Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Héra Éva: Hagyomány és korszerűség a népi kultúra őrzésében

HÉRA É.: Hagyomány és korszerűség a népi kultúra őrzésében kézművesség fénykora. Nyugat-Európa más részein a változás a 17. században következett be. Norvégiában, Svédországban a korábbi időszakból szinte egy tárgyat sem ismerünk, de ekkor szinte mindenütt megjelenik a faragott, festett láda, pohár, tányér. Kelet-Európát e változások nem érintették. A parasztok jobbágy sorban éltek, a kémény nélküli egyszobás ház dominált. A 18. századi Angliában már a „szabadidő kommercializálódásáról" beszélnek. Új szórakozási formák és alkalmak adódnak: cirkusz, a boksz, a karneválok. A Skót Felföld Társaság pedig azért aggódik, hogy „a legnemesebb erények kivesztek, vagy háttérbe szorultak, mert a pénzimádat belopódzott, és mert a csalás, s a képmutatás kofaszellemet, s léleknyomorító, hitvány kapzsiságot hozott. Ezzel egy időben - a hagyományos paraszti kultúra bomlásával - a 18-19. század fordulóján kerül a nép az európai értelmiség érdeklődésének homlokterébe. Annak, hogy miért fordul az érdeklődés a nép felé, több oka is volt. Esztétikai, intellektuális és politikai. A legfőbb esztétikai ok a „művészet" elleni lázadás, lázadás a klasszicizmus merev szabályai ellen. A Grimm testvérek pl. többre becsülték a hagyományt az észnél, a természeti alkotásokat a tudatosan megtervezett dolgoknál. Legszembetűnőbb az Osszián iránti rajongás.

1 A 18. századi Spanyolországban a népi kultúra divatja a Franciaországgal való szembenállás egyik kifejezésmódja. A népi kultúra felfedezése szorosan összefüggött a nacionalizmus megjelenésével. A népművészet iránti vonzalom máshol az önmeghatározás, a nemzeti felszabadítási mozgalmak része volt. Fauriel görög népdalgyűjteménye az 182l-es törökellenes felkelés hatására született. A népi kultúra Európával azonos. Jellemző, hogy egyes országok azon részében fedezték fel, mely kulturális szempontból perifériának nevezhető. Nagy-Brittaniában a skótok, Franciaországban a bretonok, Olaszországban a dalmátok, Spanyolországban az andalúzok - azok a népek, ahol még él a tájnyelv, s ahol a hivatalos művészeti hullámok a reneszánsz, klasszicizmus eredményei - nem rétegződtek. Ebből következik, hogy a hagyomány értelmezése koronként és országonként más és más, ugyanakkor továbbélése sem egyenes vonalú. Kosa László szerint a néphagyomány, népi kultúra és nemzeti műveltség viszonya szomszédainkhoz képest eltérő, egyedi vonásokat mutat. Míg német nyelvterületen a népi kultúrában alig van szerepe a nemzeti műveltségben. A néphagyomány sokfélesége, vidékenként eltérő színei a német regionalitás szoros tartozéka. Ezzel szemben azoknál a népeknek, melyeknek nem volt nagy múltú, folyamatos államisága és hivatalos kultúrája (románok, szlovákok, szerbek, bolgárok) a népi kultúra igen fontos szerepet kapott a nemzeti műveltségben, a nemzeti öntudat kialakításában, és a polgári nemzet megszületésében is.

2 Mi magyarok mindkét típustól eltérünk. Fejlett polgárság hiányában a nemzetté válásban a nemesség vitte a vezető szerepet. S bár a folklór a reformkorban került a nemzeti kultúra szimbólumai közé, de a nagy múltú hivatásos kultúra, a nemesség 1 Lásd Bürke 1991. 2 Vö.: Kosa 1976., 1984., 1989., 1990. 64