Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Ottományi Katalin–Sosztarics Ottó: Későrómai fazekaskemence Savari déli városrészén

OTTOMÁNYI KATALIN - SOSZTARITS OTTÓ: SPÄTRÖMISCHER TÖPFEROFEN IM SÜDLICHEN STADTTEIL VON SAV ARIA A besimított kerámiával együtt fellépő szemcsés, keményre égetett házikerámia földrajzi elterjedése az 5. században igen nagy, mind a provinciális, mind a Birodalmon kívüli területen. A Duna vidéktől a Pontus vidékig terjed. Néhány változata még a 6. században is él. Mázas kerámia igen kevés található a kemence anyagában (8 db). De ide sorolhatjuk még a felső omladekréteg hasonló színű és technikájú mázas edényeit. (Kb. még 6 db.) A kemence gyártmányainak színe sötétszürke, néha vörösesszürke. A máz rajtuk jó minőségű, fényes, sötét zöldesbarna. Mély, ha ráfolyik az edény külső felére vagy vékonyabban kenik fel pl. az edény alsó felén, akkor világosabb sárgásbarna, zöldes-sárgásbarna lesz. Ugyanezen a máz található a kemencéből előkerült téglatöredékeken és a mázpöttyös edények nagy részén. A formát tekintve készítettek a kemencében mázas behúzott peremű tálakat, dörzstálakat és különböző korsókat, melyeknek csak oldaltöredékei maradtak meg. A közeli kútból is előkerültek egy korsó mázpettyes oldaltöredékei. (4. tábla 4.) A mázas kerámia formakincse és technikája egyértelműen római hagyományokra vezethető vissza. A 4. század második felének és az 5. század első évtizedeinek jellegzetes díszkerámiáját alkotják ezek az edények. Használatuk felső határa bizonytalan. A 430-as évekig sok helyen előfordul még, sőt gyártják is a besimított kerámiával együtt, pl. Leányfalu, Tokod, Mautern. Az 5. század közepénél későbbi mázas anyagot nem ismerünk Pannoniából. Ezen az egy évszázadon belül szombathelyi mázas edényeinket elhelyezni igen nehéz. Az 5. században is még a régi formákhoz ragaszkodtak, csak a dörzstálak peremkiképzése változott. A miénk egy késői, tokodi példányra hasonlít leginkább. A máz színe inkább a műhelyre, semmint a korra jellemző. A töredékek kis száma viszont azt tükrözi, hogy olyan korszakban készült, mikor már nem ez a római ízlést tükröző díszkerámia volt a legkeresettebb edénytípus Pannoniában. A kemence anyagán belül külön csoportot képeznek a mázpöttyös edények. Egy részük magából a kemencéből , került elő, tapasztásból oldalfalból, másodlagosan felhasználva, másrészük elszórva különböző objektumokból. A házikerámiához tartozó mázpettyes edények anyaga, színe és máza hasonlít a kemencében lévőkhöz. A töredékek másik fele besimított kerámia. Anyaguk színe vörös, vörösessárga. A máz rajta sárgásbarna. Három ilyen edény van. Anyaguk durvább, vastagabb falú. Besimításuk az anyag színénél sötétebb, fényes, vastagvonalú. A formák sem hasonlítanak a kemence edényeire. Bár rácsminta díszíti a bikónikus tálat (4. tábla 6), de pereme kihajlóbb, formája nyomottabb, mint a kemence gyártmányaié. Galléros peremű korsó pedig egyáltalán nem volt a kemencében. (4. tábla 7-8.) Talán ugyanennek a fazekasműhelynek egy másik mesterére vagy másik periódusára jellemzőek ezek az edények. Esetleg egy szomszédos kemence termékei. Ezt a kérdést egyenlőre nein tudjuk eldönteni. A simított felületű és besimított díszítésű kerámia a kemence anyagának 23%-t alkotja. Ennek több, mint a fele besimított díszítésű töredék. A felső omladekréteg anyagának egy része is ide sorolható. (6 db rácsmintás és egy függőleges sávos töredék). Anyaguk csillámos homokkal soványított. Néha keményre égetett, mindig jól iszapolt. Színük fele-fele arányban sötét ül. világos szürke. Törésfelületük néha vörös. . ; !: ;, A besimítás az edények 90%-nál az anyaggal egyszínű, fényes. Csak ritkán sötétebben simított. Egy kisebb csoport anyaga puha j,zsíros". Besimítása fényes, vastagvonalas. A kemencéből csak két ilyen van a többi a Fő tér más lelőhelyeiről származik. v (.. A motívumok szinte kizárólag rácsmintából állnak. Ez a rácsminta háromféle lehet. A többség egy kissé szabálytalan; peremig kifutó rács. Van egy vékonyabb vonalas, sűrű, szabályos rácsmintával díszített csoport, és végül néhány edényt nagy álló XX-ből képzett rácsminta díszít. A formát tekintve a töredékek 2/3-a egy bikónikus tálformához tartozik. (5. tábla 1-5.) Ez a bikónikus edény egy duzzadt peremű, mélyebb tál ti pus. Nyaka lefelé szélesedik vagy kissé homorúan befelé ível. Felső részét rácsminta, alsó felét összefüggő vízszintes simítás borítja. A típus főleg a kemencére jellemző, bár hasonló peremű és díszítésű kisebb töredékek a Fő tér többi objektumából is előkerültek. Bikónikus edények, tálak, bögrék sorolhatók ide. Anyaguk és díszítésük alapján ebben a kemencében is készülhettek. A kihajló peremű, rácsmintás díszítésű nagyobb fazekakkal is lehet a helyzet. Bár magában a kemencében nem volt fazék. A többi bikónikus edény, mert igen sok van még a lelőhelyen más formájú és kivitelű. Többségük korábbi, a 4. század második feléré-végére tehető típus. (Ezek bemutatása egy következő dolgozat feladata lesz.) A bikónikus tál az 5. század jellegzetes edényformája a Középső-Duna vidéken. Elterjedése szűk körű, Alsó-: Ausztria, a morva terület déli része, DNy-Szlovákia, a Dunakanyar és Ny-Magyarország területére korlátozódik. Elszórtan máshol is előfordul, de főleg a későbbi időszakban pl. Szlovénia, Rajna vidék. Pannoniában legkorábban 201