Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)

Söptei István: Főúri esküvő Nádasdy Tamás udvarában (1560. január 21.)

Söptei István: Főúri esküvő Nádasdy Tamás udvarában az levelet Annának, mondd azt neki, hogy olvastassa meg kománkkal,

13 mert Te röstelled, és hívasd fel kománkat; és mikor kománk az levelet olvassa, nézz az orcájára Annának, és lásd meg, mint tartja magát, és hagyd meg neki, hogy tegyen választ; lássuk, mi választót teszen. De kománknak meghagyd, hogy csak nála legyen az dolog ideiglen."

14 Nádasdy Tamás leveléből világosan kitűnik, hogy a megkérés még nem történt még, hiszen a nádor Szlúny Annára bízza a döntést. Az idézett levélrészlet is rávilágít Nádasdy Tamás felvilágosult gondolkodására, amely nélkülözi a korban oly sokakrajellemző erőszakos ráhatást. Szlúny Anna döntése pozitív volt, hiszen a „leánykérés", amelyet általában a leánykérő család legtekintélyesebb tagja végzett, esetünkben minden bizonnyal Oláh Miklós érsek, Kanizsai Orsolya már idézett levele alapján a farsang végén történhetett. A leánykérést kézfogó követte. A vőlegény „elérkezvén a kijelölt nap, rokonai kíséretében elment a leányos házhoz. Az egybegyűlt társaság előtt cifra öltözetben, kardosán megjelenvén, térdet hajtott a vőlegény és kikérette a lányt. Miután a kézfogás a házasságra való kötelezettség jelképéül tekintetett, a szülők, mielőtt kivezették volna a leányt, újra megkérdezek, van-e kedve ahhoz a legényhez való menetelre. Az egész kézfogás szertartása annyiból állott, hogy ujjaival a legény gyengén megütötte a leány ujjainak végét. ... a kézfogás után a leányt ismét bevezették anyja lakó osztályába. Oda követte őtet a vőlegény két megbízott rokona vagy barátja, kik a jegygyűrűt vitték be. A leány elvette és egy skófmmmal gazdagon kivarrott keszkenőre akasztván saját gyűrűjét, kiküldte ugyanazok által vőlegényének."

15 A kézfogótól, a gyűrűváltástól kezdve mátkapárnak nevezték a jegyeseket. A sárvári várban tehát a farsangot követően kézfogóra készült a nádorispánné, Kanizsai Orsolya. Ezt erősíti meg Nádasdy Tamás 1559. június 11-én Bécsből írt levele is: „Bizony én még nem értem, hanyadmagával leszen érsek uram; de Te avval ne gondolj, csináltass mindent béven, ha mi megmarad benne, jó leszen a menyegzőre is."

16 A nádorispán bizonyosan nem az ellátáshoz szükséges ételekre, hanem alapanyagokra, fűszerekre, evőeszközökre és egyebekre gondolt. A kézfogó pontos időpontját Oláh Miklós érsek, veronai Pitati Péter csillagász által vezetett naplójából ismerjük: „Sponsalia Nicolai Oláh Chaszar in Sárvár cum Anna Zluny, 1559. Awgustus 17." (Oláh Miklós eljegyzése Sárváron Szlúny Annával).

17 Másnap a sárvári várban megkezdődhettek az esküvői előkészületek. 13 Frangepán (Szlúny) Ferencről van szó. 14 „Szerelmes Orsikám... " 221. 15 Radvánszky: I. köt. 143-144. 16 „Szerelmes Orsikám..." 235. 17 Martini Georg Kovachich: Scriptores Rerum Hungaricarum Minores Hactenus Inediti...Buda, 1798. 97. (továbbiakban: Kovachich) 10