Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Ilon Gábor. A bronzkori halomsíros kultúra temetkezései Nagydém–Középrépáspusztán és a hegykői edénydepot
ILON GÁBOR: A BRONZKORI HALOMSÍROS KULTÚRA TEMETKEZÉSEI NAGYDÉM-KÖZÉPRÉPÁSPUSZTÁN. .. már hivatkoztunk. Az edénytípust Toéik, A. a klasszikus és késői magyarádi fázis egyéb edényformái (G/3) közé sorolja (pl. Veselé-Hradisko, Nitriansky-Hrádok) és a R BBi-be keltezi. Vízszintes szalagfüllel ellátott talpas edényt ismerünk a közeli Cerncín közép-dunavidéki halomsíros kultuszhelyéről is (HRUBY 1958, 40^12, 2. ábra 3). Mások szerint a halomsíros időszak előtt a Kárpát-medencében igen unikális. ÉszakkeletMagyarországon a halmaji, az egyeki, a muhi és a tiszafüredi temetőkből (utóbbi helyen a legfiatalabb fázisba sorolt sírból (196.) származik (STUCHLÍK 1990, 3. ábra 12; ТОСГК 1964a, 37, 11. ábra, 44. t. 14, 18. ábra 2; KOVÁCS 1966, 195, 11. kép 1, 7, 10, 12. kép 10, 20. kép 8; KOVÁCS 1975, 26, 20. t. 196/1). Az ország középső részéről a Bag-vasútállomási és a jánoshidai temető példányai említhetők. Ürömből, talán sírból származik az a szintén vízszintes fülekkel ellátott edény, amely négy bütyöklábon áll (R BB 2 - Id. KOVÁCS 1965, 68, 76, 16. ábra 6; R. CSÁNYI 1980, 8. kép 15): A Délkelet-Alföldön a tápéi temető és a Battonya-Balogh-tanyai telep edényformái késői, fül nélküli változatok (TROGMAYER 1975, 34. t. 388, 36. t. 412, 49. t. 558/1; SZ. KÁLLAY 1983, 2. kép 2). Ausztriában a Böheimkirchen-i település XXXVI. gödrének erjesztő edényein is megtalálható ez a fültípus, amelyet -a szerző a R BBi-re keltezett, s a Vétefov kultúra Böheimkirchen-i csoportja emlékeként határozott meg. A Sonnberg-i településről (R BB 2 ) is ismeretes (WILLVONSEDER 1937, 399, 6. t. 2; NEUGEBAUER 1977, 91, 61. t. 5, 83. t. 6). Az l.A sír bütyöklábas bögréje (1. tábla 4) és a 12. sír hasonló bögréjének töredéke (5. tábla 7) a kutatók egy részének állásfoglalása szerint a klasszikus és a késői magyarádi kultúra Dolny Peter-i fázisának nem túl gyakori, de igen jellemző edénye. R BBi és BB 2-be keltezik (SCHREIBER 1967, 50, 1. kép 2; KOVÁCS 1975a, 310-311, 3. ábra 11; FURMÁNEK - VELIAÖIK - VLADÁR 1991, 97, 8. ábra). Megtalálható Nővé Zamkyban, Vrablen, a Mojcichov-i temető 23. sírjában, a Dolny Peter-i temető 2, 11, 14. és 16. csontvázas sírjában. Az utóbbi sír egyedüli melléklete. Ali. sírban sarlóalakú tűk kísérik. A kutatók egy csoportja a kárpáti halomsíros kultúra emlékeként tartja számon (TOCIK - VLADÁR 1971, 24. ábra 6; TOCIK 1964, 12. ábra 6; CHROPOVSKY 1958, 190. ábra 10; DUSEK 1969, 52, 58-59, 2. ábra 6, 7. ábra 4-5, 8; FURMÁNEK - VELIAŐIK - VLADÁR 1991, 8. ábra). Ausztriában a mistelbach-regelsbrunni típusú (R BBO anyagban található meg. Pl. a Mistelbach-Zaya-i edénydepotban három magyarádi kultúrához sorolt bögréből kettő bütyöklábas, a Regelsbrunn-i csontvázas sírban, a Mannersdorf-i település 1. objektumában valamint a Böheimkirchen-i település I. gödrében (R BBi - ld. BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, 350, 3. ábra 16; NEUGEBAUER 1980, 173, 6. ábra 2; WILLVON; NEUGEBAUER 1980, 173, 6. ábra 2; WILLVONSEDER 1937, 387-388, 23. t. 1; NEUGEBAUER 1976, 14. ábra 2; NEUGEBAUER 1977 61-62, 91, 11. t. 7). A Süttő-hosszúvölgyi telepen a 42. és 104. gödörben is előfordul. Az utóbbiban késői füzesabonyi bögrével. Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája esztergomi csoportja egyik esztergomi sírjából ugyancsak előkerült. A rákospalotai edény leletből (R BB1-2) és Dunaújváros-Kosziderről (vatyai kultúra rákospalotai fázisa) szintén ismeretes (KOVÁCS 1988, 124, 4. ábra 2, 10; TORMA 1976, 11. t. 4-5; SCHREIBER 1967, 48, 50-51, 1. kép 2; KOVÁCS 1975a, 3. ábra 11). Egy példánya az igrici 2. sírból is felbukkant (KALICZ 1958, 54, 5. t. 10. A sírt HANSEL 1968, 151 R BBj-re keltezte). A Dunántúlon előforduló - a fentiekben nem idézett - további darabok kerültek elő; Koroncó-Bábotán a „C" terület 2. sírjából, a Hegykő-kiséri depotból (?) két darab (8. tábla 1, 4) - Fertőszéplakon (publikálatlan, Sopron LFM Lsz. 54.11.1., hasán három bütyök és négy lencseszerű benyomott dísz, utóbbiakból további öt a pereme alatt). Győrszentiván-Likócspuszta sírból (XJM, Lsz. 53.85. 14.), GyőrszemerePusztaszentpál, Ménfőcsanak-Tsz Istálló (magántulajdonban, 10. ábra, hasán olyan díszítéssel, amilyenek a vatyai kultúra rákospalotai fázisára vallanak), Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta települési gödréből a legkorábbi halomsíros leletekkel (MITHAY 1941, 13, 15, 12. t. 6, 11. t. 1; HORVÁTH 1994, 219, 1. kép 1-2). Nagy területen elterjedt (Dél-Lengyelországban is, R BBj - ld. RACHWANIEC 1988, 47-48, 5. ábra 1, 34, 6. ábra 3, 5-6), a magyarádi kultúra közkedvelt edénytípusa, de a vele szomszédos kultúrák lelőhelyein is nagy népszerűségnek örvendő forma, amely - a halomsíros kultúrával összefüggésben - jobb keltező értékkel (R BBi_ 2 ) bír, mint a sír bármely más tárgya. (Természetesen csak a síregyüttes viszonylatában!) Az l.A sírból előkerült egyenes és ívelt, háromszögletes átmetszetű bordadísz (2. tábla 2, 9) a halomsíros kultúra közkedvelt díszítésmódja. Megtalálható - csak néhány kiragadott példát említve - Veselén, Mannersdorfban, Bagón, Kiskőrösön, Battonya-Balogh-, és Vadaszán-tanyán, a Budapest-Vízakna u.-i telepen, Rákoskeresztúron és Kéthelyen (TOCIK 1964a, 20. ábra 1-2, 7; NEUGEBAUER 1980, 9. ábra 21-23; KOVÁCS 1965, 14. ábra 2, 16. ábra 3; KŐSZEGI 1964, 1. kép 4; SZ. KÁLLAY 1983, 4. kép 1, 11. kép 1-2; KŐSZEGI 1973, 23; SCHREIBER 1971, 3. kép, KUZSINSZKY 1920 39. ábra). Az l.A sír bordázott karperecének elkeskenyedő végű változata (3. tábla 4) nem túl gyakran, de megtalálható a halomsíros kultúrával összefüggésbe hozott lelőhelyek anyagában. Hosszú időszakon át, a korai urnasíros korig kedvelt típus (BENKOVSKY - PIVOVAROVÁ 1982-1985, 65). Salka 8, 136. és 146. ham-
