Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye

GABLER DÉNES: A SÁRVÁRI RÓMAI ÚTÁLLOMÁS ÉS ELSŐ SZÁZADI ELŐZMÉNYE d) Raetiai kerámia Erre a vékonyfalú kerámiafajtára nézve ma is alap­vető az F. Drexel által kidolgozott tipológiai tagolás (1911, 80-.), amelyet a regensburgi leletanyagok alap­ján Th. Fischer (1987, 24-.) finomított. A névadó tar­tományban több műhelyét ismerjük, így Sorviodorum (WALKE 1965, 44.) mellett Westerndorf (KELLNER 1980, 178-.), Schwabmünchen, Günzburg, Aislingen, Nördlingen?, Faimingen (WEBER 1982, 185.; CZYSZ - SOMMER 1983, 22-.), Mangolding - Mintraching, Herzogmühle (FISCHER 1990, 56.). A nyílván több műhelyből származtatható pannóniai anyagot Bonis É. (1960, 100-105.), majd Szőnyi E. közölte (1973). Tar­tományunkban elterjedése elsősorban a limes mentén, a Klosterneuburg (GRÜNEWALD et al. 1983, Abb. 7, 2) és Sopianae közti területeken regisztrálható (FÜLEP 1977*01, 30, R/211,), ettől délre nem lelhető fel (GAB­LER 1985, 18.). Anyagukban csak Drexel 1 stíluscso­portba sorolható, geometrikus díszítésű, kettős szálak­ból kialakított - egymást keresztező minták a metszé­seknél pontokkal (technikájához Id. CZYSZ 1988, 84.) - darabok találhatók. A 79. sz. darab széles tálformát mutat; ez a forma ritkább, mint a pohár (GABLER 1989, 467). Bevonata csillogó, fémes fényű, vöröses­barna, a talprésznél esetenként a sigillatákéhoz hasonló vörös. Th. Fischer - a leletösszefüggések alapján - a Drexel 1 típusú Regensburg környéki példányokat az A 2 csoportba sorolta, azaz ez a kerámia a 120-170 kö­zötti időszakra keltezhető telepek anyagában fordul elő (FISCHER 1990, 56). Az Acs-vaspusztai leletanyag stratigráfiai helyzete alapján (ez a kerámiafajta a pa­lánktábor árkának betöltésében ill. a Marcus háborúk után épült kőtábor aggerjében került elő) mi is azt fi­gyelhettük meg, hogy a Drexel 1 típusú áru használata a 170res évekig követhető (GABLER 1989, 467). Va­lamivel korábbi (2. század középső harmada) lelet­együttesből származnak a carauntumi canabae temp­lomkörzetében talált darabok (GASSNER 1990, 271.). Ezek alapján V. Gassner hívta fel a figyelmet arra, hogy a Drexel 1 csoportba sorolható áru először a 2. század közepe táján jelent meg Carauntumban (271), tehát a gyártás Trajanus kori kezdeténél (DREXEL 1911, 80-.; későbbi időpontra teszi WEBER 1982, 185.) lényegesen későbbi időpontban. Az ún. raetiai áru gyártását több pannóniai műhely is megkísérelte mind Poetovioban (CURK - GULIC - TUËEK 1984, 68.) Vindobonában (GABLER 1977, 124). vagy Savariában (SZŐNYI 1973, 96-103.). Ehhez a savariai műhelyhez köthető talán a 82. sz. töredék. A helyi officina jellem­zője a fénytelen, rosszabb minőségű bevonat, a tagolt perem és alatta a rovátkolásssor (SZŐNYI 1973, Abb. 10, 39). e) Pannóniai kerámia 1. Pannóniai bevonatos kerámia (Pecsételt kerámia) Ennek a kerámiafajtának Nyugat-pannoniából alig néhány lelőhelyét ismerjük. Sallát leszámítva (MARÓ­TI 1990) Sárvár környékéről mindössze Savariát és Felsőpatyot találjuk Maróti É. 1991-ben megjelentetett elterjedési térképén (1991, 417., 3. á.), ez azonban va­lószínűleg a kutatás és nem az edényfajta Savaria ter­ritóriumában tapasztalható hiányával magyarázható. Az itt bemutatott „pecsételt díszű kerámia", - ami a közel 300 ide sorolható edénynek csak néhány százalé­kát jelenti - feltehetően savariai műhely(ek)ből kerül­hetett a Rába-parti útállomásra. A pecsételt kerámia savariai gyártását két, Szombathelyen előkerült, levelet ábrázoló pecsétlő bizonyítja (BÓNIS 1977, 109., 2, 8. kép; BÓNIS - GABLER 1990, 171., 25. á.). Ennek az edényművességi terméknek elnevezése is vitatható, hi­szen számos esetben nincs is pecsételt díszítés az edé­nyek felületén, legfeljebb sűrű rovátkolás - ún. Räd­chenverzierung vagy Ratterdekor. A szakirodalomban újabban a „Pannonische Glanztonware mit Stempelver­zierung" elnevezés honosodott meg (MARÓTI 1990, 97-110.; GASSNER 1993), ez azonban, a pecsételt dí­szítéstől eltekintve is csak részben találó, miután ilyen kerámiát nemcsak Pannoniában, hanem Noricumban, Moesiában, Daciában és Thraciában, sőt a bárbaricum­ban is gyártottak (összefoglalóan MARÓTI 1991, 375­377.; GASSNER 1993, 362). Miután ennek az árunak több dunai tartományban, sőt magában Pannoniában is aránylag sok műhelye volt, nyilvánvaló, hogy általános érvényű következtetéseket csak rendkívül óvatosan le­het levonni, mivel az egyes officinák - ha egymástól nem is függetlenül -, de meglehetősen önállóan alakí­tották ki forma- és motívumkincsüket, gyártottak kü­lönböző színű és minőségű bevonatos kerámiát, és mű­ködésük is különböző időszakokra tehető. Ez a fazekas­áru, mint azt Nagy L. már 1931-ben megállapította (NAGY 1931) a La Tène kultúra hagyományait követi, ami elsősorban a formaadásban, a szürke agyag előké­szítésében, a simított felület kidolgozásában mutatható ki. Számos típus ugyanakkor (pl. Drag. 30, 37 forma) és a pecsételt motívumkincs számos eleme (tojásfüzér, levélsor, egyes figurális típusok (MARÓTI 1990a 215-.) a terra sigillaták hatását mutatják. A kelta hagyomá­nyokat közvetítették (BÓNIS 1969, Taf. 34., 5-16.; PE­TŐ 1979,271-285.). A sárvári darabok többsége a Drag 36. formájú tálak (Nagy L 3, 6 és típus; MARÓTI 1991, 415.) valame­lyik változatát mutatja, amelyen a díszítés az edény al­jának belső falán mutatkozik - ettől 93., 95. és 97. sz. tér el, előbbi inkább a Drag 30., Nagy L. 18. formára emlékeztet. Pecsételt dísz a sárvári daraboknál csak a

Next

/
Thumbnails
Contents