredek falán fészkel. A ragadozó madarak közül gyakran köröz és időnként fészkel a vörös vércse {Falco tinnunculus), illetve több bagolyfaj figyelhető meg, így a macskabagoly {Strix aluco), a gyöngybagoly {Tyto alba), az erdei fülesbagoly {Asio otus), valamint a kuvik {Athene noctua). Egy felhagyott homokbányában néhány gyurgyalag {Merops apiaster) pár talált költőhelyet. Az őszi madárvonuláskor nagy csapatban gyülekeznek a kráterben az indulásra készülődő molnárfecskék {Delichon urbica). Az énekesmadarak közül gyakori a csuszka {Sitta europaea), az énekes- és feketerigó {Turdus philomelos, T. merüld), a fülemüle {Luscinia megarhynchos). Az ember fokozott jelenléte miatt nagyobb testű emlősök már ritkán láthatók a hegyen; ugyanakkor számos kisemlős nagy számban tenyészik. Gyakori a közönséges erdei egér {Apodemus sylvaticus) és az erdei pocok {Clethrionomys glareolus), Az utóbbi években a túlságosan elszaporodott nyest {Martes foina) okoz károkat a madárállományban. A Sághegy, mint florisztikai, faunisztikai, geológiai egység 1975 óta Sághegyi Tájvédelmi Körzet megnevezéssel védelem alatt áll, területe 235 hektár. Felügyeletét a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság látja el. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium anyagi ráfordításával a hegy felső részén 1996-ban élőhelyrekonstrukciós munkálatok kezdődtek, amelyek célja a termé66