Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
T. Bíró Katalin: Hálóra akadtunk
SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA vésbé működő AT-MUZ (muzeológusok listája) szeretném felhívni a figyelmet. A KATALIST elsősorban a könyvtárosok listája. 430 előfizetőjével a legnagyobb és meggyőződéssel állíthatom, valószínűleg a legaktívabb lista. Az egyik kitűnő lista-tag hasonlata szerint: ha az ember valamit keres, akkor a KATALIST-on keresi: nem azért, mert ott van, hanem mert ott megtalálja (mint Diogenész az elveszett lámpáját a világosban). Az AT-MUZ elsősorban lehetőség. Sajnos, még kevesen élünk vele. Másik szerverről szolgáltatva, de szintén igen hasznos az 1998. Archeometriai Szimpózium szervezői listájából alakult archeometriai szaklista, az ARIMETRY. Teljes címe: arimetry@hugbox.sztaki.hu . Erre a listára olyanok jelentkezését várjuk, akik régészeti anyagvizsgálattal foglalkoznak, vagy érdeklődnek a téma iránt. A listákra való jelentkezés általában a listára, vagy a lista adminisztrátornak küldött levéllel történik. Például: subscribe AT-MUZ [név], ahol az új tag megírhatja saját adatait. A listára való feljelentkezésnél általában a levelező „démon" 7 megküldi a lista „házirendjét", a végrehajtható utasításokat, a levélküldés, ideiglenes posta-szüneteltetés, kijelentkezés stb. szükséges tudnivalóit. Tipikus lista hiba (az én orcám is pirult néha), amikor az ember magán üzeneteit a listának küldi vissza. Ilyenkor illik mentegetőzni. Az újoncokkal szemben a közösség mindig toleráns. A hírcsoport a listához hasonló képződmény, azzal a különbséggel, hogy a hírcsoportnak küldött levelek nem kerülnek automatikusan kipostázásra az előfizetők körében, hanem azért külön be kell jelentkezni, és a kínálatból téma és cím szerint lehet válogatni. Ez a megoldás azoknak kedvez, akiknek nincs ideje-türelme a sok felesleges levelet kidobni, viszont nem lusta utánanézni annak, ami valóban érdekli. WWW „HONLAPOK" Amikor ma az átlagosan tájékozódott számítógéphasználó az internetre gondol, szinte kizárólag a világot behálózó „pókháló", a world wide web lebeg a szeme előtt. Ez a remek találmány a számítógépek közötti kapcsolat általánossá válásától, gyakorlatban 1993-tól indult hódító útjára. Alapja a hipertext, egy olyan dokumentum, amely szövegében ugrásokat-utalásokat tartalmaz más szövegrészekre, dokumentumokra, képekre, amelyeknek pontos helyét hivatkozások rögzítik (URL, ld. 3. jegyzet). A dokumentum lehet szöveg, kép, hang, mozgókép, program, szóval szinte akármi ami számítóDémon (daemon): a szerver kapcsolattartó része. A számítógépes üzenetek egy részét nem a moderátor, hanem a számítógépes program írja. Tipikusan ilyenek a hibaüzenetek vagy használati utasítások. gépen elérhető. Miután a technika viszonylag eg} szerű eszközökkel megvalósítható, szinte bárki megszövócetheti a maga háló-darabkáját. És mivel a technika ezerarcú és pillanatonként fejlődik, a beleszőtt csingilingik hihetetlen módon elborítják az értelmes (?) szövedéket is. Ezt érzékeli a hálózatra látogató szobatudós mint szeméthalom. Céltalan forgó-morgók, óriási méretű képfájlok, „tölts-le-ha-bírsz" plug-in 8-ok állnak előttünk, jó esetben köztünk és a kívánt tartalom között, rosszabb esetben köztünk és a következő szemét között. Ezeknek a csillogó-villogó céltalanoknak a készítői tipikusan fejlesztéseiket mindig a legújabb, legnagyobb tudású gépekre alapozzák, hozzájárulva a vég nélküli öngerjesztő folyamathoz, amelyben már régen nem a FELADAT - tájékoztatás, adatközlés - a cél, hanem a rá épülő vakulj-magyar. Nem a technikai lehetőségekkel szemben van kifogásom (nem is lehet: nem erre vár a világ) hanem a belátóbb, bölcsebb, tartalomban gazdag hálózati információforrások után vágyakozom. Olyan információs rendszerekre, amelyek a szerényebb háttérrel működő internet-használóknak IS használhatók. Tipikus udvarias fogások: szöveges (nem képekből álló) menürendszer, nézőképek alkalmazása a teljes felbontású „nagy képek" előtt, a nagy képek megjelenítése előtt információ a kép nagyságáról, lényegre törő, jól strukturált szöveg. Ennek hiányában nagyon esetleges, hogy mit találok meg - mit van türelmem kivárni - az adott web-site anyagából. A tájékozódást a gubancos hálóban egyrészt a különféle kereső-rendszerek, másrészt a mások által már jól kitaposott ösvények, „link-gyűjtemények" jelentik. Számos kereső rendszer érhető el a hálózaton. Ezek többsége természetesen az angolszász nyelvterületet „fésüli át" először. A magyar igényekre speciálisan kidolgozott keresőrendszer a heuréka ( http://www.heureka.hu/ ) illetve az altavizsla (az AltaVista közismert nemzetközi kereső rendszer után szabadon, http://www.altavizsla.com/ ). A keresés általában string szerint (karakterlánc) történik, tehát a képekkel helyettesített menüpontok akár ha ott se lennének. Sokat segít, ha a web-lap készítője eleve indexel - a kulcsszavak segítik a fellelhetőséget. Ennek ellenére, a hálózati keresés nagy türelmet és kitartást igénylő feladat. Nem azt, nem úgy találjuk, ahogy jó lenne. Az elsődleges adatforrások érdemtelenül és értelmetlenül hátrasorolódnak. Ezért aztán az ember csak végső kétségbeesésében fordul a keresőrendszerekhez. A tájékozódást sokkal jobban segítik a bejáratott és stabil információ források. Ilyennek tekinthető Magyarországon a sajnos igen jól eldugott magyar honlap ( http://www.fsz.bme.hu/liungary/homepage_h-html ) és az Plug-in: segédprogram, amely valamely szolgáltató gépről vagy külön adathordozóról letölthető, és arra szolgál, hogy a segítségével készült vagy rajta keresztül megnézhető programot, adatot használhassuk. Kicsit emlékeztet a tv-műsorok „dekóderjére". 452
