Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Szél Győző–Hegyessy Gábor: Adatok az Őrségi Tájvédelmi Körzet futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae)

SZÉL Gy. - HEGYESSY G.: Adatok az Őrség futóbogár faunájához (Coleoptcra: Carabidae) Lebía cruxminor (Linnaeus, 1758) — Csörötnek: Huszászi-patak [11], 1993.VI.18., Rí (8, RImgy); Kétvölgy: Ritkaháza, (fh), 1994.VIII.9., VK (1, SM); Magyarszombatfa (nedves kaszáló) [5], (fh), 1993.VIII.4., VK (1, SM); Magyarszombatfa: Szentgyörgyvölgyi patak, (fh), 1994.VI.21., VK (1, SM); Orfalu, (fh), 1994.VIII.3., VK (1, SM); Szalafo, 1987.IV.18., Rí (1, RImgy). — Elsősorban a domb- és hegyvidéken fordul elő, ahol erdőkben, erdőszegélyeken és nyílt helyeken gyűjtötték. A gyűjtőmódszer a legtöbbször kopogtatás cserjékről és fákról illetve fűhálózás. Lebia marginata (Fourcroy, 1785) — Szakonyfalu: Vendvidék, 1961.VII.30., EJ, (1, MTM). — Igen ritka, hegyvidéki faj, melynek csak néhány hazai lelőhelyadatát ismerjük. Demetrias atricapillus (Linnaeus, 1758) — őrimagyarósd, 1987.

IV. 19., PA (1, MM); Szalafo, 1989.V.10., VK (1, SM); Szőce, 1987.IV. 19-20., PA (1, SM); Szőce: tőzegláp [7], (r), 1961.XI.15., EYS-KZ (111) (MTM), 1961.XI.15., HE (5, MTM). — Hazánkban számos helyről van előfordulási adata, azonban ritkább, mint a Demetrias monostigma. Leginkább növényi törmelék alatt és elhalt növények üreges szárában tartózkodik. Demetrias monostigma Samouelle, 1819 — Farkasfa: Cvikli-erdő, 1993.VI.27., SzD-ELTE (1, SM); Rátót: Rába-part (Bidenti-Calystegietum) [11], 1983.VII.9., ÁL (1, MTM); Szalafo, (tr), 1982.Ш.13., PA-RI (1, MM), (tr), 1982.V.29., PA (1, MM). — Hazánkban a legtöbb tájegységünkről előkerült, de általában kis példányszámban. A legtöbbször nádasban fűhálózták vagy egyelték, de előkerült nedves rétekről, erdőszegélyekről és szárazabb élőhelyekről is. Dromius agilis (Fabricius, 1787) — Szőce, 1986.VH.5., PA (2, MM). — Erdőlakó faj, mely hegy- és dombvidékeinken elterjedt, az Alföldön csak kevés lelőhelyadata ismert: Kalocsa, Solt és Tompa (ÁDÁM és MERKL, 1986). Leginkább a fák ágain vagy a törzsén (sokszor a kéreg alatt) tartózkodik. Dromius lineáris (Olivier, 1795) — Kondorfa, 1979.VI.3., PA (1, MM); Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.IX.30., PA (1, MM); Szalafo: Felsőszer, (fh), 1994. VI.21., VK (1, SM). — Hazánkban a gyakoribb Dromius-fajok közé tartozik, mely az Alföldön, a domb- és hegyvidéken egyaránt előkerült. Az Alföldön erdőszélen, lombozatból és az aljnövényzetből (HIEKE, 1983), fákról kopogtatva (ÁDÁM és MERKL, 1986) illetve nedves réten gyűjtötték. Dromius notatus (Stephens, 1827) [syn.: Dromius nigriventris (Thomson, 1857)] — Kondorfa: Nagy-avas, 1993.VI.25., SzD-ELTE (1, SM); Őriszentpéter: Bárkás-tó (gombás gallyról kopogtatva), 1985. VII. 10., SzD (1, SM). — Hazánkban elterjedt; a szárazabb helyeken fordul elő, legtöbbször korhadt fák leváló kerge alól gyűjtötték. Dromius quadrimaculatus (Linnaeus, 1758) — Hegyhátszentjakab: Vadása-tó, 1983.V.28., PA (1, MM), 1986.V.2, PA (1, SM); Szalafo, 1983.V.2128., PA (1, SM), 1983.X.8-9., PA (1, SM). — Hazánkban a sík-, domb- és hegyvidék erdeiben gyűjtötték, legtöbbször fákról kopogtatva, fakéreg alól vagy fatörzsről egyelve. Dromius schneiden (Fabricius, 1794) [syn.: Dromius marginellus Crotch, 1870] — Viszák: Lugosi-erdő, 1983.V.27., PA (1, MM). — HORVATOVICH (1993) faunalistájában e faj kérdőjellel szerepel. A MTM gyűjteményében a meghatározott anyagban csupán egyetlen, régi gyűjtésből származó bizonyító példány található, melynek lelőhelye Budapest. 34