Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Nagy Zoltán: Egy történeti kistáj, az Őrség néprajzi határainak vizsgálata

SA VARIA, 22/4 (Pars ethnographie») Dél felől Szerdahellyel, azután Zalavármegyével, és nevezetesen a Haritsai Pusztával, a Dobrai nagy Erdővel és Dobraföldi Helyiséggel. Áll ez a kis Tartomány (a melyről egy egész Bíró Járás veszi nevezetét ) és Eleitől-fogva állott 18 kisebb nagyobb Helységekből, a mellyek a régi Irományok szerint illy rendel következnek; Zalafeö, Eör Zent Péter, Ispánk, Külseö Rákos, Zakniér, Belseö Rákos, Pankasz, Zatha, Kerkás Kápolna, Bajánháza, Saniaháza Senyeházának is gyakran mondatik - Dávidháza, Kothormán, He dos, Kapornak, Kercza, Szomorócz és Bükaliia." E 18 községből ma Magyarország területén 11 található, mivel Hódos (Őrihodos) Kapornak és Bükkalja (ez utóbbi Domonkosfa részeként ) ma Szlovéniához tartozik. Vas megyében lévő községek közül Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza és Kotormány Bajánsenye név alatt egyesült, de a korábban önálló Kercát és Szomorócot is összevonták, Kercaszomor ma a neve. Szalafő, Őri szentpéter, Szaknyér, Pankasz, Kisrákos, Nagyrákos, Szatta, Ispánk, Kerkáskápolna továbbra is önállóan létezik. így hát számszerűen a történetei Őrség Nemesnépi által felsorolt községei ma már nem találhatók a térképeken. Akik mégis 18, vagy annál több különálló falut tüntetnek fel őrségi településként, azok valamilyen ok miatt „kibővítik" a történeti Őrség falvainak körét, nrint ahogyan azt az idők folyamán különböző megfontolások alapján ezt jó néhányan meg is tették. Az Őrségről kialakult hamis történeti kép ősforrásaként a „Vas Vármegye" с monográfiában 1898-ban Balogh Gyula által írt összefoglaló fejezet tekinthető.

12 Az is igaz azonban, hogy míg sajnálatos módon az 1841-1848 között folyó per anyagát használta fel írásához, s így a kiváltságok tekintetében téves következtetésekre jutott,

13 az Őrség falvainak felsorolása azonban teljes. E dolgozatnak csupán az a szépséghibája, hogy az általa leírt Kerkás-Kápolna a 13. században még csak Kapolnasfalwa alakban létezett, valamint az újabb kutatás Külső és Belső Rákos megjelölést is csak a 17. század második felében szereplő dikális és urbáriális összeírásból ismeri, mivel a korábbi valóban hitelesnek tekinthető oklevelekben ezek a települések Nagy és Felső Rákos névalakban szerepelnek. '

4 ,. Kogutowicz Károly 1936-ban kiadott, sokak által hivatkozott népföldrajzi tanulmányában hat oldalnyit szentel az Őrség bemutatásának.

15 A történelmi kistáj körülhatárolásakor ezt írja: „Amikor földrajzilag meg akarjuk állapítani a helyet, elég ha annyit mondunk, hogy az Őrség a Zala forrásvidékét foglalja el Pontosabban meghatározva, az a táj, amelyet Őrségnek nevezhetünk, Délfelé kiterjed a Kerka völgyére is,... az Őrséghez azonban a Kerkának csupán a középső völgyszakasza tartozik. Hogy miért, azt is elárulhatjuk mindjárt: a honfoglaláskor az Őrség magyarjait ide a Szálai-kapuba és a Kerka völgyébe telepítetlek őrállóknak a stájer erdőrengeteg titokzatos sűrűje elé." Néhány oldallal arrébb az Őrség lakosságát a göcsejiekhez hasonlítja, majd így folytatja: ,A^t tartják, hogy 18 őrségi község 12 Magyarország Vármegyéi és Varosai: Vas Vármegye Szerk.: Sziklay-Borovszky Bp. 1898 Balogh Gyula: Az Őrség 395-398. 13

Stháli.m.231. 14

Stháli.m. 563. 15 Kogutowicz i.m. 195-198. 149