Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Tárnoki Judit. Bronzkori kocsimodell Törökszentmiklós-Terehalomról
S AVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA ásatás 10. szintjének megfelelő időszakból. Maga a töredék egyébként egy kocsimodell aljából származik. (2. t.) A négyszögletes, ívelt oldalú kocsiszekrénynek csak a csonkja maradt meg. A modell alján két hosszanti bordát képeztek ki, melyeknek végében a keréktengely beillesztésére szolgáló furat csonkja látható. Ezeken a „funkcionális átfúrásokon" kívül az egyik borda közepén további két lyuk is található, melyek valószínűleg felfüggesztésre voltak alkalmasak. A kocsiszekrénynek mind a négy oldalát hármas vonalkötegekből álló, bekarcolt zeg-zug minta díszíti, olymódon, hogy a több sorba (legkevesebb két sorba) rendezett motívum töréspontjai egymáshoz illeszkednek. Anyaga jól iszapolt agyag, sötétszürke színű, kívülbelül fényezett. A töredék hossza 12,9 cm, szélessége 4,8 cm, az első és hátsó tengely távolsága 9,3 cm, a közöttük mért szélesség 4,2 cm. A kocsimodellek egyedi készítmények, pontos párhuzam előkerülésére nem számíthatunk. A törökszentmiklósi modell különlegessége az alján kialakított párhuzamos bordák, melyekbe a keréktengelyt illesztették. Ez a megoldás egyetlen korabeli modellen sem figyelhető meg, a tengelyt vagy egy kis fülön fűzték át vagy az egyszerűbb kocsik esetében átfúrták a modell alját. A kicsit zömök, enyhén ívelt oldalú kocsiszekrényhez leginkább hasonló példány Berettyóújfalu-Herpályon (MÁTHÉ 1984, 6. t. 1. a-c) került elő, díszítetlen kivitelben. Ez a darab korban is közel áll a törökszentmiklósihoz, ugyanis a teli-telep 4., Ottomány-rétegébe ásott gödörből, esetleg planírozási rétegből került elő. (MÁTHÉ 1984, 157-158) Formailag hasonló lehetett a töredékes állapotban megmaradt, szintén díszítetlen (illetve alig díszített) berettyószentmártoni Gyulavarsándkorú kocsi is. (BRONZEZEIT 1992, No. 330.) A terehalmi modellen megfigyelhető bekarcolt zegzug díszítés a kora bronzkor végi - középső bronzkor eleji tiszavidéki kocsikon olyan gyakori, hogy szinte már kötelező motívumnak nevezhető. Hasonló díszítésűek az Ottomani II. (tkp. Gyulavarsánd-) korú Szalacs (Sálacea) - vidahegyi (ORDENTLICH - CHIDIOÇAN 1975, 2. t. 1-2. és 36.), a Hatvan-korú alsqvadász-várdombi (KALICZ 1968, 113. t. 8.), a Gyulavarsánd-korú vésztő-mágori (BRONZEZEIT 1992, No. 425.) kocsik. De bekarcolásokkal hangsúlyozott zeg-zug minta található az alsómislyei (Nizná Mysl'a) KoSt'any-korú (OLEXA 1982, 1. t. 1. és 2. t. 2.) és a gyulavarsándi pocsajleányvári (MESTERHÁZY 1976, 1-5. ábra) kocsin is. Maga a bekarcolt zeg-zug motívum nem idegen a Hatvan-i kultúra mintakincsétől. Főként a legkorábbinak - kora bronzkor végi - középső bronzkor elejeinek - tartható leletegyüttesekben fordul elő, eredete nyilvánvalóan az Ottomány-kultúrában keresendő. Az