Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Nagy Zoltán: Egy történeti kistáj, az Őrség néprajzi határainak vizsgálata
SAV ARIA, 22/4 (Pars ethnographies) program bevezetőjében. 50 Megtudhatjuk belőle, hogy 1993-ban a Fertő-Hanság Nemzeti Park megbízása alapján a szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya külföldi kutatók bevonásával az Őrségi Tájvédelmi Körzet állat- és növényvilágának megismerésére kutatást indított. A továbbiakban leírja, hogy a 3000 hektáros Tájvédelmi területen 33 község helyezkedik el, majd szól az általunk már korábban ismertetett szerzők adatait felhasználva az Őrség történetéről, az Őrvidék szóhasználat tartalmáról, a történeti Őrségről, Kogutowicz elméletéről, a „Belső", „Külső" és „Alsó" Őrség megnevezésekről, majd így folytatja: JEttôl eltérő elnevezést vezetett be Bokor Pál 51 1989-ben, akinek nómenklatúráját azóta többen is átvették. A Magyarország kistájainak katasztere I-II. szerzői a Rábavölgyétől északra eső területet «Felső Őrségnek» [!], az ettől délre elterülő vidéket - az általunk (Vig Károly által) tényleges Őrségnek tekintett területet - talajtani, florisztikai ismérvek alapján „Vasi Hegyhát''-ként [!] tárgyalták... Az elmondottakból következőeri я program során vizsgált terület is kiterjedtebb volt az Őrség, de még az Őrségi Tájvédelmi Körzet területénél is: magába foglalta Vas megyének a Kemestaródfa-Körmend-Nádasd-Szőce vonaltól délnyugatra eső részét, azaz a Rába bal parti dombsorát, a Rába völgyét, a Vendvidéket és a tulajdonképpeni „Őrséget" is- természetesen „Az Őrség Természeti Képe" cím alatt, így hát a természettudományos kutatások által feltárt „Őrségi" terület immár 49 [!] község határát foglalja magába. Ide tartozik: Felsőszölnök, Alsószölnök, Kétvölgy, Szakonyfalu, Rábatótfalu, Szentgotthárd, Máriaujfalu, Apátistvánfalva, Orfalu, Farkasfa, Magyarlak, Csörötnek, Rábagyarmat, Kondorfa, Szalafő, Ispánk, Őriszentpéter, Nagyrákos, Pankasz, Felsőjánosfa, Kisrákos, Szaknyér, Hethátszentjakab, Viszák, Őrimagyarósd, Szőce, Nádasd, Daraboshegy, Halogy, Felsőmarác, Ivánc, Hegyhátszentmárton, Rábafüzes, Rönök, Vasszentmihály, Neriiesmedves, Rátót, Gasztony, Csákánydoroszló, Körmend, Rimány, Bajánsenye, Kerkáskápolna, Szatta, Kercaszomor, Magyar-szombatfa, Gödörháza, Velemér, Szentgyörgyvölgy, valamint Nemesnép is. A természettudományi kutatás számára „határtalanul" kiterjesztett Őrség természetesen nem vethető össze a történettudományok által definiált területtel, hiszen más a diszciplína. E különbség azonban nem hanyagolható el akkor, hogyha a tudományos kutatás helymeghatározását vesszük alapul. Míg a néprajzkutatók által számon tartott kerített ház földrajzilag pontosan behatárolható, azaz előfordulása a történeti őrség néhány falvára korlátozódik - így válik őrségi fogalommá Addig a botanikusok, zoológusok által felkutatott ritka fajok egyedei attól függetlenül, hogy földrajzilag a történeti Őrségben gyüjtötték-e, a leltárkönyvekben mégis az őrségi jelzőt kapják, holott lehet, hogy a Vasi Hegyháton vagy a Vend-vidéken gyűjtötték be egyedeiket. Vig Károly: „ Az Őrség természeti képe" kutatási program In: Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője 1995 Szombathely 10-13. Bokor Pál: Vas megye természetföldrajzi tájbeosztása Vasi Szemle 1989 I. 26-42. 169
