Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)

Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében

S AVARI A 23/1 -1996 Egy „vidéki sajtócézár" - a választási harc középpontjában A szombathelyi kampánnyal szinte párhuzamosan bontakozott ki a kőszegi választási harc, amelyben - mint már említettük - legitimista jelöltként fellépett Lingauer Albin, a politikai újságírás briliáns tehetségű képviselője, a Vasvármegye főszerkesztője is. Gyilkos humora, az adok-kapok harcot fölényes magabiztossággal vállaló egyénisége hamarosan botrányos események egész láncolatát indította el. Ennek azonban meglehetősen furcsa, igazi politikai csemege értékű előtörténete volt. A választási küzdelem kibontakozásakor dr. Maróthy László főispán magához kérette Lingauert, és átadta neki Eckhardt Tibor sajtófőnök üzenetét. Az üzenet nyílt fenyegetéssel ért fel. Lényege az volt, hogy amennyiben Lingauer nem hagy fel a kormány elleni támadásokkal, erkölcsileg, politikailag tönkreteszik. Lingauer, ismerve az egykori fővezérség módszereit, az említettek mellett joggal tarthatott a fizikai megsemmisítéstől is, ezért kénytelen volt bizonyos óvintézkedéseket tenni. Levelet írt Gömbösnek, és az úgynevezett „árnyékkormány" több tagjának (Eckhardt, Kozma, Magasházy), amelyben kifejtette, nehogy azt higgyék, hogy tőle olyan könnyen megszabadulhatnak. Tudomásukra hozta, hogy a siófoki és gellértbeli ügyek bizalmas iratait, amelyekhez főképp Kozma jóvoltából jutott, egy kisváros bankjának széfjében helyezte el. Előbb azonban mindezeket lefotózta, és lezárt csomagban három barátjánál helyezte el, úgyhogy esetleges likvidálása, „gajdeszba küldése" sem háríthatja el ellenfelei feje fölül „e damoklészi kardok fityegését". Az ominózus levél többi része sem szűkölködött a nyílt fenyegetésekben: „Kedves Gyulám, én nem akarom Magyarországot felfordítani sem a Nagyatádi, sem a Somogyi-ügy felső intimitásaival, sőt még csak a ti ártatlanabb leveleitekkel sem. De ha hajsza moccanik ellenem... én tüstént kitálalom mindezeket. "' A levelet a Lingauerre jellemző metsző gúny zárta le, ebben a hangnemben utalva a kőszegi választási harc várható kimenetelére: „Isten veled Gyulám! ... Fogadj velem, hogy ezen soraim után habozni fog az a röpirathadjárat. Csak azt nem értem, hogy miért küldted ide a biztos megbukásba éppen Rakovszky Ivánt? ... ezt olyan helyen jelölhettétek volna, ahol kilátásai vannak. Kár ilyen derék fiút ágyútölteléknek használni. " A levél hatásosnak bizonyult, mert néhány csipkelődő, kifigurázó cikken kívül különösebb atrocitás nem érte. Ezek közül egyet, - amely „A sokarcú ember" címmel jelent meg -, kissé részletesebben is érdemes idézni, bizonyítván, hogy a durvaság, a választási harc kereteibe már nehezen beleférő becsületsértések egyaránt hozzátartoztak mindkét oldal fegyvertárához: „Lingauer Albin nem egyéniség, hanem típus. A gombafajtából való... Albin testileg is hasonlít a puffadt gombához, széles fazék a feje... Testi és lelki berendezése szinte üvölti a mohóságot, a nagy étvágyat... Albinka vidéki ember. Megtestesítője azoknak az alakoknak, kik nem tudni honnan, de elkövetkeznek egy vidéki városra, odaülnek gazdasági forrásaihoz... Mindig ott vannak, ahol hatalom van, pénz, erő és gazdagság van. " Lingauer szerint a röpirat, - amelyet egyébként saját újságjában is lehozott nemcsak hazug, hanem hülye is. Szerinte egész Vasmegye remegett érte, amikor 16 Iratok az ellenforradalom történetéhez. II. kötet Budapest, 1956. 276-278. o. 17 Iratok az ellenforradalom történetéhez. II. kötet Budapest, 1956. 276-278. o. 18 Vasvármegye, 1922. május 6. 5. o. 121