Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Fülöp Ágnes: Keresztszülőség és komaság az Őrség néhány falujában

FÜLÖP Á.: Keresztszülőség és komaság az őrség néhány falujában het, ha megváltozott formában és jelentőségben is), úgy gondolom, helyes, ha kiindulópontunknak a kiscsaládot és működésének vizsgálatát vesszük föl. Nagy kérdésünk tehát: kimutatható-e bizonyos rokonsági intézmények (pl. keresztkomaság) működésében a törekvés a nagycsaládi funkciók bizonyos mérvű helyreállítására? Jelen írásomban kitérek az érintkezési formákra és helyeikre, a megszólításokra és kifejezésekre, valamint a kapcsolatrendszer, (komaság) intimitására, az ajándékok típusára, valamint a komasági kapcsolatok adatközlőim által nyújtott értékelésére. Egyetértek A. G. Harcsev tanulmányának iránymutató meghatározásával,

16 mely szerint „A család a házasságon és rokonságon alapuló társadalmi kiscsoport, amelynek tagjai érdekeltek az együttélésben és egymás kölcsönös megsegítésében." Az Őrség Magyarországon belül sokak által kutatott, alaposan ismert térség. Történeti, ökológiai és néprajzi sajátosságának szemléltetésétől ezért itt eltekintek.

17 Az Őrség hagyományait tekintve főként református vidék. A falvak többségében a lakosság nagyobb része a református gyülekezet tagja, a katolikusok jóval kevesebben vannak, az egyéb felekezetűek pedig elenyésző számban élnek itt. Megszokott és nagy múltra visszatekinthető gyakorlat a több keresztszülő pár választása. A múlt században még a nagycsaládi rendszer volt általános, ennek még ma is megtaláljuk a nyomait. Jelentős esemény mindmáig a gyermek születése, mely egyben alkalmat ad nagyobb létszámú rokonsági és baráti összejövetelre, egyben pedig ezen szálak megerősítésére és szorosabbra fonására is. I. Keresztkomaság az Őrségben Mikor a gyermek megszületik és megkeresztelik A gyermek születése után, régebben egy-két nappal, újabban, ahogy hazakerülnek a kórházból, kezdetét veszi a néző. Nézőbe a jó szomszédok, a rokonok, és "mindenki, akit érdekel" az új emberke, eljön. Nézőbe nem szokás meghívni embereket, aki akar magától, elmegy. Hoznak tyúkot, süteményt, bort, mindazt, amit az anya táplálásához szükségesnek tartanak, és amit az eseményre szánnak. Ez a szokás helyettesíti itt a komatál hordást, egyszerre elviszik azt, amit adni akarnak a gyermekágy idejére. Régebben az asszony a keresztelőig "nem léphette át e mezsgyét", csak az udvarig mehetett a házból, de azon túl sehova. Még húsz-harminc évvel ezelőtt is így volt, de ma már nem tartják be ezt a tiltást. Akik nézőben voltak, hivatalosak a paszitába - a keresztelői lakomába is, de ide sem kapnak külön meghívást, tudják, hogy elvárják őket, számítanak rájuk. A gyermeket mindig páratlan hetes korában keresztelték, legkorábban öthetesen, tehát öt, hét vagy kilenc hetes korában keresztelték az időjárástól függően. Ennél hamarabb csak a katolikusok kereszteltek. Ők ugyanis igyekeztek minél korábban, esetenként már egy-két naposán megkereszteltetni a gyermeket. A keresztelő előtt két héttel a komahívó körbejárt és meghívta a leendő komáHarcsev 1968. 9. Dömötör 1960. l-167.,Nemesnépi Zakál 1985.V1; l-92.,Kardos 1943. 1-267. 184