Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Tárnoki Judit. Bronzkori kocsimodell Törökszentmiklós-Terehalomról
SAVARIA24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA A Terehalom Törökszentmiklóstól északkeletre, Szakállas-teleptől délre elterülő terehalmi határrész legmagasabb pontja. (1. kép) A domb az egykori Tisza árterület magaspartján fekszik, mintegy 800 m-re a szakállasi Holt-Tisza ágtól. A halom északkelet-délnyugat hossztengelyű, ovális alapú, melynek legnagyobb kiterjedése mintegy 140x70 m-es területet ölel fel. Környezetéből 5-7 m magasan emelkedik ki. A meredek oldalú halom körül ma is jól kivehető az őskori árokból (és valószínűleg mellette sáncból álló) erődítés nyomvonala. A halom körül, annak elsősorban keleti és déli lábánál, az árok-rendszeren kívül mintegy 150 m széles sávban gyűjthetők bronzkori cserepek, mely az erődített belső mag mellett elhelyezkedő külső telepre utal. A halom és környezete jelenleg részlegesen művelt, szántóföld. 1978 óta régészeti védelem alatt áll, így remélhetőleg - tudatos pusztítás már nem fenyegeti. A halom a közepes méretű bronzkori teli-telepek sorába tartozik, a Kalicz N. által felállított típusok közül az alföldi, folyó menti, Tiszalúc-Dankadombbal jellemzett telepek közé. (KALICZ 1968,134) A modern ásatás mellett azért kell figyelmet fordítanunk az 1955-ös kutatásra, mert ekkor egy igen jelentős lelet, egy agyag kocsimodell töredéke is előkerült. Butyka B. megmaradt feljegyzéseiből kiderül, hogy a kissé ovális platójú halom keleti felében nyitottak egy 4 méter hosszú, 75 cm széles árkot. A szakkör értesülései szerint ezen a területen a század 30-as éveiben a tulajdonos mintegy 1-1,5 m vastagságban lehordatta a felszínt, hogy abból töltést készítsenek. Kutatásuk idején csupán a lehordott terület állt mezőgazdasági művelés alatt, a bolygatatlan részt megásni nem tudták, mert ott telepített facsoport valamint egy megfigyelő torony állt. (A lehordás nyomai mai is jól látszódnak.) A szolnoki múzeum adattárában található három ceruzarajz, melyeket Butyka В. a szakkör munkája alatt készített. Az egyiken a szelvényük elhelyezkedését szemléltette. A másik - ha roppant elnagyoltan is - az a töltéshez elhordott talaj humuszos réteg 1. szint: fehér meszes 2. szint: steril 3. szint: 3/a. szuvat 3/b. hamu 3/c. steril 4. szint: faszén 5. szint: steril agyag 6. szint: faszén 7. szint: steril (zöldes-sárgás) agyag 8. szint: faszén 9. szint: steril (zöldes-sárgás) agyag 10. szint: faszén 11. szint steril (zöldes-sárgás) agyag 12. szint: faszén 13. szint: faszén nyomok, zöldes-sárgás a általuk tapasztalt rétegződést rögzíti, mélységadatokkal, a harmadikon pedig vázlatokat készített a felszíneken tapasztalt jelenségekről. Egy füzetben rajzokat készített néhány tárgyról, mellettük jelölve előkerülésük szintjét. Sajnos, elsősorban a számunkra jórészt érdektelen kőés csonteszközöket rajzolta le, valamint néhány olyan edénytöredéket, amelyek nem a őrződtek meg a gyűjtemény beleltározott tárgyai között. Az ásatás alatt ugyan még szintenként, elkülönítve csomagolták el az anyagot - ezt Butyka B. említi jelentésében -, de leltározásukra sajnálatos módon már csak ömlesztve, tárgytípusonként került sor 1967-ben. Emiatt leletanyaguk csupán szórványnak tekinthető. Különösen fájdalmas ez a tény, ha egy konkrét tárgyat, a kocsimodell-töredéket szeretnénk megvizsgálni. Szerencsére Butyka B. ceruzarajzos vázlatkönyvéből kiderül, hogy a kocsimodellt az általuk 10.-nek nevezett rétegben találták. (Az ásatási dokumentációval leadott felszínrajzon a töredék nem ismerhető fel, nincs külön jelölve, rajta csupán sematikus edénytöredékek láthatók. Csak feltételezhetjük, hogy a töredék jelentőségét Butyka B. később ismerte fel, ekkor készítette el vázlatrajzát.) Emiatt a kocsimodell miatt kísérletet kell tennünk arra, hogy Butyka B. szintjeit megpróbáljuk azonosítani Stanczik I. ásatásának rétegeivel. Az alábbiakban közöljük a Honismereti Szakkör által megfigyelt és rajzon rögzített rétegeket, megtartva az általuk használt számozást és elnevezéseket. A többször használt „st." rövidítést „steril" értelemben feloldottuk. A „szuvat" kifejezés némi magyarázatra szorul. A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a „szuvat" lehullott, levert vakolatot, sártapaszt, vályog darabját, törmeléket jelent. Ezután nyilvánvaló, hogy Butyka B. a modern régészeti szóhasználat omladékrétegét érti alatta, méghozzá valószínűleg olyan speciális omladékot, melyben nagyobb, átégett szerkezeti elemek - paticsdarabok - is találhatók. vastagsága: 150 cm 40-50 cm 5 cm 8 cm 15 cm 2 cm 12 cm 8 cm 30 cm 5 cm 15 cm 10 cm 15 cm 10 cm 15 cm 5 cm ig 35 cm 166
