Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)
Bajzik Zsolt–Csák Zsófia: Legenda és valóság. A szombathelyi Thököly u. 20. szám alatti épület, az ún. „Éva malom” igaz története
Bajzik Zsolt - Csák Zsófia: Legenda és valóság A következő adat az épület funkciójára 1921-ből való, amikor a Thököly utca 13. és 15. számú épületeket a Szombathelyi Építési Vállalattal tataroztatták. Itt úgy szerepelt, mint Pick- és Weiner féle gabonaraktárak. A 13. számú épület volt Pick Vilmosé, amelyet halála után fia, Pick György toronyi nagybirtokos örökölt. 22 Pick György elhalálozása után 1 évvel - 1926-ban - a Pick örökösök nevében gazdálkodó gyám eladta az épületet. Az új tulajdonos fia, dr. Mayer József kereskedő, volt, aki több iparengedéllyel is bírt (kalap, építési és tüzelési anyagok nagy- és kiskereskedelme, szűcs illetve téglagyártó iparok 23 ), így valószínű, hogy ő is raktárnak használta az épületet egészen 1944-ig, amikor is a zsidótörvények alapján a tulajdonjogot a magyar állam szerezte meg. 24 Az épülettel kapcsolatban eddig említés sem történt itt működő malomról vagy malomiparral kapcsolatos tevékenységről. Nem is eshetett, hiszen csak 1945 tavaszától lett az épületből malom. Ekkor ugyanis a Thököly Imre utca 20. szám alatti nagy raktárhelyiséget a főispán - közellátási érdekből - egy malom felállítására kiutalta a szentkirályi lakosú Sánta János molnármesternek. A cégbíróság 1945. szeptember 15-én jegyezte be az egyéni cégek közé, mint Sánta János műmalmát. Az „Éva malom" elnevezés erre az időpontra datálható, valószínűleg Sánta János leánya keresztnevéből adódott. A molnármester miután megkapta telep- és iparengedélyét, a malomhoz szükséges berendezéseket a Reich Gépgyárban vásárolta meg, a hengerszékeket Budapestről, a transzformátort a Vasvármegyei Elektromos Művektől szerezte be. 25 A malom teljesítménye műszaki leírása szerint napi 1 vagon őrlemény volt. A külön kiépített vezetéken érkező elektromos áramot, amely az 50 HP-s motort tartotta üzemben, a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt-től vásárolta. A malom felszerelését képezte továbbá 3 db kettős hengerszék, 1 db kalapácsos daráló, 1 db darálókő, 3 db szabadon lengő kétosztályos síkszita, 1 db szimpla és dupla daratisztító gép, 1 db smirgliköpenyes hámozó, 1 db lisztkeverő gép és a szükséges felvonók. Az épületet és az udvart (kivéve egy faépületet és egy istállót) özv. Mayer Lajosnétól bérlő Sánta János malomipari tevékenységét 1950-ben szüntette be, mivel cégét ekkor felszámolták. 26 Ezt követően a Szombathelyi Műmalom Vállalat használta az épületet, ismét raktárként, lisztet tároltak benne. Egy az épületről 1955-ben készült tervrajz dokumentálja, hogy a malomipari gépeket időközben leszerelték. 27 Az 1959-es újabb tulajdonos váltáskor az épület a Szombathelyi Sütőipari Vállalat lisztraktára lett. 1968-ban a Művelődési és Sportház igényelte ki és kapta meg a Savaria rendezvények kellékeinek tárolására. Az „Éva malom" azóta is a Sportház tulajdonában illetve kezelői jogában van, bár a szerződés tanúsága szerint csak ideiglenes jelleggel kapta meg. 28 22 VaML Szombathely Építési Vállalat iratai 172. Doboz 23 Szombathely Város Polgármesteri Hivatal Iparlajstrom D/1935., A 55/1935., С 5/1935. 24 Szhely Földhiv. - 1339. tvk. betét. 23 Szepesházy Róbert: Szombathely múltja, jelene jövője. (Szombathely, 1947.) - Éva malomipar. 138— 141. p. 26 VaML Szombathely Város Polgármesteri Hivatal iratai 3123/1945. 27 VaML Vas Megye Tanácsa Építőipari Vállalat iratai 21. Doboz 28/1955. 28 Szhely Földhiv. 3322. tvk. betét. 92
