Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Kulcsár Gabriella: Kora bronzkori belső díszes talpas tálak a Dunántúlon

SAVARIA24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA feltárt és közölt belső díszes tálat egyedül LánycsókÉgettmalom lelőhelyről (17; II. t. 17) ismerünk. Itt egy települési gödörben egy kereszttalpas tál ép illetve egy nagyobb töredéke és több kisebb töredék is előkerült a késő vuöedoli kultúra kerámianyaga mellett. Ásatások és hiteles leletek hiányában ezen lelőhelyeken talált talpas táltöredékeket Szlovéniából és a Dráva-Száva közéből ismert Sarva§-i és Laibach-i típusú tálak alapján, tipológiai alapon a Vucedol-Zók kultúrához soroljuk. A SarvaS-i típusú, talprészükön is díszített, tömör kereszttalpas tálak köréhez sorolhatjuk a következő darabokat: Dunaszekcső-Kálvária (6), Dunaszekcső-Várhegy (7), Gyulaj-Banyahegy (9), Lánycsók-Égettmalom 1-2 (17; II. t. 17), Zók-Várhegy (43; II. t. 43/1-2), továbbá Somogyvár-Kupavárhegy (35) még közöletlen leleteit. Egy kisméretű alacsony kereszttalpas tálat is ismerünk Dunaszekcső-Várhegyről (7,; II. t. 7). A Vucedol-Zók kultúra dél-dunántúli lelőhelyein később a Somogyvár-Vinkovci kultúra népe is megtelepedik. Néhány településen a két kultúra átmeneti jegyei is megfigyelhetők. A belső díszes tálak néhány jellegzetes, kívül és belül is díszített töredéke alapján, ilyen átmeneti időszakot feltételezhetünk pl. Gyulaj-Banyahegy lelőhelyen (9; II. t. 9). Az eddig közölt, válogatott leletanyag, így a belső díszes tálak alapján (BANDI 1980; 1981; 1984) a Somogyvár-Vinkovci kultúra egyik legkorábbi dél-dunántúli településének tarthatjuk a Pécs-nagyárpádi települést (29; II. t. 29/1-2). Hasonlóan, a késő Vuőedol és a Somogyvár-Vinkovci kultúra közötti átmeneti időszakot jelzik a Sé-Malomi-dűlőben végzett feltárások előzetes eredményei is (KALICZSCHREIBER 1991, 9), ahol korai Somogyvár-Vinkovci formákkal együtt még a vésett máltai kereszt díszítésű, késő vuöedoli jellegű tálak (illetve azok töredékei) is előfordulnak (32; II. t. 32/1-2). A Délnyugat-Dunántúl esetében a Laibach-kör hatásával is számolni kell (RUTTKAY 1973; 1994, 354). SOMOGYVÁR-VINKOVCI KULTÚRA A Somogyvár-Vinkovci kultúra legutóbbi összefoglalásakor Bondár M. a kultúra 103 lelőhelyét regisztrálta Magyarország dunántúli területein (BONDÁR 1995, 250254, Fig. 19).

n A belső díszes talpas tálak az eddig közölt adatok alapján - ellentétben a Makó kultúrával, ahol a temetkezési mellékletként való használatuk is jelentős - csak a kultúra településein találhatók meg és lelőkörülményeik nem utalnak arra, hogy a kultúra mindennapi életében fontos, elsősorban dekoratív szerepükön túlmutató jelentőségük is lett volna. Hitelesen feltárt települési objektumból származnak Lelőhelyjegyzékében minden kérdéses Veszprém megyei és észak-dunántúli lelőhely is szerepel. a következő belső díszes tálak (közölt és részben közölt leletanyagok): Börzönce-Temetői-dűlő (3; Ш. t. 3), Csepreg-Kavicsbánya (4; II. t. 4), Győrszemere-Tóth tag (8; III. t. 8), Kánya (15), Letenye-Szentkeresztdomb (19), Nagygörbő-Várhegy (22), Nagykanizsa-Inkey kápolna (23; II. t. 23), Pécs-Nagyárpád (29; II. t. 29; III. t. 29), Sé-Malomi-dűlő (32; II. t. 32/1-2), Somogyvár-Kupavárhegy (35), Szava (38; III. t. 38), Tamási-Szőlőhegy (40), Zók-Várhegy (43/2; III. t. 43). Településről származó és településre utaló szórványleletek: Baté (1), Bonnya-Pogánydomb (2), Csorna (5), Dunaszekcső-Kálváriahegy (6), Dunaszekcső-Várhegy (7), Gyulaj-Banyahegy (9), Hollád (10), Iszkaszentgyörgy (11), Kaposújlak (12), Kaposvár-Kaposfüred (13), Kaposvár-Toponár (14), Lengyel (18; III. t. 18), Mernye-Somogyaszaló között (21), Nagyvejke-Kisvejkei magaslat (24; III. t. 24), Nagyvejke-Réti szántók (25-27; I. t. 25-27), Orci-Zimány közt (28), Polány (30), Regöly (31), Simontornya (33), Somlóhegy (34), Somogyzsitfa (36), Somogyzsitfa-Szőcsénypuszta (37), Zamárdi-Csap u. 8. (42; 1.1.42; VI. t.). Egyéb szórvány leletek: Szombathely-Körmendi út (39; II. t. 39), Tolna megye-Ismeretlen lelőhely (41). A több ép edényből álló nagyvejkei szórványlelet (24; III. t. 24) esetében esetleg temetkezésre is gondolhatunk. Csak említésből ismert tálak: Kökény (16), Majs (20). Az elsősorban tehát településeken előkerült leletekről van szó, melyek ennek megfelelően meglehetősen töredékesek és csak nagyon kevés ép tállal rendelkezünk. A tálak tipológiai elemzését a díszítés helyének és a talprész formájának elsődleges figyelembevételével készítettük el. A leletanyag töredékessége miatt a tálrész formája másodlagos adat maradt. I. Belül díszített, talpas tálak I. a Belül díszített, kerek, csőtalpas tálak (25-26; I. t. 25-26) (41); Kerek csőtalp töredékek: (6, 9, 18, 33, 34); I. b Belül díszített, négyzetes, üreges talpú tálak (42; 1.1. 42); I. с Belül díszített, kerek, tömör talpú tálak: -. I. d Belül díszített kereszttalpas tálak: I. dl Belül díszített, alacsony kerek, keresztalakban üreges talpú, csonkakúpos testű tál (39; П. t. 39); I. d2 Belül díszített, üreges kereszttalptöredék (30); Belül díszített tálak perem- és oldaltöredékei: (1, 2, 3, 4,5,6,11,15,12,13,18,21,22); II. Kívül és belül, a talprészen, esetenként a peremen is díszített, kerek csőtalpas tálak II. al Hengeres csőtalpas, csonkakúpos tálrészü, kívül-belül és a talprészen is díszített tálak: Zók-Várhegy (43; III. t. 43): belső díszítése pontosan nem ismert (ECSEDY 1983, 71, 25. k.). Valószí118