Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Őskor - Károlyi Mária: Bronzkori kenyéridol Kenyeri községből

KÁROLYI MÁRIA: BROZKORI KENYÉRIDOL KENYÉRI KÖZSÉGBŐL és a kisérő leletanyagok Szlovákiában, Ausztriában és Magyarországon is a korai bronzkor késői szakaszára illetve a korai és középső bronzkor fordulójára utalnak. A szórványos, biztos lelőhely nélküli kenyéri leletek között ugyanebből az időszakból származó daraboknak tarthatjuk a bepödrött végű bronz nyakperecből és bronz spirálcsövekből álló kis leletegyüttest is (КАLICZ-SCHREIBER 1995), amely bizonyosan megbolygatott temetkezés mellékleteként kerülhetett napvilágra. Nem biztos adat, de valószínűnek látszik, hogy a Jánosházán fellelt korai bronzkori kerámiák, melyek a Kisapostag-kultúra anyagához tartoznak, Kenyéri községből kerültek a jánosházi gyűjteménybe. Azt mindenesetre biztosan tudjuk, hogy a volt celldömölki járás területén, közelebbről a Sághegyen és környékén a Kisapostag-kultúra leleteinek előfordulását már korábban feljegyezték (MOZSOLICS 1942). Megemlítjük, hogy a Sághegyről származó összegyűjtött leletek között mi magunk is láttunk kisapostagi darabokat, a közeli Mersevat község környékén pedig felszíni leletként találtunk a péceli kultúra cserepei mellett néhány kisapostagi kerámiatöredéket is. Az eddigi leletek tehát azt bizonyítják, hogy a Kisapostag-kultúra népe a Kemenesalja és valószínűleg a Kemeneshat területén is megtelepedett a mai Vas megye keleti szegélyén. A Kenyéri községből származó szórványos leletek azt valószínűsíthetik, hogy a Lanka patakot kisérő dombsor valamelyik tagján a Kisapostag-kultúra temetőjét bolygatták meg a homok bányászásakor, ekkor kerültek elő a kultúra késői szakaszára utaló kerámiák és bronz ékszerek. A szórványos kenyéridolnak e leletkörhöz való kapcsolását a tárgytípusnak mai ismereteink szerint általánosan elfogadott időrendi helyzete indokolja. További bizonyíték lehet az a tény is, hogy a sugarasan kialakított bepecsételt körminta, mely az idolon látható, edénydíszítésként megjelenik a Kisapostag-kultúra fazekasságában (TORMA 1972), később a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának kerámia anyagában is (HONTI 1994). Végezetül hivatkozunk a G. Trnka által közölt öszszesített lelőhelytérképre, melyen szembeötlő, hogy a kenyéridolok központi elterjedési területének Ausztriában, Szlovákiában és Magyarországon a Duna és mellékfolyóinak vidéke látszik. Kenyéri községe, ahol a mi példányunk előkerült, a Rába melléken fekszik, azon a nyilván az őskorban is használt fontos útvonalon, mely a Rába ártere fölötti hátságon a Dunához tartott. Ez az út a római időszakban kiépített Savaria-Arrabona útvonal része lett, melynek emléke még a középkorban is via Romanorum elnevezéssel élt tovább. IRODALOM BANDI 1974 HONTI 1994 KALICZ-SCHREIBER 1995 KÁROLYI 1967 MOZSOLICS 1942 TORMA 1972 TRNKA 1982 BANDI, Gábor: Über den Ursprung und die historischen Bezeihungen der Tonstempel der bronzezeitlichen Gruppen: Mad'arovce und Polada. Preist. Alp. 10, 1974, 237-252. HONTI, Szilvia: Neue Angaben zur Geschichte der Kultur der transdanubischen inkrustierten Keramik im Komitat Somogy. Zalai Múzeum 5 (1994) 173-188. KALICZ-SCHREIBER Rózsa: Bronzkori urnatemető Szigetszentmiklós határában (Das bronzezeitliche Urnengräberfeld von Szigetszentmiklós). Ráckevei Múzeumi Füzetek 2. 1995. KÁROLYI Mária: A celldömölki járás őskori településtörténete. Egyetemi szakdolgozat, ELTE Budapest, 1967. MOZSOLICS Amália: A kisapostagi bronzkori urnatemető (Der frühbronzezeitliche Urnenfriedhof von Kisapostag). A AH 26 (1942) TORMA István: A kisapostagi kultúra telepe Balatongyörökön (Eine Siedlung der Kisapostag-Kultur in Balatongyörök). VMMK 11 (1972) 15-39. TRNKA, Gerhard: „Brotlaibidole" in Österreich. Arch. Austriaca 66 (1982) 61-80. 13