Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye

GABLER DÉNES: A SÁRVÁRI RÓMAI ÚTÁLLOMÁS ÉS ELSŐ SZÁZADI ELŐZMÉNYE 2. Vörösbevonatú kerámia Márványozott festésű kerámia A sárga vagy narancsvörös agyagú és finom ecsetvonásokkal felvitt, márványozást utánzó festésű kerámiafajtának párhuzamai a wetterau-i limestáborokban lelhetők fel (ZETSCHE-HULD 1978, 46.; RUPP 1988, 58-59.). Korábban Bettermann (1934, 107.) Domitianus - Trajanus korára keltezte ezt az árut; időrendi meghatározását az újabb kutatás nagyjából elfogadta (HEUKEMES 1964, Taf. 29, 1; WALKE 1965, 42.; KARNITSCH 1970, Taf. 49, 5-6.). Újabb leletegyüttesek azt igazolják, hogy a márványozott kerámiát már Vespasianus korában gyárthatták (SIMON 1980, 89.). Helyi előzménye sehol sem volt ennek a - főként a legiotáborok környékén fellépő - kerámiafajtának, ezért E. Ettlinger kapcsolatot tételezett fel elterjedése és a 69/70-ben végrehajtott csapatáthelyezések között, amelyek Vindonissa, York, Noviomagus és a pannóniai legiotáborok helyőrségét érintették (ETTLINGER - SIMONÉIT 1952, 60.). K. Greene szerint (1977, 14.) a különböző - hellenisztikus eredetű - formák és technikai megoldások egyidőben tűntek fel, ezért nem hozhatók összefüggésbe a Flavius kori csapatmozgásokkal. Feltételezése szerint a legiotáborok mellett újonnan létrehozott fazekasműhelyeket olyan - keletről jövő mesterek (rabszolgák?) irányíthatták, akik a korábban megszokott gyakorlatot követve honosították meg egykét generáción keresztül, a hellenisztikus formákat és díszítésmódot. Szerinte a legtöbb legiotábort ellátták ilyen szakképzett keleti fazekasmesterrel. K. Greene elméletének gyenge pontjaira H. G. Simon mutatott rá (1980, 90.); egyfelől éppen a márványozott kerámia keleti előzményét hiányolja (Másként RUPP 1988, 5859.), másrészt a légiókkal való kapcsolatát is kétli, minthogy ez az áru ott is megtalálható, ahol nem is állomásozott legio (HAALEBOS - KOSLER 1981, 69.). szerinte tehát a párhuzamosságok nem vezethetők viszsza közös keleti eredetre (másként KABAKCHIEVA 1996, 121.). Míg a nyugati tartományokban a márványozást utánzó festés sigillatát utánzó kerámián található (SIMON 1979, 90.; HAALEBOS - KOSLER 1981, 85.), Pannoniában sokszor olyan típusokon jelentkezik (korsó, kancsó, tányér), amelyeknek nincs közük a sigillaták formakincséhez. Provinciánkban ez a festésmód már az 1. század végén feltűnt (PÓCZY 1957, 42.), de csak a 2. században vált általánossá (BÓNIS 1979, 99-155.). Keltezéséhez Pannoniából a következő leletegyütteseket használhatjuk fel: - az aquincumi basilica körzetében a legkorábbi rétegben került elő, amelyet Nagy T. Vespasianus korinak tartott (1964, 47), - az aquincumi Selmeci utcai fazekasműhelyben talált példányokat 137-ig folyamatos érem-sorozat keltezi a II. sz. elejére (PÓCZY 1956, 90.), - Arrabona vicusában, a győri Széchenyi téren végzett ásatások során a III. periódus Trajanus - Hadrianus kori rétegeiben volt márványozott festésű áru (GABLER 1971, 22.), - az adonyi IV. palánktábor 3. gödrében koraAntoninus kori közép-galliai és rheinzaberni sigillatával (IANUF) együtt találták, míg a 6. gödörben az Antoninus kori Cobnertus rheinzaberni mester sigillatája került elő, - Gorsiumban a VI. házban Drag. 27 és Drag 33 formájú sigillaták Hadrianus ill. az Antoninusok korára keltezték a márványozott kerámiát (KOCZTUR 1989, 478), - az Ács-vaspusztai táborban Antoninus kori leletegyüttesekben került elő (GABLER 1989, 478.). Fentiek azt igazolják, hogy a kerámiatípus megjelenése Domitianus korára tehető (I. sz-i előzményéhez ld. BÓNIS 1942, Taf. XXI. 40.), használata pedig az Antoninusok koráig tartott (BÓNIS 1942, 22.; PÓCZY 1957, 42.). Ugyanerre az időszakra tehetők a Rajna-vidéki párhuzamok (HEUKEMES 1964, 85.). Márványozott kerámiát többek között egy mursellai fazekasműhely is gyártott (SZŐNYI 1981, 99., Fig. 9, 2.); ez a típus tehát polgári települések officináinak gyártási programjához is tartozhatott. A sárvári útállomáson a márványozott kerámia a faépítmény járószintjében került elő (98, 100), amelyet Domitianus - Hadrianus korára keltezhetünk; a kerámiafajta időrendjére vonatkozó ismereteink tehát fenti kronológiai javaslatunkat támogatják. Festett sávos kerámia A fogaskarcolt díszítések különböző változataival ellátott festett sávos kerámia és annak La Tène előzménye közti kapcsolatok kérdését, a gyártmányok tipológiáját és időrendjét Bonis É. dolgozta ki (1970, 71.). Az általa bemutatott brigetioi műhelyen kívül más gyártóhelye is lehetett még Nyugat-pannoniában (GRUNEWALD 1979, 42.; GRÜNEWALD 1983, 27.). Ez a kerámia az 1. század végén tűnt fel (GASSNER 1989, 141), a 2. században végig gyárthatták, forgalma pedig legalább a 3. század elejéig követhető (PÓCZY 1957, 4L; FISCHER 1990, Taf. 201, 20.). Anyagunkban ez a típus aránylag gyakori; a 105. sz. darab a 45. szelvény égésrétegében került elő, azaz a faépítmény pusztulási szintjében, amelyet a Hadrianus korai-Antoninus korra keltezhetünk. A töredékek közelebbi tipológiai besorolása nem lehetséges. 263