Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Őskor - Tóth Gábor: Az Ö.92.1.23. leltári számú emberi csontmaradvány a séi neolit telepről

S'AVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA 1998 AZ Ő.92.1.23. LELTÁRI SZÁMÚ EMBERI CSONTMARADVÁNY A SÉI NEOLIT TELEPRŐL TÓTH GÁBOR Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Állattan Tanszék Szombathely BEVEZETÉS A séi újkőkori falu rendszeres ásatása 1973 óta dr. Károlyi Mária ősrégész (Savaria Múzeum, Szombat­hely) irányításával folyik (KÁROLYI 1982; KÁROLYI 1992). A lelőhelyről emberi csontmaradványok fel­dolgozása azért is nagy jelentőséggel bírna, mivel ha­zánk területéről az adott korból (lengyeli kultúra) ezek a leletek szolgáltatnák a legnyugatibb előfordulású em­bertani eredményeket. Sajnos ez ideig a telep temetőjé­nek helye nem ismert. Az egyetlen feltárásra került csontmaradvány az Ő. 92.1.23. leltári számú combcsonttöredék; a település ovális erődítő árkának részlegesen feltöltött cseréptöre­dékes összletéből került elő. Vizsgálata 1995-ben, dr. Károlyi Mária régész felkérése alapján történt. A település határában, 1998-ban, a fenti lelőhellyel szemben, az Arany-patak túlsó oldalán, indult lelet­mentő ásatás (Sosztarits Ottó, Ilon Gábor) egy proto­lengyeli sírt is eredményezett. A CSONTMARADVÁNY LEÍRÁSA A maradvány a bal femur diaphysisének proximalis harmada. Proximalis végén a trochanter minor vonalá­ban postmortem régi törésfelület egyenetlen csontvég­ződése. Substantia compacta megtartott (usuratio mini­mális), látható a substantia spongiosa kapcsolódó kiin­dulási területe. A maradvány középső harmadában pos­terialisan a cavum medullaréba hatoló, szilánkos kitö­rést eredményező friss törés. A kitört darab (37x25 mm, 4,9 g) visszailleszthető. Distalisan friss törésfelü­let. Ehhez két kisebb (59x19 mm, 6,7 g, 25x19 mm, 1,5 g), egymásnak folytatásaként is, és az egészhez (193 mm, 106,7 g) is illeszkedő friss törésfelületű csontdarab illeszthető. Ragasztás után a maradvány legnagyobb hossza 240 mm. Compacta vastagsága 5-7 mm. Linea aspera jól fejlett, kétoldalról elhatárolt. Tube­rositas glutea erőteljes. Linea pectinea közepes fejlett­ségű. Színe piszkossárgás, szürkés-feketés elszíneződés­sel, ami proximalisan sötétebb és összefüggőbb. Kezdő­dő fossilizatio. EREDMÉNYEK к fekvési idő meghatározása SUS A (1992) ajánlása alapján a csont sűrűségének meghatározásával történt. A csont tömegét Sartorius mérleggel, térfogatát víz­kiszorítással meghatározva, a csont sűrűsége 1,34 gramm/köbcentiméter. Ez az eredmény illeszkedik a re­cens 1,7-2,2 gramm/köbcentiméter és a fossilis 1,2 gramm/köbcentiméter értékek közé; igazolja a marad­vány adott korhoz való tartozását. Neme (ÉRY - KRALOVÁNSZKY - NEMESKÉRI 1963) a linea aspera alapján valószínűleg férfi; a nemi kifejezettség értéke: +1. Biológiai életkora (NEMESKÉRI - HARSÁNYI ­ACSÁDI 1960) a szivacsos állomány szerkezete alap­ján 40-60 év (III. stádium). 9-12. századi csontanyag bal oldali combcsontjaiból képzett sorozattal való összehasonlítás után kísérlet tör­tént a teljes csont femur M. l-es méretének (legnagyobb hossz) becslésére. A becsült méret 440-450 mm körüli. Ez alapján a becsült testmagasság (BREITINGER 1938) 165-170 cm. A csont egyéb méretei: M.6. (diaphysis sagittalis átmérője középen): 28 mm M.7. (diaphysis transversalis átmérője középen): 27 mm M.8. (diaphysis kerülete középen): (85) mm M.9. (diaphysis felső transversalis átmérője): 28 mm MIO. (diaphysis felső sagittalis átmérője): 26 mm. 19

Next

/
Thumbnails
Contents