Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

I. Pável Ágostonra emlékezve. Emlékülés halálának 50. évfordulóján. Szombathely 1996. február 4. - S. Pável Judit: Bátky, Győrffy és Visky levelek a Pável hagyatékból

SA VARIA, 22/4 (Pars ethnographica) nem kívánsz. S hogy érintené egy ilyen súlyos fordulat jóságos feleségedet, derék fiadat és kedves lánykádat...Lehet, hogy én - tájékozatlanságomban - nagyon sötéten látok, de kell, hogy valami frissebb alapja legyen a veled szemben való állásfoglalásnak. Érzem ezt akkor is mindig, valahányszor egyetemi tanárságod ügyét hozom szóba, különösen újabban. Felvilágosításodat nem kérem, ha szükségesnek véled, megírod, ha nem, elhallgatod. De ha még adsz valamit magad és szép családod nyugalmára és jövőjére, fogadd meg baráti tanácsomat: ne politizálj, ne kívánj vend véreid megváltója lenni, ha ugyan - bocsásd meg esetleg oktalan feltevésemet - ez a tevékenység vagy vágy volna az, amiért „szüntelen a vendeket járod". Nagy tehetségeddel és munkaszereteteddel szolgálhatod ügyüket másként is, úgy ahogy senki más rajtad kívül. De a gyanú - úgy látszik - megvan s úgy sejtem, éppen ezen a vonalon. Hogy mindez nem így van, - hiszen a fogadkozás semmit sem érne - azzal bizonyíthatnád, hogy egykét évig nem mennél vend véreid közé, tágas a világ ! - Kedves Fiú, meg tudnád-e ezt tenni? Talán meg. Tudom, hogy meg lehet tenni, hiszen magam is erre vagyok kényszerítve. Pedig milyen örömmel nézném most is veled, mint egykor, vagy kietlen magamban is, a tordai hegyek őszi színeit s ködös borulatait. De talán szebbek is ezek így messziről, ahogy az emlékezetből fölgomolyognak tisztán, szenny te len, a valóságban : „az utcán por, bűz, oláh szól piszok. " De hagyjuk a lírát kedves Fiu, a sorsod- amit sosem féltettem - most aggaszt. Nyugtass meg! A Nagyságos Asszonynak, kérlek, add át kézcsókomat, leánykádnak s talán nagyon messze küszködő fiadnak üdvözletemet Bp. 1942.X. 10. ölel az ember Kedves Fiu, megkaptuk legfrissebb küldeményedet: kár effélékkél törődni. Nem adunk rá semmit! Volna egy kérésem is : a „hegedű" szóval foglalkozom s eközben Sachs hangszertörténet könyvében látom, hogy horvát és bosnyák területen él egy „egedé", „eggede"-„hegedű" szó. Magyarázható- e ez szláv nyelvből, vagy pedig a régi magyar „hegede (hegedő)" átvétele. Szíves tájékoztatásodat előre is köszönöm s ölel Bp. 1943. IV.9. Visky Károly Kedves Fiu ! - Nem tudom, hogy örömöd és búsongásod hogyan viszonylik egymáshoz a mellékelt intézkedés láttán. Szó sincs róla, a mai súlyos időben nagyon nehéz, s talán egyes körökben visszatetsző is lett volna teljes fölmentésed. Ha majd kiderül, ezt is elérjük, reméljük, hogy nem sokára. - Régen nem hallottam Rólad semmit. Hogy vagytok, mit csináltok? Bp. 1944. VIII. 19. Ölel az ember Kedves Fiu! Annak idején a Jutka lányka egyetemi ügyében azért nem írtam, mert a tandíjmentességi ügye nemcsak ak45