Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Borhy László–Sosztarits Ottó: Dii Itinerarii, Itunus és Ituna – az Utazás istenei Savariában
BORHY LÁSZLÓ - SoszTARiTs OTTÓ: DU ITINERARII, ITUNUS ÉSITUNA - AZ UTAZÁS ISTENEI SAVARIÁBAN hogy az útelágazásokra vigyázó itáliai eredetű Lares compitales megfeleltethető a helyi színezettel bíró, a Rajna-Duna-vidékre egyaránt 27 jellemző „útelágazás- és útkereszteződés"-isteneknek, egyértelműen kiderül egy mainzi feliratból, amely a Laribus/competali /bus sive (!) / Quadrivi / alibus dedikációt tartalmazza. 28 A császárkor folyamán nemcsak a Lores-fogalom általánosodása és a deus vagy mimen megjelöléssel való összemosódása figyelhető meg, hanem az a folyamat is, hogy a Lares más istenek aspektusaként is megjelennék. 29 Ennek egyik következménye az lett, hogy ekkortól az „üti" Lares kultusza már nem kizárólag az utak egy meghatározott pontjához, az útkereszteződéshez kötődik, hartem az általuk nyújtott védelem kiterjedt az utak „teljés hosszán" haladókra, az utazókra is, és helyhez kötött jellegük helyett (vagy mellett) - „mobilabb" jellégét öltöttek. Azon istenek közül, akikkel a Lares kultusza Összefonódik, talán Silvanus a legfontosabb, aki egy felifaton mint Lar agrestis jelenik meg, 30 és akinek mint - a Lareshcz hasonló - házi védőistennek (Silvanus domesticus, Silvanus casanicus) a Laresszel közös tiszteletére is van adatunk. 31 Silvanus kultusza azonban a házi védőisten funkcióján túlmenően egy további ponton is kapcsolódik a Z,ar-kultuszhoz, ugyanis a Lareshez hasonlóan Silvanust is az utak, sőt, az úton levők védelmezőjeként is tisztelték, és erre a közös funkciójukra a mind a Lares, mind pedig Silvanus eseként egy feliraton említik őket, összevonva: CIL XIII 5069 (Bivis, Trivis, Quadruvis), CIL XIII 5070 (Bivis, Tribvis.Quadruvis) és CIL XIII 11474 (Bivis, Trivis, Quadrivis), valamennyi Avanche-ból (Aventicum). 27 ' H. Kenner véleménye szerint a Quadruviae kultuszát IllyricumMoesia területéről a vindonissai állomáshelyüket megelőzően a dalmatiai Burnumbm állomásoztatott legio XJ katonái hozták magukkal a Rajna-vidékre: (KENNER 1989, 933-935.). AQuadmviae Duna-vidéki kultuszára vonatkozóan ld. (KANDLER 1985, 143-148. a feltárt szentély az ott talált feliratok és oltárok katalógusával), valamint (DRAGOJEVIC - JOSIFOVSKA 1982, 13.) Quadriviae számára épített szentély feliratos említése CIL XIII 863* (Qualburg): QuadrubfoJ et genio loci Flaviu,fs] SeverufsJ vetferanus) leg(ionis) XfXX] Uflpiae) Vfictricis) templum cum arboribfus) constitua v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito) illetve ugyancsak Silvanus és a Quadriviae közös kultuszára vontakozóan CIL III 4441: Silvanab(us) et Quadribis Aug(ustis) sacrum Cfaius) Antonius Valentinus vet(eranus) legfionis) ХИН G(eminae) murum a fundamentis cum suo introito et porticum cum accubito vetustate conlabsum impendio suo restitua Gentiano et Basso co(n)s(ulibus) (Kr. u. 211). 28 CIL XIII 6731 (Mogontiacum, Germania superior). CIL XI 2096: Lan victori / sacr(um) Gavia Statuta / v(otum) s(olvit) Ifibens) mferito). Ld. ehhez (WISSOWA 1912, 170.): „An diese Vorstellung von den Laren als Göttern der Wege und Örtlichkeiten knüpft wohl auch die in späterer Zeit auftretende Verallgemeinerung des Larenbegriffes an, vermöge deren das Wort so ziemlich mit deus oder numen gleichbedeutend wird". 