Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Őskor - Marton Erzsébet: A Velem Szent Vid-i magyar-francia ásatás eredményei (1989–1991)

SAVARIA23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA EGYÉB HD IDŐSZAKRA TEHETŐ KERÁMIATÖREDÉKEK A LT SÁNC ALATTI PLANÍROZÁSI RÉTEGEKBŐL A 16. Kutatási egységből: Kiterjedése: RQ. I. CE - RQ. II. AE 3-5. Szint: 508,21-507,73 m. LT-kori sárga feltöltés a sáncbelső omladéka alatt. - belső besimított bordájú tál. Kora: a HaD2 időszak. A leletegyüttes többi darabja a LT ill. a későbronzkorból származott.

47 A 63. Kutatási egységből: Kiterjedése: RQ. III. DE 4-5. Szint: 507,04 m - sárga-barna feltöltés a sánc alatti területen - vörös, vékonyfalu oldaltöredék, pontsor dísszel, belül grafitnyomokkal (14. t. 3.) - kihajló peremű, hasas kis tál vagy bögre töredéke, vörös, fényes felületű (14. t. 5.) - szürke, grafittal soványított, kiöntőcsöves bögre töredéke, besimított fésűs dísszel (14. t. 6.) A kis kihajló peremű tál és az oldal töredék ún. utánkorongolással készülhetett, ami a HD késői időszakának jellegzetessége.

48 Az omladék egyéb kerámialeletei: - szürke, vastag falú hombár oldaltöredéke, hasán rátett hullám- vonalas plasztikus borda (14. t. 1.) - durva, szürke enyhén kihajló ujjbenyomásos fazékperem, külseje durva felületű (14. t. 2.) - vörös, fényes felületű kihajló peremtöredék, grafitnyomokkal (14. t. 4.) - szürke, grafitszemcsékkel soványított töredék, kis talpas tál lehetett, körben besimított „V" alakú díszszel (14. t. 7.) - vörös oldaltöredék, bekarcolt fésűs dísszel ( 14. t. 8.) - szürkés-vörös kihajló hombárperem (14. t. 9.) - kis kónikus tál, vörös, külseje grafitos; d = 10 cm; m = 4,5 cm (14. t. 10.) - kis, egyenes falú kónikus tál, belseje grafitos; d = 10 cm; m = 4 cm (14. t. 11.) Ebben a rétegben is találhatók LT töredékek. Az itt közreadott HD korú gödörből ill. a LT kori sánc planírozási rétegeiből származó anyag további kérdéseket vet fel. Mikor létesült az a település, amelyet a HD korban használtak, s ki lakott itt akkoriban? Mi történt a telepen a kora vaskor és a késői kelta sáncépítés közötti időszakban? MARTON 1996b, 249-263. (Analóg forma a szondázs leletei között. MARTON 1994, Fig. 10.2.) 48 DULAR 1982, 225-227. arm. 100-106. Erre jelenleg csak az a válaszom, megnyugtató, hogy a közeli csöngei, Sopron-Krautacker-i településekkel egyidőben az élet valami módon Velemben is folytatódott. Erre Miske K. anyagában, valamint Bandi G. - Fekete M. feltárásain is találtunk példát. Lassan körvonalazódik a Vekerzug-hetényi csoportnak a Dunakönyökre, Dunántúlra, a nyitrai medencére is kiterjedő kapcsolatrendszere.

49 E csoport életében a Nyugat-Dunántúl kora vaskori lakosságának is döntő szerepe lehetett.

50 Például kiterjedt kereskedelmi kapcsolataikban felhasználhatták az autochtonnak nevezhető velemi vaskori lakosság mestereit. így kerülhettek a velemi műhelybe „szkíta kori" fémek, táltöredékek, pecsétlők. A TELEP ÉS TEMETKEZÉS ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE A hegy természetes lejtőjén több szintben telepedtek meg. Mindegyik szinten megfigyelhettük a hegy lejtésének feltöltését, nagyobb terasszá kiszélesítését, az erózióval szemben vívott örökös küzdelmet, akár kemencéről, akár palisszádról, sír vagy telep omladékának felhasználásáról van szó. Ezért fontos a planírozási rétegek leleteinek ismerete is. Ebben az volt kissé meglepő, hogy a LT sánc omladékában korai és későhalomsíros népességre jellemző edénytöredékeket is találtunk. A hegy - számunkra legalsó, szálkőnek támaszkodó feltöltött „teraszán" épült a két öntőkemence, amelyet a sírok omladékától egy vastag, szenes, porózus feltöltés választott el. Itt is vannak csontleletek, lsd. ZOFFMANN K. E. 113. A kemence kerámiaanyaga korongolatlan, jellegtelen, rétegtanilag viszont ez a legalsó szint. Ezt követi a bolygatott síranyag, amelyről nem tudjuk kié, csak azt, hogy kik planírozták el. A HB-C korban megtelepedők, a HD kor végének lakói és végül sáncépítéskor a kelták. Mindenki alakított rajta. Adott egyetlen hamvasztásos, tállal leborított, kőborításos(?) temetkezés, a HA2 időszakot megelőző időből. Ennek abszolút kora a Kr. e. 10. század előttre tehető. Egy hamvasztásos gyereksír kivételével továbbra sem tudjuk, milyen lehetett a többi sír, hol voltak pontosan. A felettük levő omladékban sírmellékletre (urnatöredék, hamvak, koponya- és egyéb emberi csonttöredékek) és telepre utaló jelek (fenőkő, bronzár, öntőminta, tűzhelytöredék) keverednek az anyagban. A hegy második, magasabban fekvő teraszán - ahol a lejtés kiegyenlítésében a korábbi sírok is szerepet játszottak - a szálkőre épített döngölt agyagpadlót, gerendacsapolást, nagyobb bezuhant, égett gerendákat találtunk. Ez a késő bronzkor-kora vaskor fordulója után épült egyrétegű telep-maradvány, a Ha C-D korú települési szint. ROMSAUER 1993, 5-26.; VÉKONY 1-984,262-263. arm. 16-24. ROMSAUER 1996,431 58