Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Szövényi Gergely–Nagy Barnabás: A Kőszegi-hegység Orthoptera-faunájának kritikai áttekintése

SZÖVÉNYI G. — NAGY В.: A Kőszegi-hegység Orthoptera-faunájának kritikai áttekintése SzG; Hármashatár-hegy (bükkös vágásnövényzet), 1996.VIII.19., SzG; Szent Vid (hegyi kaszálórét), 1996.VI.14., SzG. — A kárpáti tarsza a Kőszegi-hegység leggyakoribb Isaphya-faja. Kárpátmedencei (szub-)endemizmus, amely Erdélyen és a Kárpátok koszorúján kívül a Keleti-Alpokban is előfordul (pl. Ternitz: HochGössing, leg. NAGY В., 1973, közöletlen adat), bár sem EBNER (1955) sem INGRISCH (1991) nem említi. Az Alpokaljához számítható Őrség területéről ugyancsak kimutattuk (NAGY és SZÖVÉNYI, 1997). Párásabb, árnyasabb bozótos réteken, erdőszéleken él; a bokor- és a felső gyepszint lakója. Röpképtelen. Isopbya kraussii Brunner von Wattenwyl, 1878 — Kőszeg: Szabó-hegy (autóút menti csalános bozót), 1992.VII.17., SzG; Király-völgy (kaszált aljú gyümölcsös), 1997.VI.il

., SzG; Kőszegdoroszló: Pogányok (patak menti nedves kaszáló), 1996.VII.29., 1997.VI.10., 1998.VIII.24., SzG. — Az erdei tarsza az egész Magyar Középhegységben, erdei tisztásokon, erdőszéli bokros területeken előforduló szöcskefaj; magas gyepszinti és bokor-lakó. Röpképtelen. A hozzá igen hasonló /. ругепаеа Ramme, 1951 fajhoz való viszonya - amint erre INGRISCH (1991) is utal - még tisztázásra vár. Isophya modestior stysi (Cejchan 1957) — Velem: Felső-kertek (tölgyliget-széli Festucetum gyep, bokrokkal), 1992.VII.30., NB. — Stys-szöcskéje Kárpát-medencei endemizmus, de a medence nyugati felén már csak igen szórványos, lokális előfordulású. A Vértesen (eddig még közöletlen adatok) kívül a Dunántúlon a Kőszegi-hegység a második lelőhelye, de itt is igen ritka; évek során mindössze egy hím és egy nőstény került elő. Cirpelése - mind az /. kraussi, mind az /. brevipennis-étöl erősen eltérő - 4-5 tagú sorozatokból állott. Előfordulását INGRISCH (1991) sem említi a keleti Alpokból és PoNGRÁcznál (1940) sem szerepel. Bokor- és magas gyepszint lakó. Röpképtelen. Barbitistes serricauda Fieber, 1798 — Kőszeg: Hét-forrás (aszfaltút melletti bozótos erdőszegély), 1997.VIII.20., SzG; Hörmann-forrás (út menti RubusUrtica bozót), 1996.VI.14., SzG; Kálvária, K-i oldal (magaskórós jellegű kaszáló Rubus-sal), 1996.

VI. 13., SzG; Kendig, csúcs északi oldala (bükkös vágás), 1997.VIII.17., SzG; Okmányos (út menti magaskórós növényzet), 1998.VI.7., SzG; Rőti-völgy (nedves kaszálórét bokrán), 1996.VII.27., NB; Szabó-hegy, D-i oldal (száraz gyep-bozót mozaik), 1996.VIII.20., SzG; Szabó-hegy, Herman Ottó szikla (árnyékolt magaskórós növényzet), 1997.VI1I.12., SzG; Velem: Gyertyános-kút (autóút menti magaskórós növényzet), 1996.VI.15., SzG; Szent Vid (hegyi kaszálórét), 1996.VI.14., SzG. — A málnaszöcske lombkorona és bokorlakó, csak tavasszal, kis lárvakorban gyűjthető a gyepszintből, mivel a tojások a talajból kelnek ki. Éppen ezért valószínűleg gyakoribb, mint azt az általános gyűjtési adatok mutatják. Röpképtelen. Leptophyes albovittata (Kollár, 1833) — Bozsok: Hársfakapu (erdőszéli száraz ökoton), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (kopár, degradált száraz gyep), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (sztyepp jellegű erdőtisztás), 1996.

VIII. 17., SzG; Hársfakapu (sztyepprét folt), 1996.VII.6., SzG; Felső rét (magaskórós növényzet), 1992.VII.30., NB; Kalapos-kő (bokros, gyepfoltokkal tarkított ritkás tölgyes), 1996.VIII.17., SzG; Zsidó-rét széle (lejtősztyepprét), 1997.VIII.14., SzG; Cák: Botosok (lejtősztyepprét folt), 1996.VII.29., SzG; Botosok (zavart száraz gyep), 1997.VIII.16., SzG; gesztenyés oldal (sudár rozsnokos kaszáló), 1996.VIII.18., SzG; Kőfejtő (sziklás, bozótos növényzet), 1996.VII.29., SzG; Pogányoktól D-re (nedves rét), 1998.VIII.26., SzG; Kőszeg: Alsó-rétek (Gyöngyös-patak menti ned104