Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Őskor - Vadász Éva: A Sághegy környéki kora vaskori halomsírok fémmellékletei I.
VÉKONYNÉ VADÁSZÉVÁ: A SÁGHEGY KÖRNYÉKI KORA VASKORI HALOMSÍROK FÉMMELLÉKLETEI I. szűk töredékes. Egy példány alsó vége valószínűleg szétkalapált. Egy darab elveszett. Átm.: 2,6-3 cm (5. tábla: ll.) 79 9. Karperec (?) töredékek. Vastag, nagyobb ívelésű kerek átmetszetű bronz huzaltöredékek. V.: 0,7 cm (5. tábla: 5.). Elveszett 2 db hasonló méretű, dudorokkal tagolt töredék - talán gyöngyözött karperecből. 10. Különböző vastagságú és ívelésű, egymásba kapcsolódó és egymáshoz égett torzult karikák vaskos bronzhuzalból. (5. tábla: 8.) 80 11. Bronz lemeztöredékek. Vékony, égéstől torzult lemeztöredékek. Egy pödrött szélű, három kettéhajlott. 7 db (5. tábla: 9.) 12. Kőbalta furat. Az oldalán lévő körkörös „bekarcolt" vonalak eredete technológiai jellegű. Anyaga metamorfkőzet, valószínűleg zöldpala a Sopron-Kőszegi hegységből. Másodlagos felhasználását nem lehet kizárni. (5. tábla: 7.) 81 13. A beleltározott darabok között még számos alaktalanná és cséppé égett bronztöredék van. A leletek helye a halomban A mesteri halom fémmellékletei a sírkamra északi, nyitott oldalához csatlakozó máglya maradványaiból kerültek elő. Az 5 m átmérőjű, 30 cm vastag faszenes rétegből összegyűjtött fémtárgyak mindegyikén jól észlelhető a másodlagos égés nyoma. Lázár több mint 100 db „bronzékszer" töredékéről tesz említést. Ennél a ma meglévő leletek száma jóval kevesebb. A hasonló szerkezetű süttői sírépítmény feltárásánál szerzett tapasztalatok alapján valószínű, hogy a máglya anyagának gondosabb összegyűjtése (iszapolással) a leletek menynyiségét jelentősen megnövelte volna. A rendelkezésünkre álló fémanyagot korántsem tekinthetjük így teljesnek. Utólag behordott, tehát mellékletnek tekinthető tárgyak a sírkamrában a 24 db edényen és az állatcsotttokon kívül (két sertés, marha- és ló csontok) nem kerültek elő. *** A mesteri halom fémanyaga kevés biztos értékű információt nyújt, de egyértelműen rangos férfi sírjára utal. A viseleti tárgyak közül két tű állítható össze az erősen égett töredékekből (5. tábla: 1.). A többfejű tűk a típus nagyméretű, fejlett változatába sorolhatók, melyek a HC második felében gyakoribbak. Előfordulhat, hogy a gömböcskék száma példányonként eredetileg négy volt, mert az olvadt bronzrögök közt még előfordulnak /y PATEK 1993, 116. Abb. 94/14. 80 PATEK 1993, 116. Abb. 94/18. A tárgy- és nyersanyag-meghatározásért Bíró Katalinnak mondok köszönetet. cséppé égett darabok. Ez azonban már nem állapítható meg biztonsággal, mint ahogy az sem, hogy a gömböcskék díszítettek volna-e vagy sem. A gallér körkörös rovátkolása nem típusmeghatározó. Ez a díszítés ritkább, de találhatunk rá példát pl. a leibnitzi Gollikogel, vagy a novo mestoi triposzos sír tűin 82 . Jellegzetes férfi sírmelléklet a bronzgyőngy is (5. tábla: 4.). Stare szerint a ruházatot összefogó szíjak végére erősítették mint nehezéket 83 . A mesteri példányhoz hasonló egyszerű forma a Dunántúlon gyakoribb vasból 84 . Viselet tartozékaihoz szokás sorolni a kis bronz karikákat is, bár szerepük nem minden esetben tisztázott (5. tábla: 2-3.). A mi példányaink mérete kicsi és vékony huzalból készültek, így erősebb szíjak beakasztására nem voltak alkalmasak. Bizonytalan a nagyobb ívelésű vastag, kerek átmetszetű karikák funkciója is (4. tábla: 5., 8.) leírásunkban feltételesen karperec töredékeknek határoztuk meg őket (5. tábla: 5.). Lehettek azonban egyszerű bronzkarikák is, mivel sem a fémanyagban sem a halom kerámia mellékletei közt nem találunk olyan tárgyakat, amelyek egyenrangú nő egyidejű eltemetésre utalnának. (Kivétel a töredék 9 sz. két elveszett, gyöngyözött, talán karperec) A nagyméretű máglya viszont, mint ahogy a hasonló felépítésű süttői halomban is tapasztalható, több személy hamvait és viseleti maradványait is tartalmazhatta 85 . : A mesteri halomban eltemetett férfi rangjára egyértelműen egy repedezettre égett faleragomb utal (5. tábla: 6), melynek egybeöntött fülecse a máglyán leolvadhatott. A gomb jellegzetes alakja és nagysága alapján egy úri. Hallstatt típusú falerahoz tartozott, mégpedig a legnagyobb méretűek közé. A hallstatti temető falerakészleteinek Barth által elvégzett vizsgálata óta elfogadott tény, hogy az együttesek védőfegyverzet - sisak, bőrpáncél és pajzs(?) - maradványai. A fegyverzetet meghatározott, de nem funkció szerinti rendben helyezték a hamvasztásos sírokba, s a falerák nagyság és forma szerinti csoportosulása teszi lehetővé a fegyverzet összeállításának rekonstrukcióját 86 . Itt vagyunk a mesteri halom esetében nehéz helyzetben. À harci felszerelés elégetése és a valószínű gondatlan gyűjtés következtében teljesen bizonytalan, hogy valóban csak ez az egy faléra tartozott a készlethez. Bár a hallstatti temetőben is előfordul egy-egy magányos faléra ill. faleragomb, ezekről Barth feltételezi, hogy hiányos síregyüttesekből származnak. Mesteri esetében is fennáll ez a lehetőség. Nem teljesen bizonyított a nagyméretű faléra funkciója "GUIDI 1983, Tav. 9/6.; GABROVECZ 1968, T. 3/1., 178.; FREY 1969, Taf. 19/32. (Ricovero, 233. sír) 83 STARE 1957, 412-413. 84 PATEK 1993, 100. Abb. 79/1. (Vaszar, 5. halom), 106. Abb. 85/7. (Vaszar. 10. halom) 85 VADÁSZ 1983, 35., 43-44. •• >; ; 86 BARTH 1980,211-217. 31
