Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Őskor - Károlyi Mária: Bronzkori kenyéridol Kenyeri községből

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA 1998 BRONZKORI KENYÉRIDOL KENYÉRI KÖZSÉGBŐL KÁROLYI MÁRIA Savaria Múzeum Szombathely A Vas megyei Kenyéri község régészeti lelőhelyeivel és leleteivel egyetemi hallgatóként, 1965-ben foglalkoztam először. Kutatási témám a celldömölki járás régészeti lelőhelyeinek összegyűjtése és településtörténeti értékelése (KÁROLYI 1967) volt, ezért több hétig végeztem rendszeres terepbejárást elsősorban a területen áthaladó vízfolyások: a Rába, a Marcal és a beléjük torkolló kisebb patakok mentén. így végigjártam'a Rába árterének keleti szélén futó Lanka vagy Leányka patak felett húzódó településsor környékét is, azt a vidéket, ahol a Kemeneshát éles törésű magas partfala Kenyéri község táján már dombokká szelídülve ereszkedik a Rába árterére. 1965. áprilisában Kenyéri községben először Nagy Ferenc plébánost kerestem fel, akinél jelentős régészeti j gyűjtemény darabjait tekinthettem meg. A gyűjtemény rendezetlen őskori anyagot tartalmazott, ezen kívül néhány ép római, népvándorláskori és Árpád-kori kerámiát, valamint középkori zabla és kardleletet. A szándékom, hogy a régészeti anyagot meghatározott lelőhelyekhez kössük, eredménytelen maradt, mert - mint kiderült - a leleteket Nagy Ferenc plébános elődje, dr. Horváth István esperes gyűjtette be a faluban, és már feledésbe merült, melyik darab hol került elő. Később a kutatástörténet összeállításakor megtudtam, hogy az 1933-ban Celldömölkön alakult és igen rövid ideig működő Kemenesaljái Múzeum munkatársaként Wéber Gyula ásatást is végeztetett a kenyéri Várdombon 1934-ben. Az ekkor kiásott régészeti anyag sorsáról ma már semmit sem tudunk. Az bizonyos, hogy a megyei múzeum Szombathelyen nem Őrzött Kenyériből származó leleteket a terepbejárásom előtt és a Nemzeti Múzeumba sem került innen leletanyag a munkatársak véleménye szerint. Nagy Ferenc gyűjteményéből a látogatásomkor néhány őskori darabot elhoztam, ezeket később a Savaria Múzeum gyűjteményében helyeztem el. Kenyéri község területet illetve a Lanka patak mellékét még két alkalommal kutattam, 1965 és 1970 őszén, majd 1971-ben felkerestem dr. Horváth István esperest is, hogy a kenyéri régészeti gyűjteménnyel kapcsolatos visszaemlékezését feljegyezzem. Adatai már nem voltak biztosak, de úgy emlékezett, hogy a leletek egy része a Várdombról származik, ahol települési nyomok, gödrök, temetkezések is kerültek elő. Tudomása volt egy megbolygatott bronzkori urnatemetőről, melyben „mintákkal díszített" edények is voltak, emlékezete szerint ezekből néhányat az 1950-es években Jánosházára vittek egy kiállításra bemutatni. Ez az adat azért volt érdekes számomra, mert Jánosháza község helytörténeti gyűjteményében korábban a Kisapostag-kultúra két edényére figyeltem fel, melyek lelőhelyét a gyűjtemény vezetője nem ismerte. így felmerült az a lehetőség, hogy a két edény Kenyéri bronzkori temetőjéből származik, és örvendetesen gyarapítja korai bronzkori adataink, lelőhelyeink számát. Feltehetően ebbe az időszakba lehet sorolni a kenyéri gyűjteményből néhány bronz ékszert még és azt a különleges agyagtárgyat, melyet alább részletesebben ismertetünk. Mai ismereteink Kenyéri község területének régészeti lelőhelyeiről (1. kép 1-7.): 1. lelőhely. A falu ÉK-i szélénél, a Pápóc felé vezető úttól É-ra a szántásban telepüíésnyomok láthatók, patics- és kerámiatöredékekkel. À kerámia egységesen a későbronzkori urnamezős kultúra anyagához tartozik. (Ltsz.: 73.55.1-7.) 2. lelőhely. Várdomb. A Lanka patak és a vasútvonal szegletében, a Lanka patak D-i pártján mintegy 5-6 m magas, szelíd lankájú domb, melynek szőlővel telepített földjén települési nyomokat figyeltünk meg, paticsés kerámiatöredékekkel. A felszínen gyűjtött leletek zömében a későbronzkori urnamezős kultúra darabjai voltak, de találtam késői kelta grafitos fazéktöredéket, ró11