Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
T. Bíró Katalin: Hálóra akadtunk
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA jelenő folyóiratoknak az eredetivel többé-kevésbé megegyező változata. Az elektronikus változat ugyanis nem feltétlenül betűhíven adja vissza az eredetit: gyakran több színes illusztrációt, további adatokat tartalmaz, amit már a nyomtatott anyag nem tudott megjelentetni. Ellenkező példát is ismerünk, amikor az elektronikus változat csak „beetetés", tartalmi kivonat a teljes anyaghoz képest. Vannak továbbá, egyre bővülő számban, olyan folyóiratok is, amelynek csak elektronikus változata van. Az első elektronikus folyóiratok természetesen főként az informatika témaköreivel foglalkoznak. Ilyen az On-Line Hiradó, az iNteRNeTTo magazin, vagy a CD-n megjelentetett AB-CD. Múzeumi területen Magyarországon ma egyetlen hálózati folyóiratról van tudomásom, a már több mint egy éve folyamatosan - hálózaton is - megjelenő Múzeumi Hírlevél. A folyóirat archív számait már 1993 óta megőriztük elektronikus formában, így ezeket visszamenőleg elérhetővé tettük a hálón. A tényleges, szerkesztett elektronikus kiadás 1997. júliusa óta él a hálón 11 . Felmérhetetlen, hogy a Hírlevél ilyen módon hány olvasóhoz jut el. Az biztos, hogy - a szakmán belül ingyenesen terjesztett, alig több, mint 1000 példányban megjelentetett folyóirat sohase lenne képes a magyar kultúra és a múzeumok hírét úgy szerte-szét vinni a világban, ahogy az a Hálón lehetséges. Van-e ma további 1000 elektronikus olvasónk? még inkább, rendszeres olvasónk? Amennyire a jelenlegi gyakorlatot ismerem, inkább „hagyományos" olvasóink/szerzőink használják az elektronikus változatot gyors tájékozódásra, archív anyagok előkaparására. A lehetőség viszont adott, és remélem, így is marad. Az elektronikus folyóiratok rendszeressége ma még a szerkesztők és elektronikus szerkesztők aktivitásán, lelkiismeretén múlik. Hasonló a helyzet a nagyobb lélegzetű tanulmányok, tudományos munkák közreadásával a hálózat nyilvánosságán. A teljes polgárjog elnyeréséhez hozzá tartozik a megfelelő regisztráció, archiválás és szerzői jogi védelem is, amely egyelőre csak elviekben létezik. A nyomtatott könyvekhez hasonló „identitással" rendelkeznek ezzel szemben a sokszorosított adathordozón forgalmazott, elektronikus formában kiadott CDROM-ok. Természetesen könyveket, folyóiratokat forgalmazhatnának (régebben forgalmaztak is) sokszorosított floppy-lemezeken is: maga az éppen szabványos / divatos / műszakilag optimális adathordozó csak a formát, keretet adja. Ami ma „eladható": látványos öszA Múzeumi Hírlevél folyamatos szolgáltatása - a lapgazda váltás és költözés következtében - átmenetileg szünetel. Utoljára az 1998. novemberi szám került a hálóra (08/03/99). Remélem, mire ez a tanulmánykötet megjelenik, a problémát már csak a „View information source" dokumentum dátumából lehet kideríteni... szefoglalók, lexikonok, interaktív tankönyvek és játékok. Monografikus tanulmányok megjelentetése CD-n kockázatos vállalkozás, és nem is feltétlenül időt álló. Ez nem azt jelenti, hogy a bele fektetett munka felesleges, hanem azt, hogy az új szabványok megjelenésével az adattartalmat feltétlenül át kell menteni egy új „szabvány" által diktált környezetbe. ADATBÁZISOK Az adatbázis: rendszeres ismeretek rendezett halmaza, lehetőleg a teljességre törekedve. Javítva. Aktualizálva. Pénelopé vászna. Maga a létező önellentmondás. Véges számú adatról, különösen ha az adatok nem ugrálnak, még csak-csak. Na de ha az adat is mozog? És akkor nem beszéltünk az adatbázis kezelő szoftverről és a felületről; Tapasztalatom szerint a dolog sikere a pontos körülhatároláson múlik. Minél egyszerűbb, minél konkrétabb a feldolgozandó adatok köre, annál nagyobb az esély arra, hogy egy jól működő adatbázissal le lehessen fedni a kérdést. Ezen kívül jó előre felmérni: alapjában statikus, ritkán változó adatokkal van dolgunk, ahol a fő érték a meghatározások-leírások szakmai hitelessége vagy dinamikus adatbázist építünk, ahol a lényeg éppen a mozgás, a változás és az aktualitás. Ki, mi az adatok forrása? Kinek készül az adatbázis és miért? Viszonylag egyszerű a dolog, amíg magamnak fejlesztem az általam feltárt/összegyűjtött adatokról az adatbázisaimat, saját használatra. A mennyiség és a komplexitás növekedésével ilyen esetben is lesznek gondok, javítani és egységesíteni valók, de ez némi önkínzással megoldható. Minden ennél bonyolultabb esetben: további adatbázis fejlesztő(k) - adatszolgáltatóik) - adatbevivő(k), és főleg, felhasználó(k) bekapcsolódása a gondokat mértani haladvány módjára növeli. Hozzá tartozik, hogy míg nyomtatott és elektronikus szöszszeneteimet és az adatbázis keretéül szolgáló programot és alkalmazást védi a szerzői jog, az adatbázis adatait pillanatnyilag semmi sem védi. Tehát: az adatszolgáltató nem szívesen szolgáltat, mert nem érdekelt, sőt esetenként ellenérdekelt. Az adatbázisok témakörében találkoztam a legtöbb felesleges párhuzamos munkával, spanyolviasz-kutatással, szélhámiával. A fel-fellobbanó adatrögzítési kísérletek adatbázis-töredékek, klónok, fosszilis adatbázisok halmazát hagyják maguk után. Az egyéni hibák közösen elkövetve szintén sokszorozódnak. A javítás pedig cseppet sem látványos, viszont kínkeserves munka. Összefésülni két töredék adatbázist gyakran nagyobb munka, mint elölről kezdeni az egészet. Amíg az egész csendes kínlódás a falakon-gépeken belül marad, addig legalább nem látszanak a problémák. A hálózat - adatbázisok esetében: a szolgáltatás feltárja mindazok a problémákat, amivel általában ma454
