Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Horváth Sándor: Aranyegyensúly (Bándi Gábor, mint muzeológus)
ARANYEGYENSULY BANDI GÁBOR, MINT MUZEOLÓGUS Az 1999. március 15-e alkalmából adott poszthumusz Vas megyéért díjjal a „háládatlan, hűtlen kedves" - Vas megye - másfél évtizednyi megkeséssel bár, de fejet hajtott a kiváló múzeumi szakember emléke előtt. Ugyan némi képzavar észlelhető az első mondatban, de a történeti hitelesség megkívánta ezt a megfogalmazást. Azonban nemcsak emiatt nehéz szólni Bandi Gáborról, mint múzeumi szakemberről, hanem azért is, mivel az utód szól az elődről - olyan utód, aki éppen ettől az elődjétől tanulta a múzeumi munka csínját-bínját. Emiatt aztán szinte vizsgafeladat e pár sor... ; Dr. Bandi Gábor alig másfél évtizednyi szombathelyi, vasi munkája során a legszebb korszakához segítette a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága intézményeit. Nélküle aligha virágozhatott volna fel a múzeumi hálózatunk olyan hihetetlen mértékben. Vallom ezt akkor is, ha tudom, hogy van ennek a korszaknak árnyoldala is. Vallom ezt akkor is, ha tudom, hogy ez általánosan az extenzív fejlődés időszaka volt az ország múzeumai számára. Az ország legfiatalabb megyei múzeumigazgatójaként 1973. február elsején állt munkába Szombathelyen. Nyomban létrehozta a Nevelési és Propaganda Osztályt: tagjainak - mai fogalmainkkal - a múzeumpedagógia és a múzeumi marketing területén kellett dolgozni. Vagyis kezdettől fogva menedzser típusú vezető volt. Azt hiszem, korát ezzel jó néhány esztendővel megelőzte, s végül hosszú távon ezért lehetetlenült el az ő helyzete megyénkben. A specializálódást szorgalmazta kezdettől fogva: már az első vasi esztendejében megalakította a Savaria Múzeum Képző- és Iparművészeti Gyűjteménycsoportját. Az éves munkajelentésekből is kitűnik, amit élete végéig képviselt: a magas szakmai színvonal alapvető feltétele a múzeumi munkának, s ezt lehet több helyen, több múzeumban szétszórva végezni, de a megfelelő általános nívó miatt szükséges a szakmai összefogás, az együttműködés ha úgy tetszik: a centralizáció. Megyei szinten és országos léptékben egyaránt. A megyei hálózatban emiatt szakmánkénti tervezést és munkavégzést kíván meg. Ellenére volt az egymás mellett futó, részproblémákat megoldó kutatómunka. Ugyanakkor a múzeumokban folyó kutató-feltáró tudományos munkával egyenrangú feladatnak tekintette a közművelődést. A múzeumok tudományos rangjáért küzdött: ezért is történhetett meg, hogy a vasi múzeumi szervezet egyike volt azoknak a múzeumi hálózatoknak, melyeket kutatóhellyé nyilvánítottak. Az országos sőt nemzetközi - léptékben való együttgondolkodásért, s ezáltal a folytonos minőségi javulásért, illetve, ahol ez szükséges volt a szintre-hozásért ötleteit megosztotta másokkal is, sőt, tett is ezek megvalósulásáért. 1980-tól például Kovács Tiborral közösen szerkesztette a „Múzeumi Közlemények"-et, a Kulturális Minisztérium Múzeumi Osztálya periodikáját. A szakmai fórumok lelkes szervezője, tevékeny résztvevője volt. Nem volt véletlen, hogy 1984-ben ő fogalmazta meg „A magyar múzeumi hálózat fenntartási és irányítási problémái"-t: a Múzeumi Közlemények hasábjain e címen írott tömény összegzésben előbb áttekintette 1960-tól 1982-ig az akkori helyzet kialakulásához vezető utat, majd megállapította elszalasztott lehetőségeinket, végül pedig javaslatot tett a jobbításra. Másfél évtized távlatából visszagondolva azt hiszen?, a (párt)vezetők végső haragját ezzel hívta magára. Hiszen arról írt ebben a cikkében, hogy a decentralizált - megyei tanácsi - fenntartás és a központibb szakmai irányításra tett kísérletek ellentmondása miatt szalasztottuk el lehetőségeinket. Szerinte alapvetően hét teendővel kell megbirkózni a kiút megtalálásához: 1. a helyzetfeltárás: a jogszabályok gyors elemzésével, az ellentmondások, a negatív tendenciák vázolásával; 2. a KMI országos szerepkörének a rekonstrukciója; 3. kezelhetőbb múzeumi szervezetek kialakítása: az elavult kiállítóhelyek bezárásával; 4. bevételi érdekeltségű gazdálkodás bevezetése: a többletbevétel szakmai célokra való visszaforgatásával; 5. ,kétkörös felügyelet" - országos és megyei; 6. rendszeres központi továbbképzés; 7. új múzeumi törvény. Ha jobban végiggondoljuk, szinte kivétel nélkül minden vázolt feladat megvalósulásra vár mind a mai napig. (A kulturális örökség védelméről szóló törvény az új múzeumi törvény keretét megadta 1997. végén.) Természetesen röviden fel kell idéznünk néhány tényadatot is Bandi Gábor vasi megyei múzeumigazgatósága idejéből, hogy érzékelhessük azt a nagyszabású változást, amely az ő nevéhez fűződik. Lehetetlen mindent felsorolni, de évente egy-egy kiragadott példát kell mondanunk, hogy érthetőbb legyen az 1984. évi jelentés két lakonikus tömörségű megjegyzése: a) befejeződött a megyei múzeumi hálózat korszerűsítése, b) az év során egyenletes munka folyt nagyobb, látványos eredmény nélkül. 10