30 Ld. CIL VI 646 (Clusium): Silvano / Lari Agresti / Afulus) Larcius Pro / cuius d(edit) d(edicavit). 31 CIL III 3491: fSilvaJno domestico et Laribus; CIL IX 2100: Silvanus casanicus. A Laresnek erre az aspektusára vonatkozóan ld. még (DOMASZEWSKI 1902b 8.) tében meglevő viator aspektus utal. 32 Ezzel a melléknévvel mind a Lares, mind pedig Silvanus neve „az úton levőket védelmező" értelmet nyert. És ahogy a fent említett mainzi felirat alapján---a Lares compitales tisztelete közel áll a Quadriviae tiszteletéhez, ugyanúgy kapcsolódik hozzájuk Silvanusé, akinek a Quadribiaevel közös carnuntumi szentélyben ajánlottak fel oltárokat. 33 Fontos azonban megjegyezni, hogy míg a Lares esetében szinte természetszerűleg kapcsolódik az utak és ennek kapcsán egy későbbi, a Lar viator fázisban az úton levők védelmezésének a Római Birodalom területén több helyütt is megfigyelhető képzete, addig az ugyancsak itáliai eredetű Silvanus esetében az utazókat védelmező aspektus csakis Illyricum, a viator melléknév pedig csak Pannonnia provincia területén figyelhető meg. A. v. Domaszewski ezt az összefüggést azzal magyarázta, hogy Illyricumban az itáliai Lares compitales kultusza beleolvadt Silvanus kultuszába, és ez szerinte azért volt lehetséges, mert Pannónia területén az utak sűrű erdőségeken vezettek át, amelyeknek istene Silvanus Silvester volt; így személyéhez ezeken a vidékeken természetszerűleg kapcsolódott az erdőn át vezető utakon haladók védelmezőjének szerepe. 34 Azonban nem kizárólag Pannoniából ismert az a szokás, hogy az utazók az őket védelmező istenségnek ajánlott fogadalmi felirattal ellátott gyűrűt viseltek (vagy ajánlottak fel a számára): míg Pannoniából valóban Silvanus viator neve ismert arany- és ezüstgyűrükről» továbbá egy esetben aranybulláról, addig Britanniában a Pannoniában ismeretlen úti védőszellemeknek, a Matronae vialesnok felajánlott aranygyűrű utal az utazókat védelmezők helyi színezetű kultuszára. 35 ! Az utakkal, utazással, utazókkal kapcsolatos, pontosan megnevezetteken kívül említést kell tenni még azokról az istenségekről is, akiket pontos megnevezés nélkül, esetleg csak a funkciójukra utalva ismerünk. Ide tartozik egy Britannia területéről ismert fogadalmi felirat, amelyen az utakat, ösvényeket „feltaláló" istensé32 CIL XII 4320: Lares magni et viatori; CIL III 13202-13207: Sfilvano) V0atori)S(acrum) (TÓTH \9S0,91-101.). ' 33 (KANDLER 1985, 143-169.): a közös szentélyben mind különkülön (Silvano domestico és Quadribis), mind pedig közös (Silvanis et Quadribis) dedikáció is található (ld. 45. sz. oltár). Rajtuk kívül Diaпае, Diis Nocturnis, Matri Magnae (vagy Silvano Magno) felajánlások kerültek elő. Diana mint trivia tisztéletére ld. (IHM 1909, 7.). A mainzi felirat (CIL XIII 6731) Silvanus különböző aspektusai szempontjából érdekes még CIL III 13497 (Vindobona): Silvano et Silvanis et Quadrubis sacrum Lfucius) Minicius Honoratus sig(nifer) legfionis) X G(eminae) vfotum) s(olvit) Ifibens) mferito). 34 (MÓCSY 1977, 399.; TÓTH 1980, 95.; DOMASZEWSKI 1902a 207. Anm. 365; DOMASZEWSKI 1902b 1-25. különösen 14, 19, 21 és 24.), ares valamint Silvanus ikonográfiájára vonatkozóan ld (NAGY 1987; NAGY 1996, 763-773.). 35 CIL VTI 1299. TÓTH 1979, 164-166., 168. No 12.; TÓTH 1980, 91.; TÓTH 1989. AMatronae kultuszára vonatkozóan Id. (IHM 1887, 1-200.; IHM 1893; IHM 1909, 1-7.; HEICHELHEIM 1963, 714-718.; HEINZEL 1985, 125-136.; SPEIDEL 1991, 281-282.). 119