Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

SA VARIA 25/2 (Pars historíco-naturalis) faj esetében a hazai állomány közel fele költ a területen. Jellegzetes csőralakulásáról azonnal felismerhető keresztcsőrű (Loxia curvirostrá) állománynagysága a mindenkori toboztermés függvénye. A fenyvesek további jellegzetes fajai a fenyvescinege {Parus ater), a búbos cinege {P. eristatus) és a hegyi fakusz (Certhia familiáris). A fitisz füzike {Phylloscopus trochilus) őrségi állománya országosan is jelentős, elsősorban a fiatal fenyveseket részesíti előnyben. A borókás, cserjés aljnövényzetű fenyvesekben fészkelt a siketfajd (Tetrao urogallus). Szalafő környékén 1948-ban még 150-re becsülték számukat. Az intenzív fakitermelés következtében ugyanezen a területen állományuk 1955-re 35-40 példányra apadt. Sorsát a mértéktelen vadászat, élőhelyének zavarása pecsételte meg, költése a 60-as években szűnt meg, azóta hazánk területéről kipusztult. A magashegyi jellegű fenyvesekhez hozzátartozó alakjával napjainkban már csak az Alpok magasabb fenyveseiben találkozhatunk. Az elegyes lomberdők csendjét gyakran veri fel a harkályok táplálkozását kísérő jellegzetes kopácsolás. A szürke, vagy másik nevén hamvas küllő {Picus canus) a ritkább harkályfajok közé tartozik. Hasonlóan alacsony egyedszámban fordul elő a fekete harkály {Dryocopus martius). A sötét bükkösökben egyre kisebb számban költ az odúlakó kékgalamb {Columba oenas). A zárt erdők belsejében fészkel az Őrség egyik legféltettebb madara, a fekete gólya {Ciconia nigra). A vizek közelében települt magyar falvak jellegzetes fészkelő madara a fehér gólya {Ciconia ciconia) állományai országszerte új erőre kaptak, örvendetesen gyarapodnak. Az Őrségben mintegy 30-40 pár költ. Számos pár telepedett be Körmend belvárosának kéményeire, így joggal nevezhetjük Körmendet a „gólyák városának". A vízimadarak nagyobb állományai hiányoznak á területről, bár a Bajánsenye környékén létesített halastavakban, illetve a Vadasán számos vöcsök-, kócsag-, gém- és récefajt megfigyeltek már meg. Bajánsenye mellől is ismert a Rába zátonyain szórványosan költő kis lille {Charadrius dubius) és a billegető cankó {Tringa hypoleucos). A hegyi billegető {Motacilla cinerea) patakok mentén fészkel. A Rábát kísérő fűz-nyár ligetekben kecsesen ringanak a szélben a függőcinege {Remiz pendulinus) művészi gondossággal és szépséggel épített fészkei. A kisebb patakok, folyók mentén apró ékszerdobozként suhan a napfényben a zsákmányra vadászó jégmadár {Alcedo atthis). A Rába partfalaiban számos parti fecske {Riparia riparia) telep hívja fel magára a figyelmet. Hangja alapján valószínűsíthető a gyurgyalag {Merops apiaster) jelenléte is. A gazdag növényzetű, üde réteken költ a ritka haris {Crex crex). A ragadozó madarak közül a rétisas {Haliaëtus albicilla) mellett a halászsas {Pandion haliaëtus) is feltűnik néha a bajánsenyei halastó felett. Számos földből kikapart darázs-, poszméhfészek mutatja a darázsölyv {Pernis apivorus) táplálkozásának nyomát. A különböző bagolyfajok állományai erősen megfogyatkoztak, elsősorban a mezőgazdaságban használt vegyszerek miatt, amelyeket a baglyok táplálékukkal együtt vesznek fél. Kívánatos a templomtornyok nyitva hagyása az egyre ritkuló gyöngybagoly {Tyto alba) fészkelésériek megkönnyítése érdekében. Odvas fák nyújtanak menedéket a kuviknak {Otis scops). 47