Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Tárnoki Judit. Bronzkori kocsimodell Törökszentmiklós-Terehalomról

SAVARIA24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA feltűnően azonos megfigyelés, mint a Butyka által kiemelten, csupán itt, a II. szintjénél megemlített szuvat réteg. Szerencsére rendelkezésünkre áll Stanczik I. terehalmi ásatásának rendkívül pontos dokumentációja. Ezek közül most a 10. szintet ábrázoló rajzot adjuk közre, annak értelmezésével. 10. SZINT (1. tábla) Felszíntől mért mélysége (a szelvény sarkaiban): -275, -282, -300, -298 cm A 10. szinten két szomszédos, megközelítőleg azonos, ÉNy-DK-i tájolású házrészlet került elő. A házak nem álltak tökéletesen párhuzamosan, így az utca szélessége - házak falának külső síkjai között mérve - 130 ill. 180 cm között van. Mindkét ház leégett. (A szelvény keleti falánál látható üresen hagyott sáv a lejáró lépcső helye.) 1. ház A szelvény délnyugati felében, mérhető hosszúsága: 430 cm. Stanczik I. pár soros jegyzetet írt a felszínrajz mellé: „Vastag, háromszor lesározott padló: felső réteg (78 cm vastag) rossz sározás, porózus, darabos, középső réteg (10 cm vastag) megegyező, alsó réteg (8-10 cm vastag) jobb megtartású." A rajz a legfelső réteg állapotát rögzíti, hamus elszíneződésekkel és a rossz lesározásra utaló töredezett, bizonytalan alakú agyagfoltokkal. A ház falának vastagságát, mely 35^40 cm lehetett, egy kis szakaszon megmaradt, belső tapasztás-csík mutatja. Ezek a tapasztott agyag csíkok a ház belső terében valószínűleg úgy jönnek létre, hogy a padló készítésekor-megújításakor annak anyagát vastagon felkenik a már álló fal oldalára is. Ezt gyakran a ház külső síkjában is megfigyelhetjük, ott feltételezhetően a fal aljának szigetelését szolgálják. Miután bontás során a ház falát a padló szintjét követve gyakorlatilag vízszintesen elvágjuk, ezek a rásimított agyagtapasztások pár centiméteres, élesen elváló sávokban jelentkeznek. (Természetes nincs gond a fal vastagságának megállapításával, ha annak némi felmenő része is megmaradt, de ez a ritkábbik, szerencsés eset.) Az épületek falának vastagságát akkor lehet a legpontosabban megállapítani, ha annak külső-belső tapasztása megmarad, úgy, mint a 10. szint házának esetében. A fal belsejében két cölöp állt (helyüket 14 és 26 cm átmérőjű lyuk jelzi), a kisebbik agyaggal körbe volt döngölve. Belső osztófal nem figyelhető meg, a ház szélessége sem állapítható meg. 2. ház A szelvény északkeleti sarkában, csak egészen kis darabja esett a szelvénybe. Ennek padlója is többszörösen megújított volt. A modern terehalmi ásatás részletes elemzése kimutatta, hogy a telep élete a Hatvan-kultúra legkorábbi időszakában (kora bronzkor vége) kezdődött és a középső bronzkor derekáig tartott. így a hosszú életű Hatvan-kultúrának majdnem teljes időtartamát felöleli, csupán a legkésőbbi, a Koszider-időszakra keltezhető szakasza hiányzik. A telep 11-8. rétegig terjedő időszakát a kora bronzkor végére, középső bronzkor legelejére keltezzük, a 7-5. szintjét a Hatvan-kultúra virágkorát jelentő középső bronzkor első szakaszára, míg a felső rétegeket a középső bronzkor 2. szakaszára, a Füzesabony-kultúra hódításának időszakára tehetjük.

1 A teli 10. települési rétegének leletei a Hatvan-kultúra korai - kora bronzkori - időszakának minden jellegzetességét magukon hordozzák. Igaz, összesen csupán 104 db töredék került elő ebből a kultúrrétegből (házpadlóról, omladék- és feltöltési rétegből), statisztikai elemzésük még így sem érdektelen. Hagyományos értelemben vett „díszített" töredék alig vagy egyáltalán nem volt a telep alsó rétegeiben. Az edény igényesebb kidolgozását egyedül felülete gondos megmunkálása jelentette. Ez alatt az elsimított, esetleg fényezett felületet, a textil- seprűs vagy fésűs mintázat aprólékos elrendezését értjük. A felületmintázáson túl csupán egyegy, praktikus célt is szolgáló „díszítést" használtak, mint az ún. szemölcsbütyök vagy a fület is helyettesítő hosszabb-rövidebb bordadíszek (3. t. 2, 6-7., 4. t. 1,4.). A 10. lakószintről előkerült egyetlen töredék sem volt kívül fényezett/polírozott felületű, a felület finom eldolgozását csupán a simítás jelentette (18 db töredék esetében). Valódi „háztartási kerámia" a durván hagyott felületű edény (töredékek száma 7 db). Fésűs vagy rendszertelen hálós bekarcolással díszített edény feltűnően kevés volt (előbbi mindössze két darab, utóbbi 5 db). (4. t. 1., 7-9, 12.) Kiugróan magas viszont a seprűs töredékek száma (49 db) (3. t. 1, 3,4, 5-6, 4. t. 2-3.) és 24 esetben textilmintával díszítették edényeiket (3. t. 810., 4. t. 11.). Nem lehet egyszerűen durva kerámiának nevezni a nagyszámú seprűs töredéket sem, ugyanis az edények belsejét feltűnő gonddal dolgozták el: a 49 töredékből 32 esetben elsimították, két esetben pedig egyenesen polírozták! A töredékek alapján csak kevés edénytípust tudunk azonosítani, de ez egyúttal a valós helyzetet is tükrözi: a Hatvan-kultúra korai időszakában csupán néhány edényformát variáltak. Ezek közül legáltalánosabb a A telep leletanyagának teljes feldolgozása még közöletlen, de kéziratban olvasható: Tárnoki J.: A hatvani kultúra telepe Törökszentmiklóson és Bujákon. Bölcsészdoktori értekezés. Szolnok, 1986. Az előzetes közlés (TÁRNOKI 1992) röviden összefoglalta a telep korának meghatározását alátámasztó tényeket. 168