Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Nagy Zoltán: Egy történeti kistáj, az Őrség néprajzi határainak vizsgálata
NAGYZ.: Egy történeti kistáj, az őrség néprajzi határainak vizsgálati Kardos László Az Őrség népi táplálkozása című, 1943-ban me, gèlent könyvében 18 Balogh, Nemesnépi, Polány 19 munkáit felhasználva az Őrséget elsősorban történeti-néprajzi fogalomként ismerteti. Ennek alapján megáll ipítja, hogy a Jellegzetes, színmagyar települések a múltban a vasmegyei határőrszervezetek egyik önálló része volt... A Kerka és Szala-mellékén elterülő őrségi települések száma 18... Ezek közül hétben ma is az ősi szeres település van meg." Vizsgálatai tanulságait megelőzve azonban siet azt is hozzátenni a fent elmondottakhoz, hogy „De amint majd ki is derül, ez az elhatárolás nem elkülönítő keret, mert ezen túl is megtalálhatók az Őrségben tapasztalt etniaki jegyek." Bár nem idézi, de feltehetően Kogutowicz hatására állítja, hogy Js&rAföldrajzi tájegység is, sokkal kiterjedtebb terület, északnyugaton egészen a Rábáig terjed, délen és keleten Hetest és Göcsejt érinti, nyugaton pedig a Vendvidéket". Kardos mindazonáltal adatait a történeti Őrség határain belül g]AÍjti össze, s az egyes néprajzi jelenségek vizsgálatánál párhuzamukat keresve tekint ki a Rábamelléki tájra, Zalára, a Vendvidékre, Stájerországra. Összefoglaló fejezetében megállapítja, hogy „Mindezek a hasonlítások csupán azt igyekeznek Idmutatni, hogy egy etnikai terület határai, amilyen az Őrség is, messze átnyúlnak с szomszédos etnikumok területeire és azokkal együtt alkotnak újabb, azonos kulturális egységet... (végső soron) az Őrség mint... történeti-néprajzi egység, beletartozik DélnyugatDunántúl ethnikumába, egységben a szomszédos magyarsággal, sok rokon vonással kapcsolódóan a szomszédos szlovénséggel és nem teljesen elkülönítve még a határokon túli stájeriaktól is." Azaz a történeti Őrség néprajzi határai nem azonosak a már többször idézett 18 település határaival. Azt azonban ő sem állapította meg pontosan, hogy az általa Délnyugat-Dunántúlinak nevezett etnikum kiterjedése valójában mely községeket takarja. Dömötör Sándor Őrség című, 1960-ban kiadott könyvében 20 a tájegység egyik jellegzetességét & földrajzi, másodikat történelmi, harmadikat nyehi, a negyediket pedig néprajzi sajátosságában látja, ámbár ezen felvetések tételes bizonyítását a kötet lapjait forgatva hiába is keressük. Sőt első állítását maga cáfolja azzal, hogy „az Őrség nem tekinthető földrajzi tájegységnek, mert a környezetének jellegzetes vidékeitől nem különbözik alapvetően." 21 A történelmi jellegzetességre pedig a következőt írja: „Népe a terri torriális együttélés folytán alakult ki és maradt fenn. Л történelmi múlt választja el a hasonló kultúrájú, szélesebb értelembe vett vasi őrvidék népétől. Az évszázadok folyamán kialakult helyi sajátosságok alapján beszélünk az Őrségről, mint önállóan meghatározható csoportról, vagyis etnikai egységről." 11 Az Őrség önálló etnikumként való kezelése mint láttuk Kardostól származik, mint ahogyan Dömötör a kiterjesztését is szó szerint átveszi Tőle aíizal a finomítással, hogy az Őrség etnikai határai délen, délkeleten egészen Baranyáig nyúlnak. Az 18 Kardos László: Tanulmányok az Őrség néprajzi monográfiájához. Az Őrség népi táplálkozása. Budapest 1943. 4. 265. 19 Polány István: Nyugatmagyarország néprajzi története. Vasi szemle. 1936. 20 Dömötör Sándor: Őrség. Budapest 1960. 3-18. 21 Dömötör i.m. 6. 22 Dömötör i.m. 7. 152
