Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Római kor II. Vegyes - Tóth István. A savariai Iseum kutatásának eredményei és feladatai
TÓTH ISTVÁN: A SAVARIAI ISEUM KUTATÁSÁNAK EREDMÉNYEI ÉS FELADATAI külözhetetlenek a Hofheim - 1. típusba sorolható Pó-vidéki sigillaták, melyeknek gyártása Claudius korával zárul, 36 valamint a Traianus középbronz. E két időpont minden bizonnyal megadja a terület első beépítésének korát. Kérdés, vajon ez a kor azonos-e ' äz első szentélyépület építésének korával? További kronológiai támpontot szolgál tathatnak a fenékbélyeggel jelzett mécsesek, 37 a helyi műhelyekben készült, mesterjelzéses keramika, 38 ill. az általában jól keltezhető üvegek és a szemcseméret és színárnyalat alapján ugyancsak korjelző értékű mozaikszemek. 39 bb) Érdemleges kultusz- és vallástörténeti következtetések levonását segíthetné az üveg- és kerámiatöredékek tipológiai meghatározása, hiszen nyilvánvaló az illatszerek, füvek összetörésére szolgáló dörzstálak, a víztartó vagy keverő-edény céljára szolgáló korsók, hydriák, netán a jellegzetes kultikus célú vödrök (vö.: Apui., met. 11.) ilyen szempontok alapján való értelmezésének jelentősége. Ugyancsak kultusztörténeti jelentősséggel bírhatnak az ékszerek (pl. csonthajtűk), hiszen ezek szolgálhattak az istenszobrok öltözékének díszeiül éppúgy, mint a szertartások vagy felvonulások kellékéül. 40 Ugyanúgy vallástörténeti jelentőségűnek látszik az orvosi műszerek jelenléte a szentélyben, hiszen Isis és Sarapis (Osiris) császárkori kultuszában egyre fokozódó jelentősége volt az istenek gyógyító aspektusának. 41 Hogy az egyiptomi isteneknek ez az arculata Savariában is meghatározó jelentőségű volt, azt kellően tükrözi az ún. Anubis-relief Isis— Hygieia és Sarapis-Asklepios alakja, így korántsem volna mellékes megismerni a csupán futólag megemlített orvosi műszereket. Az épületek Az eddigiekben már többször említettük a részletes ásatási publikáció hiányát, mint az Iseummal kapcsolatos bizonytalanságok legfontosabb okát. Ez a probléma természetesen az épületek, falak, alapozások vonatkozásában jelentkezik a legsúlyosabban. Az a körülmény ugyanis, hogy az Iseum és körzete hatalmas területének szinté egyáltalán nem ismerjük a rétegtani viszonyait, metszeteit, nem ismerjük az egyes lelettárgyak J0 GABLER 1971, 89. 37 SZENTLÉLEKY 1960,24.; SZENTLÉLEKY 1965. 26, 49. 38 BUÓCZ 1967, 10 sk; BUÓCZ 1991,13 skk. 39 Vö.: KISS 1973, passim.; KÁDÁR 1974, 438 skk.; BUÓCZ 1973, 50 skk. 40 APULEIUS Met. 11,8.: „...némelyek elefántcsont fésűt vittek, s úgy hajlítgatták karjukat és mozgatták a kezük fejét, mintha fésulnékcsínosítgatnák az istennő haját!" stb. E tárgyak vonatkozásában legújabban vö.: T. BÍRÓ 1994, 195. ff.; T. BÍRÓ 1996,97. ff. 41 WESSETZKY 1989, 14 skk. pontosan bemért előkerülési pontjait, egymáshoz való kölcsönös viszonyát, nem ismerjük az egyes falak, alapozások, járószintek pontról-pontra bemért irányát és stratigráfiai helyzetét, azt hozza magával, hogy az egész - immáron betonba ágyazva rekonstruált - épületegyüttes mintegy a levegőben lebeg, - most már talán végérvényesen. E hiány szülte „lebegés" legjobban az épületcsoport egészének alaprajzai rekonstrukciójánál figyelhető meg. Ha ugyanis egymás mellé tesszük az ásató által 1960ban és 1965-ben közzétett alaprajzokat, 42 (10-11. kép) a következő különbségeket állapíthatjuk meg: - A teljes szent kerület méretei 1960-ban 50x70 m, 1965-ben 42x70 m-ben vannak megadva. - A szent kerület északi és déli oldalán 1960-ban nyolc, 1965-ben kilenc kisebb helyiség található. - (NB. az 1960-as alaprajzon nincsenek jelezve olyan feltárt falak, amelyek alapján e tabernák méretei pontosan kiszerkeszthetek volnának!) - A központi szentély belsejében 1960-ban hat fal alapozása található, 1965-ben csak egy. - A központi szentély előtt 1960-ban nincsenek jelezve oszloptalpak, viszont van két sarkantyúfal, amelyek egy, az épület egész szélességét kitöltő lépcsősorra utalnak. Ezzel szemben 1965-ben nem találunk sarkantyúfalakat, de találunk négy oszloptalpat és a két középső között egy keskeny lépcsőt. - A központi szentély és a két tabema-sor kőzött 1960-ban semmi sincs, 1965-ben viszont van két, nehezen értelmezhető alapozás. (Talán csatornák, de erre a jelmagyarázat nem utal.) - A szent kerület keleti oldalán húzódó külső udvarban (oszlopcsarnokban?) 1960-ban nyolc oszloptalp van, 1965-ben csupán hat és két falpillér. - Ugyanezek az oszlopok 1960-ban még nem a külső udvar kelet-nyugati tengelyében helyezkednek el, 1965ben viszont már igen. (Hajnóczi Gy. és Szentléleky T. 1964-ben megjelent - ámbár évekkel korábban szövegezett -, az Iseum homlokzatának helyreállítását taglaló cikkében ebben a térben még nyolc gránitoszlopról beszélnek, amelyek a csarnok középtengelyében helyezkednek el.) - Eme oszlopsor és a bazaltköves úttest között 1960ban három fal alapozása van jelezve, 1965-ben már csak kettő. Ezek közül a falak közül a legkülső 1960ban még rácsatlakozott az utána következőre, 1965-ben már nem, érdemleges eltérést okozva ez által a „római I" és „római II" periódusként jelzett falak netáni kontinuitása tekintetében. Eme, jelentéktelennek egyáltalán nem mondható eltéréseket tovább bonyolítja az a körülmény, hogy a műemléki rekonstrukció irányítója által 1987-ben pubSZENTLÉLEKY 1960, 24.; SZENTLÉLEKY 1965, 26. 49. 333