Ottomány-kultúrának gyakorlatilag kizárólagos díszítő eleme a gazdagon variált bekarcolt zeg-zug minta, tálakon, bögréken, fazekakon, kisebb-nagyobb tároló edényeken egyaránt megtalálható. (Leggyakoribb a tálakon. A teljesség igénye nélkül: Békés-Várdomb: BANNER- BÓNA 1974, 2. t. 13, 3. t. 2., 17. t. 9., 27. t. 7., 30. t. 3., 6, 31. t. 16.; Bakonszeg-Kádárdomb: MÁTHÉ 1988, 16. t. 3,5.; Berettyóújfalu-Herpály: MÁTHÉ 1984,4. t. 8., 11. t. 1, 15.; Rétközberencs-Paromdomb: KALICZ 1970, 4. t. 4.; Túrkeve-Terehalom: BRONZEZEIT 1992, No. 39. Bögréken: Békés-Várdomb: BANNER-BÓNA 1974, 31. t. 3., 45. t. 3.; Berettyóújfalu-Herpály: MÁTHÉ 1984, 5. t. 3.; Bakonszeg-Kádárdomb: MÁTHÉ 1988, 9. t. 11. Tárolóedényen: Berettyóújfalu-Herpály: MÁTHÉ 1984, 4. t. 7., 11. t. 4.; Bakonszeg-Kádárdomb: MÁTHÉ 1988, 22. t. 9. Fazékon: Berettyóújfalu-Herpály: BRONZEZEIT 1992, No. 145.) A Hatvan-kultúra is szívesen alkalmazta ezt a díszítést. Megtaláljuk a tősgyökeres hatvani edényen, az amforán (Tiszaörvény-Temetődomb: KALICZ 1968, 106. t. 9., Tiszaigar-Körtvélyesi szőlő: KALICZ 1968, 107. t. 16.; Szelevény-Menyasszonypart: KALICZ 1968, 110. t. 2.), a szintén jellegzetes széles szájú fazékon (BagPeresdűlő: TÁRNOKI 1988, 9. t. 3.) a svéd sisak alakú vagy mélyebb tálakon (Tiszalúc-Dankadomb: KALICZ 1968, 52. t. 9.; Tarnaméra-Uszoda: KALICZ 1968, 83. t. 10.; Tiszaörvény-Temetődomb: KALICZ 1968, 104. t. 6.; Bag-Peresdűlő: TÁRNOKI 1988, 8. t. 1.; Törökszentmiklós-Terehalom, 1970-es ásatása: BRON ZEZE IT 1992, No. 20.), de bögréken is (Tiszaörvény-Templomdomb [ez a példány Ottomány-típus, esetleg import darab!]: KALICZ 1968, 106. t. 7., Tiszafüred-Ásotthalom: KALICZ 1968, 103. t. 13.) A Hatvan- és Ottomány-kultúrák közös edénytípusa a kis, gyakran fedeles, lapított gömbtestű függeszthető edényke, amely ha díszített, mindkét kultúrában kizárólag finom, bekarcolt vonalkötegekkel mintázott. (Hatvani környezetből: Tiszatardos: KALICZ 1968, 60. t. 1., Szihalom-Árpádvár: KALICZ 1968, 74. t. 1., 77. t. 11.; Tarnaméra-Homokbánya: KALICZ 1968, 86. t. 1.; Szelevény-Menyasszonypart: KALICZ 1968, 111. t. 13. Ottományi környezetből: Bakonszeg-Kádárdomb: MÁTHÉ 1988, 13. t. 5-6.; Biharugra-Cserepesdűlő: ECSEDY 1978, 1. ábra.) Bár a kocsimodell az Ottomány-kultúrára jellemző motívummal díszített, mégsem mondhatjuk rá, hogy ottományi készítmény, hiszen ez a minta hasonlóan kedvelt a Hatvan-kultúrában is. Sőt, abban az időszakban, amikor a kocsimodellt készítették ez volt az egyetlen díszítés, ami díszedényre rákerülhetett! A díszítés viszont egy másik fontos kérdésre is választ adhat. Hosszú idő óta zajlik a vita azon, hogy ezek a kocsimodellek kultikus tárgyak vagy egyszerű gyermekjátékok voltak-e. Gyermekjátéknak tűnnek, ha azt nézzük, hogy milyen mennyiségben kerülnek elő a vélhetően fakocsikhoz tartozó kerekek a telepekről. Valóban, számuk va170
