Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Őskor - Marton Erzsébet: A Velem Szent Vid-i magyar-francia ásatás eredményei (1989–1991)
SAVARIA 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAËQLQGICA HD GÖDÖR A szelvénysor délkeleti sarkába mélyedt egy később kővel kitöltött gödör, benne vaskori kerámia és fémanyaggal. Kérdés, hogyan követték egymást élet és pusztulás szintjei a maguk korában? Ennek rekonstruálására csak egy módunk van: a leletanyag módszeres, szűkszavú közreadása. A TEMETKEZÉSEK (1-4. t.) RQ. II. DE 3-4 - RQ. Ill AE 2-4 terület, szint: 507,34-506,51m. A feltárás során is világos volt, hogy a temetkezések nagyméretű bolygatásnak estek áldozatul. Ennek rekonstruálásában segítséget nyújtott a számítógépes feldolgozás. Mivel minden cserép megkapja annak a régészeti egységnek a számát, ahol előkerül, restaurálás után pontos képet kapunk egy-egy edény helyzetéről, cserepeinek szétszóródásáról. A szétdúlt síranyagot legfelül borító, nagyköves, kelta cserepet is tartalmazó omladékból (K. E. 101) valók egy kívül-belül szürke, behúzott facettalt peremű tál darabjai. (1. t. 4.) További töredékei a tapasztott padló szélén levő cölöplyukból (K. E. 38), mások a kelta sánczáródás kőomladékából (RP. III-IV; K. E. 97), a már említett embercsontokkal kevert barnás-köves omladékrétegből, valamint a temetkezés koponyatöredékeket tartalmazó rétegéből (K. E. 102/C) kerültek elő. A tál kiegészíthető. Analóg forma a padlótöredékbe tapasztott táltöredékek között is megtalálható. (Lsd. 5. t. 2-3.) A koponyatöredékek rétegének kivételével (102/C) mindig találunk LT cserepeket is, így olyan keltakori beavatkozásra gondolhatunk, amely a telep maradványait s a síranyagot összekeverte. A barna feltöltésben telepanyagra utalt egy tűzhelytöredék, egy kis agyag öntőminta töredék, síranyagra a csontok és a fogak. Nem tudjuk, mekkora volt a temetkezés kiterjedése, hol voltak a sírok eredetileg, hány csontváz, hány hamvasztásos sír keveredett ide, mik lehettek a mellékletek. S főként nem biztos, hogy a „bolygatást" csak a kelta korban, a LT sáncépítéskor követték el, hiszen először a palisszádot építették fel a szétdobált csontok tetejére. Erre utal a következő példa: A 102/C régészeti egységből, a palisszád átégett gerendáival borított omladékból is kerültek elő koponyatöredékek, valamint egy sárga kúpos nyakú füles ún. „amphora" töredékei. (2. t. 2.) Hozzá tartozó darabok voltak a az egyetlen épen megmaradt gerenda-csapolás mellett is. (K. E. 87) Ezen a szinten (507,00-506,90 cm) kelta cserepet már nem találtunk. De nem tudjuk, a cserép sírmelléklet volt eredetileg, vagy telepanyag. Nem nevezhetjük mellékletnek, hiszen szemmel láthatóan össze-vissza heverő csontok mellől került elő. Ezek után a kelták még elplanírozták a terepet. Akkor kit és mikor temethettek el a palisszád ill. a kelta sánc alá? Teóriák helyett nézzük a „síranyagot" rétegenként. AZ URNA (?) SÍR, AZAZ TÁLLAL LEBORÍTOTT HAMVAK 102/D; RQ. III. ВС 4 terület; szint: 506,51 m (3-4. t.) A hamvasztásos sír alja kemény, sárga, kb. 2 m 2 terület, szenes foltokkal, ezen feküdt egy lefordított facettait behúzott peremű füles tál (3. t. 4), alatta egy kis bögre töredéke, egyéb cserepek és hamvak, körülötte cserepek, állatcsontok. Leletanyag: - Bordázott peremű fekete, fényes, grafitos felületű behúzott peremű tál, két bordával, perem alatt ötszög keresztmetszetű fül. Kiegészíthető. (3. t. 4.) - A tál alatt, a hamvak között fekvő cserepek egy besimított díszű kis bögre töredékei. Kívül-belül szürke, grafitos finom kerámia, függőleges-vízszintes árkolású dísszel, a nyakán egy sor „rádliminta". (4. t. 3.) - Kívül-belül fekete, grafitos egyenes peremű kónikus kis tál. Kiegészíthető. (1. t. 1.) - Nagy fazekak töredékei. Kívül-belül fekete, grafitos, fényezett felületű, kihajló peremű hasas edény, vállán besimított vonal ill. ujjbenyomásos borda fut körbe. Peremtöredékei távolabb feküdtek. Nem egészíthető ki teljesen. (3. t. 2.) A sárgás kemény felület észak felé (RQ. III. DE felé) nem folytatódik, egy vastag, porózus égett-szenes omladék keretezi, ez húzódik a Miske K.-féle beásásig, ami feltárt területünk határa. (K. E. 102/F) Dél felé (RQ. III. AB felé) ugyanilyen laza, átégett föld volt, benne lencseszerűen sárga, agyagos foltokkal (К. E. 102/E) - egészen a szálkőig, ami kelet felé erőteljesen lejt. Ez az omladék borította a lejtős szálkőnek támaszkodó „vízszintesre hozott", paladarabokra alapozott kemencéket. A 102/D SÍR KORA A füles, bordázott peremű tál a későhalomsíros kortól ismert konzervatív forma. 7 A vízszintes-függőleges besimított négyszögdíszes oldal töredék analógiái: a velemi régebbi feltárás anyagából 8 , a tököli, békásmegyeri temetőből 9 , Alsószent7 HORVÁTH 1994, 219-235.; BONDÁR - HONTI - HORVÁTH 1996, 63. 30. kép: Hídvégpuszta; 70: 37. kép: Vőra. 8 FEKETE 1984, 62. 14. t. 12. 52
