Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Rozner István: Az Őrség dögbogár és sutabogár faunájának alapvetése (Coleoptera: Silphidae, Histeridae)

SA VARIA 23/2 (Pars historíco-naturalis) kai és férgekkel táplálkozik. Kora tavasszal fakéreg alól vagy korhadt fából gyűjthető, ősszel avarból rostálható. Talaj csapdában is gyakori. HlSTERIDAE Acritus (Acritus) minutais (Herbst, 1792) — Kondorfa: 1982.IV.10., PA, (RImgy). — Igen széles eltérjedésű palearktikus faj. Magyarországon közönséges. Az Őrségből csak egy lelőhelyét ismerjük (3. a. ábra), de valószínűleg általánosan elterjedt Fakéreg alatt, fakorhadékokban, szújáratokban található, néha hangyák társaságában. Korhadó avarból rostálható. Teretrius (Teretríus) fabricii Mazur, 1972 [syn.: Teretrius picipes Fabricius, 1792)] — Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.IX.30., PA, (SM); Nádasd: Nádasdierdő (korhadt fenyő kérge alól), 1987.V.17., NF, (SM). — Palearktikus elterjedésű faj, amely Magyarországon a viszonylag ritkább fajok közé tartozik (3. a. ábra). Általában öreg fák kérge alatt rovarjáratokban él, ahol rovarlárvákra vadászik. Gnathoncus nannatensis (Marséul, 1862) — Csörötnek: Sásos-erdő (dögről egyelve), 1980.V.4., ÁL, (RImgy). — Palearktikus faj, amely hazánkban elterjedt és nem ritka. Madárfészkekben található. Az Őrségben dögről gyűjtötték (3. a. ábra). Myrmetes pay kuli i Kanaar, 1979 [syn.: Myrmetes piceus (Paykull, 1809)] — Nádasd: Nádasdi-erdő, 1986.V.2-4., PÁ, (RImgy). — Eurázsiái faj, amely Európától a Bajkál-tóig és Afganisztánban él. Magyarországról MAZUR és KASZAB (1980) csak egy bakonyi lelőhelyről említi. Az őrségi előfordulása igen értékes adat (3. с ábra). A faj kizárólag erdei hangya fajok (Formica spp.) fészkében él. Carcinops pumilio (Erichson, 1834) — Szalafő: Felsőszer, 1994.VI.2L, VK, (SM). — Holakrtikus faj, amely Magyarországon szórványosan fordul elő, de nem gyakori. A Dunántúl több pontján a fehér gólya (Ciconia ciconia L.) fészkéből gyűjtötték. Paromalus flavicornis (Herbst, 1792) — Szalafő: Borjas-erdő, 1985.V.3., Rí, (SM). — Eurázsiái faj, amely Magyarországon elterjedt és közönséges, főleg a hegy- és dombvidék erdeiben. Az eddig ismert egyetlen lelőhelye ellenére valószínű, hogy őrségi előfordulása szélesebb (3. с ábra). A faj ragadozó, fakéreg alatt más rovarokra vadászik. Paromalus parallelepipedus (Herbst, 1792) — Apátistvánfalva: Zsida-patak völgye, 1983.V.26., PA, (SM); Csörötnek: Huszászi-patak völgye, 1984.X.1., PA, (RImgy); Farkasfa: Fekete-tó, 1982.IV. 12., 1982.V.2., Rí, (RImgy); Hegyhátszentjakab: Vadása-tó, 1982.Ш.З., Rí, (RImgy); Kondorfa: 1980.Vni.22

., 1984.ГХ.30., PA, (SM); Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.IX.30., PA, (RImgy); Magyarszombatfa: Vörös-part, 1980.Vni.23

., РА-RI, (RImgy); Nádasd: Csonka-erdő, 1986.VII.6., PA, (SM); Nádasd: Nádasdi-erdő, 1987.Vn.6., Rí, (SM), 1987.V.17., NF; Nemesmedves: 1979V.2., RI, (SM); Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1982.V2., 1984.VI.9., RI, (RImgy); Szalafő: 1982.V.1., Rí, (RImgy); Szalafő: Borjas-erdő (fenyőrönkből), 1979.VIA, AL, (RImgy); Szőce: Fenyős, 1987JV18., Rí, (RImgy); Szőce: Nádasdi-erdő, 1985.V.4., Rí, (SM); Szőce: tőzegmoha láp, 1982.Vin.20

., Rí, (RImgy); Viszák: 1987.IV. 19., Rí, (SM). — Euroszibériai faj, amely Magyarországon, ezen belül az őrségben is elterjedt és gyakori, főleg a tűlevelű fák kérge alól gyűjthető (3. b. ábra). 75