Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Hegyessy Gábor–Kovács Tibor: Az Őrség cincérfaunája (Coleoptera: Cerambycidae)

HEGYESSY G. — KOVÁCS T.: Az Őrség cincér faunája (Coleoptera: Cerambycidae) Monocbamus sutor (Linnaeus, 1758) — Apátistvánfalva: Zsida-patak völgye, 1984. VI. 10., Rí, (SM); Szakonyfalu, 1978. VII. 13., HS-SJ, (JPM); Szakonyfalu: Grajka-patak völgye, 1992.VII.9., KT — Európa és Szibéria boreomontán területein elterjedt faj. A lárva fenyőfélék különböző vastagságú törzseinek és ágainak kérge alatt rág, bábozódni mélyen a farészbe megy. Korábbi őrségi előfordulása HORVATOVICH (1981), HEGYESSY (1992), illetve KOVÁCS és HEGYESSY (1992) nyomán ismert. Monocbamus galloprovinciaiis pistor (Germar, 1818) — Apátistvánfalva, 1983.

VII. 10., SzD; Apátistvánfalva: Zsida-patak völgye, 1983.VII.10., ÁL, (MTM); Farkasfa, 1979.VII.30., PA, (MM); Farkasfa: Fekete-tó, 1983.VII.10., SzD; Kétvölgy: Ritkaháza, 1994.VIII.9., VK, (SM); Kondorfa: Sásos-erdő, 1984.IX.30., PA, (MM); Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1986.VII.9., PA, (MM); Szakonyfalu, 1978.

VII. 13., HS-SJ, (JPM); Szakonyfalu: Grajka-patak völgye, 1992.VII.9., KT; Szalafő: Borjas-erdő, 1979.VIL30., 1992.VI.25., ÁL, (MTM). — A Palearktikumban elterjedt faj keleti alfaja. A fenyőfélék vékony törzseinek vagy vastagabb ágainak kérge alatt rág, bábozódni mélyen a farészbe megy. Őrségi előfordulását KOVÁCS és HEGYESSY (1992), illetve KOVÁCS (1994) közölte. Lamia textor (Linnaeus, 1758) -— Ivánc, 1993.V.5., DR, (SM); Ivánc, 1991.VI.9., VK; Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1985.VI.6., SzD; Szalafő: Felsőszer, 1993.V.7, DR, (SM); Szentgotthárd, 1988.VI.29., VK, (SM). — Európában és Szibériában elterjedt faj. A lárva lombosfák tuskoiban, gyökereiben fejlődik, a farészben rág, ott is bábozódik. Dorcadion aethiops (Scopoli, 1763) — Kondorfa, 1994.V.9., VK, (SM); Nagyrákos: Zala-part, 1993.VI.24., ELTE Radnóti I.B. et SzD, (SM). Közép- és Délkelet-Európában elterjedt faj. Lárvája a talajban él, fűfélék gyökereivel táplálkozik. A talajban bábozódik ovális bölcsőben; imágó formában telel át. Acanthocinus griseus (Fabricius, 1792) — Farkasfa, 1980.VI.30., PA, (MM); Farkasfa: Fekete-tó, 1983.VII.10., SzD; Farkasfa: Zsilavec, 1983.V1I.10, ÁL, (MTM); Szakonyfalu: Grajka-patak völgye, 1992.VII.9, KT; Szalafő, 1984.VIII.20, PA, (SM). — Európában és Szibériában elterjedt faj. A lárva fenyőfélék vékonyabb törzseinek és vastagabb ágainak kérge alatt rág, bábozódni sekélyen a farészbe megy. Őrségi előfordulási adatait HEGYESSY (1992), KOVÁCS és HEGYESSY (1992), valamint KOVÁCS (1994) ismertette. Acanthocinus aedilis (Linnaeus, 1758) — Farkasfa: Borjas-erdő, 1980.VI.30, Rí, (SM); Farkasfa: Fekete-tó, 1983.V.22, PA, (MM); Ivánc, 1987.VII.30, SzGy; Kondorfa, 1980.VI.30, PA, (SM), 1980.VI.30, RI, (SM); Orfalu, 1982.V.26, PA, (SM); Orfalu: Dolányi út, 1994.V.12, DR, (SM); Orfalu: védett lucos, 1983.V.26, TS, (SM); Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1985.V.1, 1983.V.23, 1987.IV.19, PA, (SM), 1985.V.1, SzD, (SM), 1984.

VI.9, RI, (SM); Szalafő, 1982.V.29, PA, (SM); Szalafő: Borjas-erdő, 1985.V.3, RI, (SM); Szalafő: Felsőszer, 1993.V.7, DR, (SM); Viszák: Lugosi-erdő, 1983.V.27, PA, (SM), 1987.IV. 19, 1987.V.9, RA, (SM). — Európában és Szibériában elterjedt faj. A lárva erdeifenyő vastagabb törzseinek kérgében rág, bábozódni is itt szokott. Kisebb törzsek esetében a kéreg alatt rág, bábozódni a farészbe megy. Őrségi előfordulását HEGYESSY (1992) és KOVÁCS (1994) említette. Leiopus nebuiosus (Linnaeus, 1758) — Csörötnek: Huszászi-patak völgye, 1983.V.21, RI, (SM), 1983.V.21, PA, (SM), 1983.V.21, SzD, (SM); Farkasfa, 1980.VI.30, PA, (MM); Farkasfa: Fekete-tó, 1983.V.22, SzD, 1992.VI.26, ÁL, 154