Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Papp Jenő: Az Alpokalja gyilkosfürkész faunájának alapvetése II. (Helconinae, Calyptinae, Meteorinae, Microgasterinae, Cheloninae és Orgilinae)

SA VARIA 25/2 (Pars historico-naturalis) nország (innen írták le), Németország, Magyarország, Bulgária és európai Oroszország. Hazánkban eddig csak egyetlen lelőhelyét közölték (II/1: Várvölgy; PAPP, 1981: 148). Dolichogenidea imperátor (Wilkinson, 1939) — VI/2: 2 $: Szőce. VII. — A nyugati Palearktikum elég gyakori faja; csak két hazai lelőhelyét közölték (II/1: Bodajk, Budapest). Dolichogenidea infima (Haliday, 1834) —1/2: 3 9 + 1 $: Kám: Jeli Arborétum; V/l: 1 S: Kőszeg: Szabó-hegy; V/3: Csörötnek; 1 $: Őriszentpéter; 1 $: Őriszentpéter: Bárkás-tó; 1 9

: Szakonyfalu; VI/2: 8 $ + 2 S: Nádasd: Csonkaerdő, 3 $ + 2G: Szőce. V-VII, júliusban gyűjtötték legtöbbször. Dolichogenidea longicauda (Wesmael, 1837) [syn.: Microgaster candidatus Haliday, 1834: nomen senior, cf. VAN ACHTERBERG, 1997: 21] — V/l: 1 S: Velem: Víd-hegy. VI. — Legújabban szinonimizálták a több mint másfél évszázada használt longicauda nevet a HALIDAY-féle candidatus-szal. Nevezektanilag a szinonimizálás helyénvaló, mégis a szakkörökben közismert és általánosan elfogadott longicauda nevet meg kellene őrizni (nom. cons.), amire a nevezéktan ad lehetőséget. Dolichogenidea midas (Nixon) — V/l: 1 Ç: Kőszeg. — NIXON (1972) Finnországból írta le, majd előkerült Magyarországról és Mongóliából (PAPP, 1981: 149). Ritka faj, hazai két lelőhelye Ágasegyháza (1/1) és Budaörs (II/l). Dolichogenidea praetor (Marshall, 1885) —1/2: 1 $: Kám: Jeli Arborétum; V/l: 1 S: Kőszeg: Guba-hegy. VIII. Dolichogenidea princeps (Wilkinson, 1941) — V/l: 1 $: ,Kőszeg. — összesen három hazai lelőhelyéről tudunk: II/l: Gyenesdiás, Keszthelyjés V/J,; Kőszeg. Elterjedési adatai meglehetősen elszórtak a Palearktikumban: Anglia, Magyarország, Románia (Erdély), Ukrajna és Korea. Dolichogenidea punctiger (Wesmael, 1837) [syn.: Apanteles itea Nixon, 1972] — V/l: 1 9 + 3 S: Kőszeg: Szabó-hegy; VI/2: 3 в: Hegyhátszentjakab. V-VII. Dolichogenidea sophiae (Papp, 1972) — V/3: 1 S: Csörötnek: Huszászi; VI/2: 2 $ : Szőce. V. — A fajt Magyarországról írtam le, majd előkerült Szlovákiából (PAPP, 1981b: 150-151), Moldovából, Ukrajnából, Örményországból és Grúziából (KOTENKO & TOBIAS, in: TOBIAS 1986: 441). GLYPTAPANTELES Ashmead, 1905 A Glyptapanteles genusz összesen öt NixON-féle (1965, 1973) fajcsoportot foglal magába (fraternus-, liparidis-, pallipes-, thomsoni- és vitripennis-fajcsopOTt), a genuszt magát pedig MASON (1981) érvényesítette újra. Hazánkban összesen 16 Glyptapanteles-fajt mutattak ki (PAPP, 1983, 1984), közülük csak hat faj jelenlétéről tudunk az Alpokalján, ez a hazai fajok 37,5 %-a. Legalább további 4-5 Glyptapanteles-faj előkerülése várható faunatájunkon. 145