Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Ilon Gábor: Az archeológus Bándi Gábor

Nézzük azonban kissé részletesebben ma' is példaértékű megyei kezdeményezéseit! A menedzser-igazgatóság mellett is volt ideje arra, hogy az ország első megyei múzeumi szervezeteként (sic!) 1980-tól megkezdette a régészeti légifotóztatást - ez különösen az akkori vasfüggöny mellett volt figyelemre méltó tett! - a velemi Szent Vid, Savaria territóriuma, valamint az Iseum-körzet témakörében. A Magyarország Régészeti Topográfiája Vas megyei köteteivel kapcsolatos előmunkálatainak (1981-ben indultak) a megye országhatármenti helyzete, a kor és az sem kedvezett, hogy az 1982-ben nyíló állandó kiállításra kellett koncentrálnia. A sok vonatkozásban egyenetlen és kiegészítésre szoruló régészeti gyűjtemény fejlesztésének szándékával tervásatásokat kezdeményezett. Az első 1973-ban megkezdett jelentős vállalkozás a mára nemzetközi ranggal rendelkező séi volt, amelynek munkálataiba a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetét is bevonta. Az 1973-tól újra elindított Velem-Szent Vid-i kutatás 1974-től vált tervásatássá, majd rövidesen egyetemi tanásatássá. Ennek köszönhetően ide a mai bronz- és vaskoros régészek generációi járhattak tanulni. A reményt keltő eredmények után 1988-1994 között az Ő és Prof. Szabó Miklós által kezdeményezett és vezetett nemzetközi kutatás folyt a hegyen... A 70-es évek végén a Szent Vidre Régészeti Parkot is álmodott akkor, amikor erre Európában még féltucat példa sem volt. Csupán két épületrekonstrukció készült el, amelyek mára az enyészet martalékává váltak. Tudta, a régmúltat élővé kell és lehet tenni! A Savaria-kutatásban az Iseum-körzet kutatása és a Járdányi Paulovics István Romkert II. ütemének helyreállítását megelőző régészeti feltárások mellett megkezdődtek a colonia temetőinek vizsgálatára koncentráló munkálatok. Kezdeményezésére 1976-1977-ben - országos program részeként - folyt a karakói ispáni központ kutatása. Indítványára 1973-ban kezdődött meg a régészeti gyűjtemény raktári és nyilvántartási szintű, korszakonkenti szétválasztása. 1973-1974-ben megindította a megyei kis gyűjtemények (Jánosháza, Sárvár, Vasvár) revízióját és Szombathelyre koncentrálását. A nagyközönség és a múzeum, benne a régészet kapcsolatát igen fontosnak tartotta. Ennek klasszikus példája a ma is látogatható (1998-ban csak felújított) Ság-hegyi Múzeum kiállítás régészeti egységének 1977. évi kivitelezése. E tárgykörbe tartozik nem csak a már említett Régészeti Park kísérlete és a Szent Viden forgatott magyar (pl. „Egymillió lépés Magyarországon" című legendás TV-sorozat) és külföldi (francia, olasz) filmek, de az О koncepciója alapján és tevékeny részvételével létrehozott, új - ma is álló! - állandó kiállítás (megnyílt: 1982. október 1.) is. A több éves munkával felújított épületben elkészített állandó kiállításnak - évekig tartó pozitív nemzetközi visszhangja volt. Az oktatást rendkívül fontosnak tartotta és 1978-tól bekapcsolódott - s erre munkatársainak is lehetőséget biztosított - a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Történelem Tanszéke munkájába. Rendszeresen publikált a pécsi, szegedi, székesfehérvári és szombathelyi múzeumok évkönyveiben, az Archaeológiai Értesítőben, az Acta Archaeologicaban, valamint hazai és külföldi konferenciák köteteiben. Mindezek a rendkívül kedvező és előremutató folyamatok 1985. évi szeptember 30-i méltánytalan eltávolításával máig ható törést okoztak a megye régészettudományában. Az 1985-ös év szombathelyi történései valószínűleg nem kis szerepet játszottak tragikusan korai halálában. Ilon Gábor 16