Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

VlG К.: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei Bár a századfordulón és utána többen is kutatták a megye flóráját (így BOROS ÁDÁM, ANTON LATZEL), GÁYER GYULA (1883-1932) törvényszéki bíró, muzeológus, a florisztikai adatok birtokában, az „okok kutatásátóf vezérelve, a genetikai növényföldrajz szemléletével írta meg a modern genetikai fitogeográfia egyik legfontosabb részletmunkáját, „Vasvármegye fejlődéstörténeti növény földrajza és a praenorikumi flórasáv" cím alatt (1925). Ő az, aki elsőként ismerte fel, hogy a Keleti-Nóri-AIpok flóravidéke (Noricum) és a magyar flóratartomány (Pannonicum) között van egy átmeneti határterület, a praenoricumi flórasáv, amelynek speciális voltát az atlanti-mediterrán, szubmediterrán és a közép-európai flóraelemek keveredése, ugyanakkor a pannon, xerotherm elemek viszonylagos hiánya adja. Alapvető munkája négy év múlva német nyelven is megjelent, ahol flóratörténeti és növényföldrajzi elgondolásai már kikristályosodott formában láttak napvilágot. Számos publikációjában foglalkozott a szelídgesztenye őshonosságával a Kőszegi-hegységben és Kőszeg-hegyalján. Soó REZSŐ (1903-1980), az újkori magyar botanika legnagyobb alakja 1932 nyarán hat hetet töltött a Kőszegi-hegység és a borostyánkői szerpentin-kibúvások botanikai vizsgálatával. Eredményeit közreadó tanulmánya 1934-ben jelent meg, „Vasmegye szociológiai és florisztikai növényföldrajzához" címmel. Külön érdeme a dolgozatnak, hogy vállalkozik a történelmi Vas megye flóraelemeinek kiértékelésére. A mű függelékében a szerző a vasi orchideaflórára vonatkozó ismereteket gyűjtötte össze. A lista alapján szomorúan állapíthatjuk meg számos faj jelenkori visszaszorulását, vagy eltűnését. A Kőszegi-hegység botanikai feltárásában megyénk talán utolsó polihisztorának, a kőszegi múzeum egykori igazgatójának, VISNYA ALADÁRnak (1878-1959) talán legnagyobb érdeme az, hogy számos botanikust tudott megnyerni a hegység növénytakarójának vizsgálatához. Az Alsó-erdőben található kőszegi tőzegmohás láp botanikai felvételezését is ő szervezte meg. 721 tételt számláló alga-, zuzmóés mohagyűjteménye ma a Savaria Múzeumban található. Ahogyan közeledünk a jelen felé, úgy csökken a tisztán florisztikai dolgozatok száma, ellenben a növénytársulások feltárása és jellemzése erős lendületet kap és hangsúlyosabban jelenik meg a szakcikkekben. JEANPLONG JÓZSEF 1938 óta kutatja a terület rét-legelŐ társulásait. Gyűjtései és publikációi a vasi térség kiemelkedő forrásanyagai közé tartoznak. Kollégája és barátja, HORVÁTH ERNŐ (1929-1990), a Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya egykori vezetőjének a kezdeményezése nyomán indult meg az „Alpokalja Természeti Képe" kutatási program, amelynek eredményei nagyban hozzájárultak a térségről szerzett botanikai ismereteink gyarapításához. „Flora Comitatus Castriferrensis" gyűjteménye, hozzávetőlegesen 1.600 lapot számlál. CSAPODY ISTVÁN ifjúkora óta botanizál Vas megyében. Florisztikai, cönológiai eredményei mellett „A hazai Noricum megítélésének új szempontjai" (1994) című dolgozata GÁYER GYULA növényföldrajzi megközelítése óta a legfontosabb újításokat hozza a területtel kapcsolatban. A vasi tér16