Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye

uj SAVARIA 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLQGICA DAY 1989, 76-77.), de feltűnnek Daciában és Moesia Superiorban is (VADAY 1989, 77). A sárvárihoz hasonló, négyszögletű tűtartójú kisebb változatok az Alföldön gyakoriak. Egy Tiszafüreden talált fíbulához hasonlóan a mi példányunk is enyhén deformálódott, méghozzá valószínűleg már a használat során és nem a földbekerülést követően (VADAY 1989, 79.). Bár a szarmata és a provinciális viselet nyilván eltérő volt, feltételezhető, hogy itt is vastagabb ruhaanyagot foghattak össze ezzel a tűvel. A sárvári darab szórvány, így a fenti időhatáron belül a keltezést nem finomíthatjuk. b) Tükrök Az 1995 évi feltárás során először kerültek elő tükrök töredékei. Anyaguk bronz és fehér fém, esetleg ezüst, amire Plinius adata enged következtetni (ZAHLHAAS 1975, 17.). Az enyhén konkáv kerek tükrük peremén lyuksor, hátoldalukon pedig koncentrikus körök találhatók. Fogórészük - akárcsak a sárvári esetében - általában hiányzik (LLOYD MORGAN 1973, 279-.; RIHA 1986, 13.). A sárvári darabok a kisebb méretű tükrök közé tartoznak, 5,4 cm körüli átmérővel. Pannoniában ezek a leletek már az 1. század közepétől kezdve feltűnnek, főként; az emonai temetőkben (PETRU 1972, Taf. 8, 20 /73. sír/, Taf. 31, 5; Taf. 32, 20 /489. sír/, Taf. 35, 27 /545. sír - Tiberius éremmel/, Taf. 49, 20 /764. sír/, Taf. 66, 21 /514. sír/, Taf. 78, 2; PLESNIÖAR 1972, pl. 29, 8 /110. sír - ebben több pó-vidéki sigillata és Loeschcke I b típusú mécses volt/, pl. 124, 1. /579. sír/. A kempteni temetőben Nero 64/66-ban vert sestertiusa keltezte a 361. sír mellékleteként talált tükröt; M. Mackensen általában Flavius korinak tartja őket (1978, 48.). Későbbi időpontra tehetők a limes menti temetőkben fellelhető párhuzamok, így a 1-2. század fordulóján nyitott Győr-nándorvárosi (BÍRÓ 1961, 5. kép 1-2.) vagy a gerulatai sírok tükrei (PICHLEROVA 1981, Taf. CXIV, CXVL 4., CLXXIII. 2.), utóbbiban Domitianus éremmel együtt került elő. Használatuk a 2. században is folytatódott, feltehetően erre az időszakra keltezhetők az intercisai darabok (RADNÓTI 1957, 228.). Pannoniából kerülhettek 1-2. századi tükrök a barbaricumba, ahol szarmata női sírokban is gyakoriak. Elterjedésükre vonatkozó ismereteinket Vaday A. (1983, 174.; 1985, 378.; 1989, 126.) foglalta össze. Szarmata területen esetenként későbbi, a 2. század második felére vagy a 3. század elejére tehető leletegyüttesekben is megtalálhatók (VADAY 1989, 125.). A birodalom határain kívül a sárvárihoz hasonló kisebb változatok ritkábbak. B) Üvegek Az üvegek közt az 1992-1995 évi ásatások során találtunk először bordázott falú tálakat (ún. Rippenschale) (Isings 3 = Barkóczi 1988, 18. típus). Ez a tál az egyik leggyakoribb üvegtípus 1. században. Előfutára már az Augustus kor elején megjelent (RÜTTI 1991, 29.), gyártásuk viszont a 2. század elején rövid idő alatt véget ért. Korai - Augustus - Tiberius kori - változatai megtalálhatók a Magdalensbergen (CZURDA - RUTH 1979, 26-.); Augsburgban 1. század végi leletegyüttesekben tűnik fel (BAKKER et al. 1990, 83.); Trajanus korára tehetők verulamiumi típusai (CHARLESWOTH 1972, 196.). Aránylag gyakori Pannoniában (BARKÓCZI 1988, 61.). A borostyánút körzetében (BARKÓCZI 1988, 61.) és Emonában (PETRU 1972, Taf. VIII. 22., XDC. 39., L. 19., XXXIV. 2., CXVI. 10.) fellelhető példányai itáliai eredetűek (BARKÓCZI 1977, 243., Nr. 1.; GABLER 1992, 424.). A sárvári darabok (13-14) kék-kékeszöld színűek, akárcsak aquileiai megfelelőik (CAL

VI 1968, 65-.). Salláról Flavius kori sigillatákkal keltezett párhuzamát ismerjük (BARKÓCZI 1976, 170., Abb. 19.), ugyanígy Flavius kori leletegyüttesben találták Adonyban is (BARKÓCZI - BONIS 1954, 143.). A késő Flavius korra tehető a 13. sz. darab, amelyet a palánkkal körülvett útállomás égésrétegében találtunk. Miután csak apró töredékek kerültek elő az ásatások során, közelebbi tipológiai besorolásuk nem lehetséges. Keskenyebb és szélesebb, ritkábban és sűrűbben bordázott változatai ismeretesek. A bordák az aljrész felé elvékonyodnak. 15. sz. példányuk valószínűleg egy kis cilindrikus tál aljrésze lehetett, ilyen edények a nyugati tartományban tartományokban terjedtek el a 2. században. Augsti párhuzamát Rütti közli, intercisai párhuzamai (RADNÓTI 1957, 152., Nr. 27.) későbbi keltezést is megengednek. Az intercisai darabot Barkóczi L. a vicusban Marcus Aurelius uralkodását követően megtelepedő, keletről származó üvegművesek tevékenységével hozta kapcsolatba. A sárvári darab szórvány, így a keltezés finomítására nem alkalmas. A 16. sz. darab mély, ívelt falú tálka aljtöredéke; ennek a típusnak nagyobb változatához sorolható a sárvári példány. Barkóczi L. szerint elsősorban Pannónia nyugati részén található (1988, 52.), olyan környezetben, ahol egyébként is van itáliai áru (pl. Scarbantia). Párhuzamait a tessini és az emonai temetők anyagából ismerjük (PETRU 1972, Taf. LXVIII. 18a), ezek általában Flavius koriak. A párhuzamok közt a miénkhez hasonló zöldes, opálos árnyalat is megtalálható. Feltehetően itáliai eredetű. A sárvári példány a főépület nyugati zárófal^nak omladékában került elő, ezért valószínűleg кчЦо-.

Flavius - Trajanus kori. Egy széles, bordázott fül feltehetően az Isigns 50 for256