Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Szövényi Gergely–Nagy Barnabás: A Kőszegi-hegység Orthoptera-faunájának kritikai áttekintése

SzövÉNYl G. —NAGY В.: A Kőszegi-hegység Orthopteia-faunájának kritikai áttekintése Gyertyános-kút (magaskórós növényzet), 1992. VIII., SzG; Hármashatár-hegy (bükkös vágásnövényzet), 1996.VIII.19., SzG; Szent Vid (hegyi kaszálórét), 1996.VI.14., SzG. — Az alpesi sáska állatföldrajzilag különösen érdekes, mert Magyarországon e fajnak csak a Kőszegi-hegységben ismeretes jelentős populáci­ója (SZÖVÉNYI, 1993). NÁDIG (1989) vizsgálatai szerint a Kőszegi-hegységi popu­láció morfológiailag átmenetet képez a M. a. alpina és a M. irena (Fruhstorfer, 1921) között, de inkább az előbbihez áll közelebb („die Merkmale von alp. alp. überwiegen." p. 218.). E taxonómiai kérdés megoldásához nem vitt közelebb ben­nünket az a tény sem, hogy az Őrségben is megtaláltuk a „M. a. alpina" taxont, azonban csak két példányban, ami részletesebb morfológiai vizsgálatokhoz nem elegendő (NAGY és SZÖVÉNYI, 1997). Ráadásul ez a terület — NÁDIG (1989) el­terjedési térképe alapján - közelebb fekszik a M. irena, sőt a M. carinthiaca (Puschnig, 1910) elterjedési területéhez is, mint a M. a. alpina-éhoz. Valószínű, hogy morfológiai alapon nem is oldható meg ez a taxonómiai probléma. Feltehe­tőleg enzimológiai elemzések közelebb vihetnek a megoldáshoz. HARZ (1975) említést tesz még a börzsönyi előfordulásról is, erről azonban - régebbi megkere­sésünkre - közelebbi felvilágosítást nem tudott adni (in litt.). Megemlíthető továb­bá, hogy az alpokaljai, viszonylag hosszabb elytráju formát korábban M. alpina collina (Brunner v. W., 1882) névvel illették. Calliptamus italicus (Linnaeus, 1758) — Bozsok: Hársfakapu (erdőszéli száraz ökoton), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (kopár, degradált száraz gyep), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (sztyepp jellegű erdőtisztás), 1996. VIII. 17., SzG; Kőszeg: Szabó-hegy, Herman Ottó szikla (száraz gyepes lejtő), 1997.VIII.12., SzG; Szabó-hegy (kaszálórét), 1965.X.20., NB. — Az olasz sáska, amely országosan elterjedt és agrárterületeken is előforduló faj, területünkön az alkalmas száraz­meleg élőhelyek korlátozott volta miatt ritka, talajszinti állat. Közepes repülő ACRIDIDAE— LAPOSMELLŰ SÁSKÁK fPsophus stridulus (Linnaeus, 1758) — A kerepelő sáska több-éves gyűjté­seink egyik legmeglepőbb „hiánya". Csak PONGRÁCZ (1940) adata alapján vettük fel jegyzékünkbe, aki szerint „az írottkőn (a Podisma pedestris társaságában) for­dul elő nagy számmal, de nem kártevő". Ebben az esetben valóban a populáció igen erős visszaszorulására (lokális kipusztulására?) kell gondolnunk, mert éveken keresztül szinte lehetetlen meg nem látni ezt a feltűnő, nagy termetű sáskát, amelynek hímje 20-30 m-ről is észlelhető kerepeléssel/repüléssel hívja fel magára a figyelmet. A Kőszegi-hegység szomszédságában (kb. 15 kilométerrel nyugatabb­ra), az ausztriai Bernstein (Borostyánkő) mellett az utóbbi években is gyűjtöttük. A talajszint, alsó gyepszint lakója, a nőstény röpképtelen. Oedipoda caerulescens (Linnaeus, 1758) — Bozsok: Hársfakapu (erdőszéli száraz ökoton), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (kopár, degradált száraz gyep), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (sztyepp jellegű erdőtisztás), 1996.VIII.17., SzG; írottkő, 1980.IX.24., PJ; Kalapos-kő (bokros, gyepfoltokkal tarkított ritkás töl­gyes), 1995.VIII.3., SzG; Kalapos-kő fölötti tető (kis kiterjedésű hegyi irtásrét), 1996.VIII.17., SzG; Cák: Botosok (zavart száraz gyep), 1997.VIII.16., SzG; Kő­fejtő (sziklás, bozótos növényzet), 1996. VII.29., SzG; velemi út melletti kőfejtő (száraz bozót), 1992.VII.30., NB; Kőszeg. Hörmann-forrás (katonai őrs körüli fíi­112

Next

/
Thumbnails
Contents