Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Kiss Viktória: Újabb leletek a Dunántúl középső bronzkori fémművességéhez

Kiss VIKTÓRIA: NEUERE FUNDE ZUR DER MITTELBRONZEZEITLICHEN METALLKUNST. .. SCHUBERT 1973 SCHUBERT, Eckehart: Studien zur frühen Bronzezeit an der mittleren Donau. BRGK 54 (1973) 3-105. SZATHMÁRI1982 SZATHMÁRI Ildikó: Újabb aranyleletek a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében. (Neuere Goldfunde in der Prähistorischen Sammlung des Ungarischen Nationalmuseums.) FolArch 33 (1982) 97-115. TORMA 1978 TORMA István: A balatonakaii bronzkori sír. (Das bronzezeitliche Grab in Balatonakaii.) VMMK 13 (1978) 15-24. VADÁSZ 1986 V. VADÁSZ Éva: Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez. Lenhardt György magángyűjteménye I. (Angaben zur mittelbronzezeitlichen Siedlungsgeschichte von Dunaalmás.) Komáromi MK 2 (1986) 15-35. VLADÁR 1974 VLADÁR, Jozef: Die Dolche in der Slowakei. PBF VI/3. München 1974. VLADÁR 1981 VLADÁR, Jozef: Die Problematik der Frühbronzezeit in der Slowakei. In: Die Frühbronzezeit im Karpatenbecken und in den Nachbargebieten. Int. Symp. 1977 BudapestVelem. MittArchlnst Beiheft 2 (1981) 211-221. UJABB LELETEK A DUNÁNTÚL KÓZEPSO BRONZKORI FÉMMŰVESSÉGÉHEZ A Dunántúl középső bronzkori fémművességével az ötvenes évek óta foglalkozik a magyar régészeti kutatás. Mozsolics A. a hajdúsámsoni és koszideri kincseket tárgyaló cikkében, majd később monográfiájában foglalta öszsze az innen előkerült leleteket. Bóna I. különválasztotta a koszideri korra és az azt megelőző időszakra tehető dunántúli fémtípusokat. A korábbiakat az egyik jellegzetes leletegyüttes nyomán tolnanémedi kincseknek nevezte el és néhány sírlelet alapján sikerrel kapcsolta a mészbetétes kerámia kultúrája emlékanyagához. E fémművességgel és a dunántúli koszideri kincsekkel a későbbiekben Bandi G., Kovács T. és Torma I. foglalkozott. Az itt bemutatásra kerülő leletek a Dunántúl középső bronzkori fémművességéről eddig rendelkezésre álló ismereteket gazdagítják. A Büssün és Somogy megyében előkerült triangularis tőrök (1. t. 1-2) a korai bronzkor végére-középső bronzkor elejére, míg a Győrén, Mucsfán és Bonyhádon talált (1. t. 3-5) díszítetlen illetve a Zamárdiról és a Somogy megyéből származó (1. t. 7-8) díszített triangularis tőrök a középső bronzkorra keltezhetők, ami a vatyai kultúra IIII. fázisának vagy a füzesabonyi kultúra korai és klasszikus időszakának felel meg. A középső bronzkor második felébe vagy a koszideri korszakba sorolható az izményi három szegecses és a sávolyi kelebia típusú tőr (1. t. 6, 2. t. 1). A Győréről, Kaposújlakról, Bonyhádról és Mucsfáról származó trapézalakú és lekerekített markolatlapos, négy szegecses típusok (2. t. 2-5) a koszideri korszakra és az azt követő időszakra datálhatok. Az aparhanti két szegecses, lekerekített markolatlapos (2. t. 6) és a vörsi nyélnyújtványos (2. t. 7) tőrtípusok használata szintén már a koszideri korszakban elkezdődött, és folytatódott az ezt követő halomsíros időszakban is. Fontos adalékot nyújt a fent bemutatott Tolna megyei tőrök datálásához, hogy az Izmény-józsefmajori, bonyhádi, györei illetve mucsfai lelőhelyeken a mészbetétes kerámia és a halomsíros kultúra kerámiája (fiatalabb időszak) egyaránt megtalálható felszíni szórványként. A kutatás újabb eredményei alapján a mészbetétes kerámia kultúrája életének záró szakasza (kései mészbetétes fázis) belenyúlik a koszideri korszak első felébe. Eszerint a györei, bonyhádi, mucsfai és izményi tőrök (1. t. 3-6, 2. t. 2, 4-5) a mészbetétes kerámia kultúrája emlékanyagához sorolhatók, de a párhuzamok alapján a három szegecses izményi, a bonyhádi és mucsfai trapézalakú és lekerekített markolatlapos, négy szegecses példányok (1. t. 6, 2. t. 2, 4-5) esetében nem zárható ki azok esetleges halomsíros kultúrához kapcsolása. Az Aparhant-csurgói két szegecses, lekerekített markolatlapos tőr lelőhelyének közelében csak halomsíros kerámia fordult elő. A Somogy megyei leletek közül néhánynál szintén segítséget nyújthat a tőrök környezetében előkerült szórvány kerámia vizsgálata. Zamárdiban a mészbetétes kerámia kultúrája temetőjére van adat, a tőrrel együtt előkerült edény a mészbetétes kerámia kultúrája klasszikus időszakához tartozik. Kaposújlak-Várhegy dűlőben, Büssün és Kéthelyen szintén előfordulnak a mészbetétes kerámia kultúrája edénytöredékei. Sávolyon és Vörs-Papkert „C" lelőhelyen az érintett korszakhoz tartozó kerámialelet nem került elő. Ez alapján a zamárdi tőr (1. t. 7) bizonyosan a