Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)
Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei
SA VARIA 25/2 (Pars historico-naturalis) rán több mint 34.000 nagy lepke példányt gyűjtött és határozott meg. Napjaink eredményeit is figyelembe véve, a Kőszegi-hegységből kimutatott lepkefajok száma jóval meghaladja az ezret. A hegység magasabb régiójának nagylepke faunájára jellemző, hogy dominálnak a tipikus erdőlakó fajok, sok faj kimondottan a montán bükkös lakója. Ezzel párhuzamosan hiányoznak a gyepszintben fejlődő fajok, ugyanis a nagyfokú beerdősültség megakadályozza az alpin-dealpin gyepek egyes nagylepke fajainak megjelenését. Ehhez még a Stájerházak előtti rét sem elegendő. A hegylábi területek nappali lepkéi közül egyre ritkuló állományai miatt emeljük ki a nagy nyárfalepkét {Limenitis populi), a nagy- és a kis színjátszólepkét (Apatura iris, A. ilia). Mindhárom faj igen érzékeny a motorizáció okozta szennyeződésre, illetve a kifejlett lepke számára a ló- és ökörfogatok nyomán keletkező trágya igen fontos táplálék. Elsősorban az imágók táplálkozási lehetőségeinek beszűkülése miatt e fajok hazánkban olyan periférikus területekre szorultak vissza (többek között ilyen az Őrség, a Vendvidék, valamint a Kőszeg-hegyalja is), ahol még nem szűntek meg a hagyományos gazdálkodási formák. A magashegységekre oly jellemző Apolló-lepkét (Parnassius apollo) állítólag a hegység magyar oldalán is gyűjtötték egy ízben. Mivel a gyűjtés még az első világháború előtt történt, illetve a bizonyító példány elkallódott, a faj egykori jelenlétét kétkedéssel kell fogadnunk. Tény, hogy a hegység osztrák felén esetenként az Apolló-lepke még felbukkan. A kis Apolló-lepke {Parnassius mnemosyne) még a magyar oldalon is gyakrabban előfordul. Csodálatos színeivel hívja fel magára a figyelmet a nagy tűzlepke (J^ycaena dispar). A dunántúli „vérfüves-láprétek" jellegzetes lepkefaja a zanótboglárka (Maculinea nausithgus), amelynek lárvája hangyabolyban fejlődik. A láprétek területének csökkenésével országszerte megritkult, ez a tendencia a Kőszeg-hegyaljai láprétek megszűnése miatt a térségre is jellemző. Hazánk legnagyobb termetű és legritkább medvelepke faja az óriás medvelepke (Pericallia matronula). Hazánkban a Kőszegi-hegységből és a Zempléni-hegység északi feléből ismerjük psak. Bábja évekig „elfekszik", emiatt példányszáma igen változót de mindig alacsony. Az országban első ízben a Stájerházaknál működő fénycsapda fogta. Egész Közép-Európában nagy ritkaságnak számít. A barátka púposszövő (Odontosia carmelita) legritkább púposszövőnk, amely csak a Soproni- és a Kőszegi-hegységből, valamint a Zempléni-hegyekből ismert, eddig négy hazai példánya került elő. A, faj a, szibériai-faunakör képviselője, állatföldrajzi szempontból Kárpát-medencei előfordulása igen jelentős. f . A gerinces faunáról ismereteink jóval gazdagabbak. A hegység ma még tiszta patakjaiban, ha kis számban is, de él a sebes pisztráng (Salmo trutta m. farió). Kiemelendő, hogy Kőszeg felett, a Gyöngyös-patak szabályozatlan, bő hozamú szakaszán, hazai szinten komoly értéket jelentő populációja tenyészik. Önfenntartó állományai néhány őrségi patakban és a Pinkában is élnek még. Ezen felül számos vízfolyás felső szakaszán előfordul, azonban ezek valószínűleg az ausztriai telepítésekből származó egyedek. A sujtásos küsz (Albumoides bipunctatus) gyprsfolyású folyószakaszokon és az azokat övező csendesebb, part menti 61
