Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Szövényi Katalin: A vend háznevek kérdéséhez
SAVARIA 22/4 (Pars ethnographica) csak magyar neveik vannak. Ilyenek például a ketvölgyi Tisztiház, Iskola, Polgármester-ház, melyek mindegyike ma lakóház. A háznevek nem állandóak, bár van köztük, amelyik a 19. század eleje óta ugyanaz. (Orfalu szélén álló Trnyáriné nevű ház, melyet 1830-ban is ugyanezen a néven említenek 10 ). Változásukat a fentebb említett vend és magyar nevű házak, a ház és benne lakók megnevezésére párhuzamosan használt korábbi háznevek és vezetéknevek példázzák, s a történetek arról, hogy a ház új lakója miatt hogyan módosult a háznév. (A ketvölgyi Bazétyine szomszédságában levő házat 3 féle néven is ismerik a helybeliek. 1. Bazétyine: ezt csak az azonos nevű ház lakói mondják, mert „valamikor" a két házban rokonok éltek. 2. Terplán: mert lakója az 1970-es évek elejéig Terplán Imre volt. 3. Apatyiné: mert Terplántól az Apatyiné házból származó Veháp Ágnes és családja vette meg a házat, s ma is ők lakják.) Az újonnan épült ház, a hagyomány szerint az építő háznevét kapta/kapja, ami korábban sokszor a szomszédos ház, a házhelyet adó birtok nevével volt azonos. Az utóbbi évtizedekben épült házak Orfaluban és Kétvölgyben (csak 2-3 ilyen van) nevet még nem kaptak, lakóikat szülőházuk neve után említik, ami elvileg lehetővé teszi, hogy néhány év múlva valamelyikük neve új háznévként köztudatba kerüljön, állandósuljon. Kétvölgyben és Orfaluban a szóbeli névrendszer szólító- és említőnevei igen változatosak. A leggyakrabban használt szólítónevek a keresztnevek „vendül" becézett változatai, pl. Márica, Anna/Anika/Námi, Rejza, Káre/Kárec, Gyauzsi, Lojzi, Tóni stb. Háznevükön vagy hivatalos vezetéknevükön - un. „magyar nevükön" ritkán, inkább csak a férfiak szólítják egymást. A háznevet elsősorban említőnévként használják más ragadványnevek (vend és magyar gúnynevek, becenevek), keresztnevek mellett, azokkal együtt. Azonban míg az öregek a többieket szinte kizárólag csak „vend nevükön " ismerik, addig a fiatalok a falubeliek „magyar családneveit" is tudják és használják. Vendvidéken a szüleikkel együtt lakó gyerekeket mindenki a szülőház nevén említi, függetlenül attól, hogy ez a név az apa vagy anya házneve. (Pl. Az orfalusi Bödröstyé házban lakó Evelint édesanyja házneve után Bödröstyé Evelinnek never zik, s nem a velük együtt lakó apa Sabgyan neve után.) Az otthonról elkerült, szomszédok, rokonok által örökbe fogadott gyerek nevelőszülei háznevét is viseli, (pl. A ketvölgyi Csajtiné házban született Gyécsek Józsefet a Zsagyerciné házban élő Sulics József örökbe fogadta, így a fogadott fiút - ma már nagyapa Zsagyercin-nek és Csajtá-nak is nevezik.) Házasságkötés után a férj és a feleség egyaránt ismert szülőháza nevén is, de a mindennapi beszédben mindkettőjük megnevezésére a közös ház neve jellemző. A feleség házába, birtokára költöző'tt férfit azonban gyakrabban szólítják eredeti háznevén, mint fordított esetben a nőt. A vegyes házasságok során vend házakhoz került magyar férfiakat a kétvölgyiek és orfalusiak ritkán nevezik házaik vend nevén, Vas M. Levéltár XI. 604. A szentgotthárdi cisztercita apátság uradalmának iratai. XIII. sz - 1949. I.D. sorozat. 1744-1848.: „Anno 830 die 4- may Orfaluban lakozó Messits Ferenc vulgo Trnyárin gazdasága fel becsültetett..." 223
