Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

VÍG К. : Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei A századforduló tájékán létesült Lékán (jelenleg Lockenhaus, Ausztria) HUSZTHYÖDÖN kezelésében a gazdag, mintegy 1.000 példányból álló madárgyűjtemény. HUSZTHY ÖDÖN (1837-1905) mint Sopron megye főispáni titkára kezdte pályafutását, majd a későbbiek során ESZTERHÁZY PÁL magántitkára lett. Nyugdíjba vonulása után Lékán telepedett le, ahol hatalmas anyagi ráfordítással madárgyűjteményt hozott létre. A gyűjteményben nemcsak Vas megye, hanem a történelmi Magyarország ornisza is képviselve volt, számos rendkívül ritka madár bizonyító példányával. A gyűjtemény a második világháború alatt jelentősen károsodott, megmaradt anyagából FINK ÁGOSTON, Hámor község tanítója alapította a Lékán felállított „iskolamúzeumot". A CHERNEL-család jeles barátja, ALMÁSY GYÖRGY (1867-1933) maga is a madarak kitűnő ismerője volt. A grazi egyetemen jogi doktorátust szerzett férfiú érdeklődése már fiatalon az állattan, elsősorban az ornitológia felé fordult. 1897ben bejárta Dobrudzsát és a Duna-deltát, ahonnan értékes állattani gyűjteménnyel tért haza. Élete során két jelentős expedíciót vezetett Közép-Ázsiába. Utjai során több, mint 20.000 állatot, főleg madarakat gyűjtött. Jelentős adalékokkal járult hozzá az általa beutazott területek omitológiai feltárásához. A második útján gyűjtött anyagának java részét a budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményének ajándékozta. Sajnos a preparátumok jelentős része 1956-ban, az Állattárt ért találat után elégett. Elete későbbi szakaszában egyre kevesebbet foglalkozott zoológiával, 66 éves korában, teljes visszavonultságban eltöltött évek után Grazban halt meg. Fia, ALMÁSY LÁSZLÓ (1895-1951) neves sivatagkutató, a Szahara térképén az utolsó fehér foltot derítette fel. 1880-ban jelent meg KUNCZ ADOLF Szombathely monográfiája, melynek hatodik fejezete „A városi terület Faunája és Flórája" címet viseli. Annak ellenére, hogy a felsorolás a címben foglaltak alapján Szombathely területére vonatkozik, a lelőhelyek kétes volta miatt a faj lista csak fenntartással kezelhető. Hasonló mondható el CSIGAHÁZY ERNŐ 1898-ban kiadott leltáráról is, amelyben a szerző a szombathelyi premontrei gimnázium természetrajzi szertárának gyűjteményeit veszi lajstromba. A gimnázium jelentéseiben 1865-től találunk részletesebb adatokat a szertár gyarapodásáról, így 1866-ban egy bogárgyűjtemény lett a szertár tulajdona, az 1872/73. tanévben pedig kitömött emlősökön, madarakon kívül 145 tojással és „egy nagy rovargyűjteménnyel" gazdagodtak. 1873/74-ben XANTUS JÁNOS utazó, a Nemzeti Múzeum őre 40 darab madárbőrt ajándékozott az intézetnek. Úgy tudjuk, hogy AMBRÓZY-MIGAZZI ISTVÁN rovar- és növénygyűjteménye is a gimnázium természetrajzi szertárába került. Életrajzában, munkássága legfontosabb alkotásainak leírásában AMBRÓZY LAJOS így írt: „A/ár gyermekkorában lepkéket, bogarakat gyűjt, s olyan herbárium gyűjtésébe fog, amelyben szorgalommal halmozza fel éveken át Tana, Gyöngyösapáti, Vörösvár és Somogytarnóca növényeit" Sajnálatosan a szertárban őrzött preparátumok, gyűjtemények nagy része az idők folyamán megsemmisült. 24