Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

F. Petres Éva: Újabb adat a kelta maszkos ábrázoláshoz

SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA majdnem a fejtetőig ér, a kaposvárinál, a folytatás miatt, csak a halántékig. A Bad Dürkheim-i aklaszeg anyaga vas, vékony bronzlemezborítással. Amennyire a fotón kivehető, a tárgyalt darab is hasonló anyagú lehetett. AZ ÁBRÁZOLÁS EREDETE A levélkoronás ábrázolás eredetére vonatkozóan felmerült az egyiptomi származás lehetősége (Hathor frizura), ez Fönicia-Etruria közvetítésével tűnt fel a Kr. e. 7. században s a kelták a Kr. e. 5. században vennék át az etruszk ékszerekről (ECA I, 15-16). Valószínűbbnek látszik az a feltevés, hogy közvetlenül Itáliában, az etruszk és italikus stamnoi Silenos figurái ihlették a kelta bronzedények hasonló, de átformált alakjait (ECA 2122; MEGAW 1970, Nr. 50, 64-65). A levélkorona kialakításában a görög stamnoi apotropaikus szemábrázolásai is közrejátszottak (ECA 2122; LENERZ - DE WILDE 1980, 66). Abban mindenkép egyetértenek a kutatók, hogy a levélkorona esetében egy, a mediterraneumból átvett, a kelta kifejezés módra átalakított ábrázolásról van szó, amely nem csupán díszítőelemként, hanem mindenki számára közismert mitologikus jelentéssel szerepel a legkülönbözőbb anyagú és rendeltetésű tárgyakon (HAASE 1973, 57-68; POLENZ 1974, 399). A fej ábrázolás nagy irodalma szerint a tète coupée a kelta művészetben állandóan jelenlévő motívum, sokféle jelentést hordozva (ősök tisztelete - halotti kultusz, ellenség legyőzése - apotropaikus jelleg stb.) (LAMBRECHTS 1954, 36-39; DE VPJES 1963; LANTIER 1954, 433; ROSS 1967, 61-126). A fej ábrázolás egyik változata a test nélkül ábrázolt isten, a. pars pro totó elve alapján (LAMBRECHTS 1954, 67 ff.). A levélkoronás maszk ábrázolásra vonatkozóan Jacobsthal foglalta először össze, hogy többről van szó, mint egyszerű díszítő motívumról. A levélkorona minden valószínűség szerint isteni, démoni attribútum, mint az archaikus görög ábrázolásokon. A kerek arcú és a szakállas típus külön-külön személyiségre utalhat (ECA 22-23.). P.-M. Duval szerint a fül vagy „korona" megkülönböztető jelzés és a dekoratív játékosság mellett szimbolikus jelentést hordoz (DUVAL 1977, 60). Polenz a késő La Tène donnersbergi kocsiszeg maszkdíszű ábrázolása kapcsán a kora La Tène emberi füles maszkos ábrázolástól a késő La Tène stilizált formáig (King's Longley) végigkíséri a levélkoronás maszk fejlődését. Konklúziója szerint világosan körülhatárolható, mindenki által ismert személy attribútumáról lehet szó a fejdísz esetében. Csak így képzelhető el, hogy a kelta níüvészetben és kézművességben évszázadokig használt ábrázolás az egész La Tène korszak folyamán ismert volt és jelentését felismerték bármilyen stilizált formában jelent is meg (POLENZ 1974, 394-399). A TÁRGY FUNKCIÓJA Az ábrázolás legközelebbi párhuzama a már említett Bad Dürkheim-i kocsisír egyik melléklete, egy 3,5 cm hosszú vas, bronzborítású kocsi alkatrész töredék (8. kép). Pontosabb meghatározása, felhasználása nem ismert (ECA No. 165, Pl. 103; MEGAW 1970, 74). A maszkos és levélkoronás maszkos ábrázolások egy része kétségtelenül kocsialkatrészeken szerepel, az aklaszegek egy része hajlított formájú (ECA 161, 162, 164; POLENZ 1974, Abb. 2,2). Tárgyalt töredékünk azonban nem látszik aklaszegként alkalmazhatónak, mert díszítése éppen hajlított részére esik. Nem valószínű az egyéb kocsidísz (ECA 168) sem. A füles maszkos ábrázolás szerepel természetesen más, főként viselethez tartozó kisebb bronztárgyakon: övkapcson, fibulán. A maszkkal, füles maszkkal díszített övkapcsok, övgarnitúrák a Rajna vidéken, főleg a nyugati Hunsrück-Eifel kultúra területén fordulnak elő. Ugyanezen a területen gyakoriak a kettősmaszkos (Doppelmaskenfibel) fibulák is; mindez a Hunsrück-Eifel kultúra férfi-viseletéhez tartozik: Herrnsheim, (9. kép) - (ECA No. 366, Pl. 172; LENERZ - DE WILDE 1980, Abb. 1/1.), Rascheid Grabhügel D,, (10. kép) - (ECA No. 354, Pl. 168.; HAFFNER 1977-78,-Abb. 6/1-2). A kaposvári töredék formája alapján leginkább maszkkal, babos tagokkal díszített pecsétlővégű torques részének (töredékének?) látszik. A maszkdíszes, gömbös nyakperecek, karperecek nagyobb csoportját, hasonlóan az övgarnitúrákhoz, a fiatalabb Hunsrück-Eifel kultúra területéről ismerjük: Losheim (HEK II), Hochwald-Nahe csoport (HAFFNER 1969, 61-), és Trier környékén. A svájci Mittelland a maszkos pecsétlős torquesek másik elterjedési területe. Megaw Horchheim és Andernachi csoportot állapított meg (MEGAW 1967, 56-57). A maszkkal díszített pecsétlősvégű torquesek egész sora ismert a Marne vidékéről a korai La Tène anyagban: Les Jogasses (ECA Nr. 211), Witry-les-Reims (ECA 208 AB; BRETZ-MAHLER 1971, Pl. 181, 1-2), Courtisols (ECA 208, MEGAW 1970, Nr. 119, p. 94; BRETZ-MAHLER 1971, Pl. 54,2; DUVAL 1977, Pl. 12,74). A franciországi darabok közül meg kell említenünk a Mâcon-i ezüst torquest, felépítése, tagolása alapján. Természetesen sokkal gazdagabban díszített a tárgyalt töredéknél, pecsétlősvége után plasztikusan díszített gömbös-tágok váltják egymást, csak ezeket követi a maszk. így nem közvetlenül a pecsétlőhöz kapcsolódik, hasonlóan a kaposvárihoz. Az elkeskenyedő alakú maszk oldalnézetben a kaposvári töredék alsó, szintén elkeskenyedő, cseppformájú részét idézi (11. kép). (MEGAW 1970, Nr. 77, 79). Ami ellene mondhat a torques meghatározásnak, a maszk fölötti karcolt fenyőtű-mintájú rész, itt a huzal 370